Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

ŐK TUDJÁK, MI A SZERELE,M

Nemzeti Színház – Kaszás Attila Terem

Burleszk és tragédia egy felvonásban 1959-ből, Hubay Miklóstól. A műfaji megjelölés kissé furcsának tűnik, mert a történet egy fikció a 19. század közepéről, de sem kacagtató gúnydarabnak, sem valódi tragédiának nem mondható. Kitalált életkép a nagy francia zeneszerző öregkorából, kb. száz évvel későbbi szemmel nézve a figurákat. Akár Márai Sándor is írhatta volna, mert hasonlót ő is írt Vendégjáték Bolzanóban címmel előbb regényként, majd színpadra átdolgozva. A recept ugyanaz: egy híres férfi a középpontban, aki egy különleges nőbe szerelmes, ám vágya beteljesületlen marad. A látszat egész mást mutat, mint amit a valóság produkál. Márainál Casanova, Hubaynál Hector Berlioz a kiszemelt híres hős.

A történet 1864 szeptemberében egyetlen este és egyetlen polgári (szalonban) játszódik valahol, Lyon városában. Özvegy Fornier asszony, született Duboeuf Estella szobalányával van otthon, és lányát, vejét, lányunokáját várja. Ők koncerten vannak, ahol Berlioz ad hangversenyt, Estella saját jegyét átadta unokája udvarlójának. Negyvennyolc évvel ezelőtt az asszony, akkor még lányként találkozott Hectorral, aki néhány évvel fiatalabb nála. Az emlék a nagyapa présházába vezet, de Estella már nem is emlékezik erre a találkozásra, mindenesetre nem kívánja látni a híressé vált zeneszerzőt. A dolgok másként alakulnak, a család hazaérkezik, majd az ablak alatt fáklyászene szólal meg, a zenészek élén Berlioz vezényel. Levelet intéz a ház úrnőjéhez, találkozni akar vele, ha nem, a Rhone folyóba öli magát.

A dramaturgia szabályai szerint lassan eltűnnek a mellékszereplők a színről, a két főszereplő négyszemközt eleveníti fel a negyvennyolc évvel ezelőtt történteket. Berlioz szenvedélyesen vall szerelmet, és kéri Estellát, hogy most öregségükre végre legyenek egymáséi, ha fiatalon nem lehettek. Elhárultak az akadályok, Estella húsz éve özvegy, két gyermeke felnőtt. Az asszony hallani sem akar ilyesmiről, előbb özvegységének ápolására hivatkozik, majd a korkülönbségre, arra, hogy a világ nevetségesnek találná, hogy öregen találtak egymásra. A kifogások hatástalanok, sőt, még a férfi tűzbe tett keze is hatástalan, bár Estella szakszerűen kezeli és beköti a sebet. A hatás akkor jön, amikor a férfi felfedi az asszony titkát, azt, hogy Estella ott a présházban valaki mást szeretett akkor, és a kamasz Hectorra ügyet sem vetett, ahogy most sem akarja, hogy jól beszabályozott életét megváltoztassa. Lelkileg azonban megrendül attól, hogy a titok kezdettől fogva nem titok, hiszen ennyi idő után itt van valaki, aki mindent tud. A feltépett seb kicsit „vérezni kezd”, majd ismét beheged.

Az egyfelvonásost Rátóti Zoltán rendezte, hagyományos enteriőrt kialakítva a Kaszás Attila Terem pici színpadán. Minden berendezési tárgy a helyén van, korabeli kellékekkel, kandallóban illúziót keltő tűzzel (díszlet: Székely László). Ugyancsak szépek és decensek a korabelinek tűnő jelmezek, messziről valódiaknak tűnnek, a színek is összhangban vannak (tervező: Tordai Hajnal). Berlioz ismert műveiből csak a Fantasztikus szimfónia legjellegzetesebb részét (Dies irae) lehetett felismerni, a többi zenei betét Verebes Ernő érdeme.

Hubay darabja nemcsak Berlioz reménytelen utolsó szerelméről szól, sok minden másról is. Szól a konvenciók szükséges levetkőzéséről, arról, hogy az idős nő kifelé tartja a büszkeségét, de nagyon is szereti, ha imádják, istenítik, szenvedélyesen halmozzák el szeretettel. Arról is szól, hogy sohasem késő ezt megélni, az érzés kimutatása nem szégyen, inkább bátorság. Minél többet kapunk, átélünk az életben, annál gazdagabbak leszünk. Berlioz meg akarta szöktetni Estellát, és feleségül venni. Nem sikerült, mégis milyen fantasztikus volt kettejük emlékezése a félévszázaddal korábbi eseményekre.

Két óriásszerep tölti ki az egyfelvonásost. Blaskó Péter egy vagány Berliozt játszik (ellentétben Sinkovits Imrével, aki korábban egy elegáns, nagyvilági figurát alakított). Hangjának tónusa az egeket ostromolja, mozgása korát meghaladóan fiatalos, fürge. Sziporkázik, igazi jutalomjáték ez neki. Estellaként Udvaros Dorottya jeleskedik, aki az utóbbi időben mintha szándékosan visszafogott lenne az általa játszott szerepekben (ld. Az ajtó Emerenc figurája). Méla, olykor csodálkozó, vagy sértett arckifejezéssel jelzi, mit érez. A hangja mindig csendes, letisztult, de mindig természetes, valódi, nem pózol, nem affektál (ő is egész más, mint régen a Tolnai Klári által játszott figura, aki egy sokkal élénkebb, akaratos és méltatlankodó asszonyt alakított. Hubay kifejezetten Tolnainak írta a darabot, aki erotikus, vonzó szerepet kért az írótól).

A mellékszereplők mindegyike külön karaktert képvisel. Estella lánya Charlotte (Tóth Auguszta) kiábrándítóan hétköznapi nő, kihallgatja az öregeket, most ébred rá, hogy milyen kevés szerelmet kapott eddig életében, s fellázad. Adolphe, a vő, (Tóth László), öntelt és hiú, parvenü a javából, csak a karrier érdekli, na meg Berliozban is csak az esetleges pénztermelő masinát látja (a halála utáni jogdíjakra gondolva). Loulou, a lányuk, Estella unokája (Csapó Judit e. h.) pici szerepben is érezni lehet, hogy ő inkább hasonlít a nagymamához, mint sekélyes anyjához. A szobalány (Ács Eszter) a megírt szerepnél nagyobb feladatot kap. A rendezés megfiatalította az eredetihez képest (40-50 közöttiből 29 éves lett), és írtak hozzá egy katona-szeretőt (Szabó Sebestyén László), aki az ezredkürtöt fújja a hadseregben esténként, illetve kulcsa van a házhoz, bármikor bejöhet a szobalányhoz pásztorórára. Utóbbi eseménnyel indít az előadás (dramaturg: Kulcsár Edit). Ezzel a kis hamisítással, erotikus kezdéssel mintha már előre jeleznék, hogy valami hasonló megtörtént már nagyon régen, nem éppen itt, ám a házból valaki érintett lehet benne.

Mondhatnánk, hogy áltörténelmi játékot láttunk, egy halhatatlan francia zeneszerző romantikus kitörését az eddig elfojtott érzelmek kötelékéből. Mégis inkább a sziporkázó intellektusú írónak szellemes, frappáns szalondarabját élvezhettük másfél órán át.

Rendezőasszisztens: Herpai Rita.

Bemutató: 2022. szeptember 22. 09. 22.

Megtekintett előadás: 2022. szeptember 20.

Budapest, 2022. szeptember 23.

Földesdy Gabriella

 

 

 

                                        

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©