Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

TÜNDÖKLŐ JEROMOS

Nemzeti Színház – Gobbi Hilda Színpad

Tamási Áron műve, a ritkán játszott Tündöklő Jeromos a szerző szerint „népi játék 3 felvonásban” (1936). Az előadás mulatozással indul egy székely kocsmában. Sokan ittasak, egy férfi (később kiderül, ő Sáska Mihály, korcsmáros – Kristán Attila) a viseltes pamlagon alszik, két másik fiatal férfi teljesen részegen a kocsmahelyiség másik oldalán. Belép a fiatal Gáspár, Sáska fia (Kovács S. József), takarítani kezd, már hajnal van. Ekkor érkezik Jeromos (Schnell Ádám) – a háborúból ismeri a kocsmárost, de a nevére is alig emlékszik. Még az is lehet, hogy véletlenül jött éppen ebbe a székely faluba, ebbe a kocsmába, hiszen ő az egész „világot”, de legalábbis a megyét akarja boldogítani nagyszerű tervével. Jeromosnak viszont senki nem tudja a vezetéknevét, ők nevezik el – a kocsmáros fia javaslatára – Tündöklőnek, ha már hamarosan az érkezése után ott „trónol” a kép helyére felakasztott egyszerű széken, túl magasan is, a kinevezett „fogadóteremben”.

Jeromos előbb a falu gazdagabb embereit akarja megnyerni magának, a „nép” majd ezután következne. A terv kivitelezésében a pénz hatására azonnal közreműködik Sáska Mihály, rögvest jótanácsokkal látva el Jeromost, hiszen ő itt minden módosabb embert ismer. Jeromos vegye meg a kántortól a „ferencjóskáját”. A plébános itt fiatal és csendes, de ő is megvehető például két angyal készíttetésével az oltárra. A jegyzőtől a telke vásárolható meg, a csendőr őrmesternek meg elég, ha két fokkal nagyobb rangot mond neki – az nem is kerül pénzbe. Jeromosnak van annyi esze, hogy megfogadja a tanácsokat.

Sáska jólnevelt fia előbb buzgón teljesíti Jeromos minden kérését (apja szavára pedig mindig azonnal ugrik) – ám ahogy mind jobban megismeri Jeromost, egyre inkább ellene fordul, ezzel még apjának is ellenszegülve, akinek igazából tetszik is fia ilyetén viselkedése.

Valóban nehéz megfogni, megfogalmazni, pontról pontra észrevenni, mitől romlik el egy közösség, mitől kezdenek egymás ellen fordulni az emberek. Minden közösséget szétver egy handabandázó, oda nem való csoporttag. Tamási Áron ezt plasztikusan mutatja meg. Jeromosnak nemcsak sok pénze van – ki tudja, igazából hogyan is szerezte a 15 év alatt, még ha igyekszik is megmagyarázni –, de fennhéjázó, dicsekvő, természetesen hataloméhes, és a fiatal Ágnesre is azonnal szemet vet. Kellően fondorlatos, annyira, ami azonnal ellenszenvessé teszi.

Miből élnek a falusiak? Szénégetésből (Ágnes apja a „főnök”, Marci – Szabó Imre), de túl magas az adó, a „posztós asszonyok” (Vass Magdolna, Orosz Ibolya) posztót szőnek, az ő adójuk is nagyon sok, van asztalos (Gyula – Sőtér István), aki szobrot is tud faragni, jelesül a két angyalt, a varrónő (Bella – Fornosi D. Júlia) mindenkinek varr, aki megfizeti – túl sok megrendelője neki sincs, és persze van plébános (Madácsi István e.h.), kántor (Varga József), jegyző (Ferenci Attila) és őrmester (Szilvási Szilárd). Meg dobos (Gieler Csaba m.v.) Tanítóval azonban – természetesen! – nem találkozunk. Mindegyikük valamiért különös, a kántornak az egyik lábát elvitte a háború, tolószékben ül, és nagyon dühös természetű.

