Tamási Áron műve, a ritkán
játszott Tündöklő
Jeromos a szerző szerint „népi játék 3
felvonásban” (1936). Az előadás
mulatozással indul egy székely kocsmában. Sokan
ittasak, egy férfi (később
kiderül, ő Sáska Mihály, korcsmáros – Kristán
Attila) a viseltes
pamlagon alszik, két másik fiatal férfi teljesen
részegen a kocsmahelyiség
másik oldalán. Belép a fiatal
Gáspár, Sáska fia (Kovács S.
József),
takarítani kezd, már hajnal van. Ekkor érkezik
Jeromos (Schnell Ádám) –
a háborúból ismeri a kocsmárost, de a
nevére is alig emlékszik. Még az is
lehet, hogy véletlenül jött éppen ebbe a
székely faluba, ebbe a kocsmába, hiszen
ő az egész „világot”, de legalábbis a
megyét akarja boldogítani nagyszerű
tervével. Jeromosnak viszont senki nem tudja a
vezetéknevét, ők nevezik el – a
kocsmáros fia javaslatára – Tündöklőnek,
ha már hamarosan az érkezése után ott
„trónol” a kép helyére felakasztott
egyszerű széken, túl magasan is, a
kinevezett „fogadóteremben”.
Jeromos előbb a falu
gazdagabb
embereit akarja megnyerni magának, a „nép”
majd ezután következne. A terv
kivitelezésében a pénz hatására
azonnal közreműködik Sáska Mihály, rögvest
jótanácsokkal látva el Jeromost, hiszen ő itt
minden módosabb embert ismer.
Jeromos vegye meg a kántortól a
„ferencjóskáját”. A
plébános itt fiatal és
csendes, de ő is megvehető például két angyal
készíttetésével az oltárra. A
jegyzőtől a telke vásárolható meg, a csendőr
őrmesternek meg elég, ha két
fokkal nagyobb rangot mond neki – az nem is kerül
pénzbe. Jeromosnak van annyi
esze, hogy megfogadja a tanácsokat.
Sáska
jólnevelt fia
előbb buzgón teljesíti Jeromos minden
kérését (apja szavára pedig mindig
azonnal ugrik) – ám ahogy mind jobban megismeri Jeromost,
egyre inkább ellene
fordul, ezzel még apjának is ellenszegülve, akinek
igazából tetszik is fia
ilyetén viselkedése.
Valóban
nehéz megfogni,
megfogalmazni, pontról pontra észrevenni, mitől romlik el
egy közösség, mitől
kezdenek egymás ellen fordulni az emberek. Minden
közösséget szétver egy
handabandázó, oda nem való csoporttag.
Tamási Áron ezt plasztikusan mutatja meg.
Jeromosnak nemcsak sok pénze van – ki tudja,
igazából hogyan is szerezte a 15
év alatt, még ha igyekszik is megmagyarázni
–, de fennhéjázó, dicsekvő,
természetesen hataloméhes, és a fiatal
Ágnesre is azonnal szemet vet. Kellően
fondorlatos, annyira, ami azonnal ellenszenvessé teszi.
Miből élnek a
falusiak? Szénégetésből (Ágnes apja a
„főnök”, Marci – Szabó Imre), de
túl magas az adó, a „posztós
asszonyok” (Vass Magdolna, Orosz Ibolya) posztót
szőnek, az ő adójuk is nagyon sok, van asztalos (Gyula – Sőtér
István),
aki szobrot is tud faragni, jelesül a két angyalt, a
varrónő (Bella – Fornosi
D. Júlia) mindenkinek varr, aki megfizeti – túl
sok megrendelője neki sincs,
és persze van plébános (Madácsi
István e.h.), kántor (Varga
József), jegyző (Ferenci Attila) és őrmester (Szilvási
Szilárd).
Meg dobos (Gieler Csaba m.v.) Tanítóval azonban
– természetesen! – nem
találkozunk. Mindegyikük valamiért
különös, a kántornak az egyik lábát
elvitte
a háború, tolószékben ül, és
nagyon dühös természetű.
A kocsma
közösségi tér
is egyben, ahol táncmulatságok folynak. A sok
berendezési tárgy, bútorzat a
vidék székely voltát mutatja.