A kocsma közösségi tér is egyben, ahol táncmulatságok folynak. A sok berendezési tárgy, bútorzat a vidék székely voltát mutatja. (Díszlettervező: Csíki Csaba, a díszlettervező asszisztense Bodor András m.v.). A rengeteg pálinka a jellegzetes üvegekben eltéveszthetetlen. Minden férfi iszik és sokat. Fontos kivétellé válik Ákos (Bordás Roland) megváltozott viselkedése: az elején teljesen részegen Jeromos alattomosan rá tudja venni, hogy féltékenységében „megbicskázza” Ágnes vőlegényét (Bálint – Szép Domán), de miután a vizsgálati fogságból (Jeromos közreműködésével?) hazaengedték, egyáltalán nem iszik, Jeromos újbóli felhívására Gábort nem hajlandó megkéselni, de Jeromost szívesen – alig képesek visszafogni. Ágnes (Martos Hanga e.h.) pedig, tudjuk, Ákost választotta.

Jeromos alakítója folyamatosan idézőjelbe teszi hősét, hangsúlyozva, hogy lényegében tandrámáról van szó. Abszolút ellenfele, Gábor (Bajna Gábor – Herczegh Péter) azonban teljes szívből, őszintén jelenik meg előttünk, belépésekor érezhető, mekkora súlya, tekintélye van a falubeliek előtt és megalapozottan, amit meg is fogalmaznak róla a végén: ő falubeli, neki sincs több pénze, mint a többieknek, magatartása – amiről mi is meggyőződhetünk – állítja a falusiak elé példaképnek. A kocsmárosfiú példaképe is mindenképpen, de talán még az apjáé is.

Nagyon sok fontos részletet kellene „elemezni”: például nincs ingyenvacsora, a pénz nem old meg mindent, a bicskázás bár gyakori, de soha nem jelent megoldást, a szegénységi bizonyítvány fontos lehet, bár megalázó (a kórházban a sebész kéri az operációért a késelés után, ha nincs pénz megfizetni, pedig Jeromos a rengeteg pénzéből kifizethetné), az őrmestert nem dirigálhatja Jeromos pénzért stb. Egy „fekete felhő” (Gáspár jellemzi így Jeromos „áldásos” tevékenységét) fokozatos hatását nehéz pontosan követni, csak a következményeit vesszük észre. Ezért nehéz vele szembe szállni, és nem is mindenki képes rá. Itt Gábor teszi ezt többször is, és Ágnes, aki nem hajlandó Jeromos szeretője lenni sok pénzért sem, sőt még akkor sem, ha az asztalos az egyik angyalt őróla mintázta Jeromos megrendelésére (a másikat meg persze Jeromosról). Nem véletlenül jellemzik végül a sátán kísértésének Jeromos alattomos ténykedését.

Gábor, aki többször is szembeszáll vele, nem „diktátor”, csak éppen súlyosak a szavai. Gábor mondatait átgondolva, a szétdobált pénzt már az ő távozása után teszik vissza Jeromosnak a falusiak, ezzel kiadva a szédítő útját. Jeromos távozása azonban meseszerű – egyszerűen eltűnik a kavarodásban, amikor őt körbe véve, meg akarnák verni (amit Gábor, visszatérve, nem is hagyna).  Közvetve pedig mindez azt is megmutatja, hogy egy közösség létrejöttéhez és fenntartásához megfelelő, rátermett vezető is szükséges.

További szereplők: Lina, mindenesasszony – Gál Natália, Nőrincné, a Bálint anyja – Orosz Melinda (eredetileg Nőrinc szerepel), Elek, az Ákos apja – Palyov Attila m.v., Dénkó – Fülöp Tamás m.v., Falusiak – Cséke Adrienn, Heczel Jázmin.

Az előadás befogadását segíti a többszöri állókép, akár tánc közben is kimerevednek másodpercekre a szereplők. Sok jó népzene, autentikus néptánc színesíti az előadást. Zene: Lovas Gábor, koreográfus: Darabos Péter.

Rendező: Márkó Eszter (Sepsiszentgyörgy, 1978). Rendezőasszisztens: Herpai Rita.

Jelmeztervező: Cs. Kiss Zsuzsanna.

Dramaturg: Kulcsár Edit.

A darabot a Gyulai Várszínházban a Tamási Áron Napok keretében mutatták be augusztus 12-én. Budapesten Tamási Áron születésének 125. évfordulója alkalmából a Nemzeti Színház, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház tagjai, valamint meghívott vendégek és egyetemi hallgatók közreműködésével játsszák 2 részben, összesen több mint két órában.

Kőszínházi bemutató és megtekintett előadás: 2022. szeptember 2.

Budapest, 2022. szeptember 4.

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©