(Díszlettervező: Csíki Csaba, a
díszlettervező asszisztense Bodor András
m.v.). A
rengeteg pálinka a jellegzetes üvegekben
eltéveszthetetlen. Minden férfi iszik
és sokat. Fontos kivétellé válik
Ákos (Bordás Roland) megváltozott
viselkedése: az elején teljesen részegen Jeromos
alattomosan rá tudja venni,
hogy féltékenységében
„megbicskázza” Ágnes vőlegényét
(Bálint – Szép Domán),
de miután a vizsgálati fogságból (Jeromos
közreműködésével?) hazaengedték,
egyáltalán nem iszik, Jeromos újbóli
felhívására Gábort nem hajlandó
megkéselni, de Jeromost szívesen – alig
képesek visszafogni. Ágnes (Martos
Hanga e.h.) pedig, tudjuk, Ákost választotta.
Jeromos
alakítója folyamatosan
idézőjelbe teszi hősét, hangsúlyozva, hogy
lényegében tandrámáról van
szó.
Abszolút ellenfele, Gábor (Bajna Gábor – Herczegh
Péter) azonban
teljes szívből, őszintén jelenik meg előttünk,
belépésekor érezhető, mekkora
súlya, tekintélye van a falubeliek előtt és
megalapozottan, amit meg is
fogalmaznak róla a végén: ő falubeli, neki sincs
több pénze, mint a többieknek,
magatartása – amiről mi is meggyőződhetünk –
állítja a falusiak elé
példaképnek. A kocsmárosfiú
példaképe is mindenképpen, de talán
még az apjáé is.
Nagyon sok fontos
részletet kellene „elemezni”: például
nincs ingyenvacsora, a pénz nem old meg
mindent, a bicskázás bár gyakori, de soha nem
jelent megoldást, a szegénységi
bizonyítvány fontos lehet, bár
megalázó (a kórházban a sebész
kéri az
operációért a késelés után,
ha nincs pénz megfizetni, pedig Jeromos a rengeteg
pénzéből kifizethetné), az őrmestert nem
dirigálhatja Jeromos pénzért stb. Egy
„fekete felhő” (Gáspár jellemzi így
Jeromos „áldásos”
tevékenységét) fokozatos
hatását nehéz pontosan követni, csak a
következményeit vesszük észre. Ezért
nehéz vele szembe szállni, és nem is mindenki
képes rá. Itt Gábor teszi ezt
többször is, és Ágnes, aki nem hajlandó
Jeromos szeretője lenni sok pénzért sem,
sőt még akkor sem, ha az asztalos az egyik angyalt őróla
mintázta Jeromos
megrendelésére (a másikat meg persze
Jeromosról). Nem véletlenül jellemzik
végül a sátán
kísértésének Jeromos alattomos
ténykedését.
Gábor, aki
többször is
szembeszáll vele, nem „diktátor”, csak
éppen súlyosak a szavai. Gábor mondatait
átgondolva, a szétdobált pénzt már
az ő távozása után teszik vissza Jeromosnak
a falusiak, ezzel kiadva a szédítő útját.
Jeromos távozása azonban meseszerű –
egyszerűen eltűnik a kavarodásban, amikor őt körbe
véve, meg akarnák verni
(amit Gábor, visszatérve, nem is hagyna).
Közvetve pedig mindez azt is megmutatja, hogy egy
közösség létrejöttéhez és
fenntartásához megfelelő, rátermett vezető is
szükséges.
További szereplők:
Lina, mindenesasszony – Gál Natália, Nőrincné,
a Bálint anyja – Orosz
Melinda (eredetileg Nőrinc szerepel), Elek, az Ákos apja
– Palyov Attila m.v., Dénkó
– Fülöp
Tamás m.v., Falusiak – Cséke
Adrienn, Heczel Jázmin.
Az előadás
befogadását
segíti a többszöri állókép,
akár tánc közben is kimerevednek
másodpercekre a
szereplők. Sok jó népzene, autentikus
néptánc színesíti az előadást. Zene:
Lovas
Gábor, koreográfus: Darabos Péter.
Rendező: Márkó
Eszter (Sepsiszentgyörgy, 1978). Rendezőasszisztens: Herpai
Rita.
Jelmeztervező: Cs.
Kiss Zsuzsanna.
Dramaturg: Kulcsár
Edit.
A darabot a Gyulai
Várszínházban a Tamási Áron Napok
keretében mutatták be augusztus 12-én. Budapesten
Tamási Áron születésének 125.
évfordulója alkalmából a Nemzeti
Színház, a
Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai
Színház tagjai, valamint meghívott vendégek
és
egyetemi hallgatók közreműködésével
játsszák 2 részben, összesen több mint
két órában.
Kőszínházi
bemutató és megtekintett előadás: 2022.
szeptember 2.
Budapest, 2022.
szeptember 4.
Megjelent a Kláris 22/6.
számában.
