Tamási
Áron
drámaíróként éppen az 1936-ban
írt és a Kolozsvári Színházban
bemutatott Tündöklő Jeromossal lett
híres. Voltak
már drámai próbálkozásai
korábban is (1924–33 között négy
színművet is írt,
ezek nem jutottak el a színpadig, az 1933-ban keletkezett Énekes madár később népszerű
lett). Az ízig-vérig székely
faluban, székely szereplőket felvonultató
vígjátéka azonban végre az
anyaországtól elszakadt magyarságnak adtak
önbizalmat, hitet a jövőben. Felemelhették a
fejüket, amikor azt látták a
színpadon, hogy a Jeromos-féle betolakodót,
szélhámos néprontót ki lehet
ebrudalni székely furfanggal, ötlettel. S így
megmarad az önbecsülés.
Nem csoda, hogy
1936-ban Kolozsváron
Tamásit ünnepelték, az Erdélyi
Szépmíves Céh pályázatán első
díjat nyert, majd
Bánffy Miklós író, a Céh elnöke
Budapestre hozta a Jeromost, ám az akkori
sértődős, ármánykodós
színházi viszonyok
között a darab csak 1939-ben került színre a
Nemzeti Színházban. Az új hang, az
erdélyi levegő, a székely humor hamar
népszerűvé vált Pesten is, és
Tamásinak
még három színműve került bemutatásra
a következő három évben (Énekes
madár [1939]; Vitéz lélek [1941];
Csalóka szivárvány [1942].
A
Tamási-vígjáték jelenlegi, nemzeti
színházi bemutatásának egyik
apropója az író születésének
százhuszonöt éves
évfordulója (1897), de a választás
mégsem lehet véletlen. Ugyanis az utóbbi
néhány évtizedben legkevésbé ezt a
vígjátékát vitték színre
határon innen és
túl. A másik három volt műsoron a négy
sikeres közül. Pedig épp a „Jeromos” volt
annak idején a pályázatnyerő, a
színházi sikert hozó darabja.
Ráadásul ez
hordozza a legsúlyosabb mondanivalót is mind a
határon túliaknak, mind nekünk,
anyaországiaknak. Mintha valami megváltozott volna
kényelemhez szokott
belterjes világunkban. Tamási nyolcvanöt
évvel ezelőtt megírt Jeromosában
jelenleg a világra, vagyis a
nemzetekre, kereszténységre, egyénekre, fiatalokra
és öregekre egyszerre zúduló
rontásnak, uniformizálásnak,
kiszolgáltatottságnak a szimbólumát kell
látnunk.
A címszereplőben nem egy szélhámost kell
látnunk (persze azt is), hanem mindazt
a negatív tendenciát, amely manapság
káoszhoz, politikai és természeti
katasztrófákhoz vezeti az emberiséget.
Márkó
Eszter
rendezése tényleg egy székely kocsmát visz
színre, amelynek szerény bútorzata
lehetőséget ad a faluban lakó fiatalok és
öregek találkozására, a legfontosabb
dolgok megbeszélésére. Itt vannak az
ünnepségek, közös tánc, közös
étkezés, a
fontos ügyek itt dőlnek el, ez Sáska Mihály (Kristán Attila) kocsmája, amelyet
fiával, Gáspárral (Kovács S.
József) tart fenn. Ákos (Borbás
Roland) és Bálint (Szép
Domán), a
két székely legény is itt verekszik meg
Ágnesért (Martos Hanga e.h.),
a
falu legszebb lányának kezéért. A
betérő vendégek pálinkát isznak, nem is
keveset, ettől lesz jókedvük, ettől gerjednek haragra, vagy
éppen elalszanak
tőle. A betévedő idegen, Jeromos (Schnell
Ádám), aki lopózva és alattomosan
közelít mindenkihez, nem sok sikerrel és
nem sokáig játszhatja a hamis
prófétát. Mivel nincs vezetékneve,
Gáspár
elnevezi őt „tündöklőnek”. Első
jelentésében ez hízelgőnek hat, ám hamar
kiderül, a kifejezést ironikusan kell érteni, mert
az ilyesféle tündöklés
veszélyt, ármányt, rontást hoz a falusi
embereknek. Egyedül a pénz az, ami
egy-egy pillanatra megszédíti a becsületes és
igen-igen szegény embereket, de
még idejében felismerik Jeromosnak álságos
voltát, gonosz szándékát,
alávalóságát.
A pénz
nem boldogít – szűrhetnénk le
egyszerűen a tanulságot, de ennél sokkal többről van
szó. Tamási egy élő,
szerves faluközösséget mutat be, ahol mindenki ismer
mindenkit, és a tettei
alapján ítéltetik meg az egyén. Vannak
benne gyenge emberek, ingadozók,
eszesek, lobbanékonyak, szerencsétlenek, de van egy olyan
példaképük is, aki
velük érez és mindig megadja az irányt, tudja
az igazságot. A darabban ő Bajna
Gábor (Herczegh Péter),
igazából ő a
címszereplő ellenfele, meg is küzdenek egymással
– igaz, jelképes fegyverekkel –,
amiből Gábor jön ki győztesen.
Tamási
meseszép miliőbe, székely
környezetbe, vagy varázslatos tájba, kézműves
kellékek közé helyezi el
szívet-lelket melengető, megindító
történeteit. Könnyűszerrel berendezhető a
színházak nagyszínpada, főként a Jeromos
esetében a szereplők száma is indokolja, hogy legyen
elegendő tér és hely a sok
ember mozgásához. Épp ezért berzenkedik a
néző azon, vajon miért kell a Nemzeti
Színház alagsori kamaratermében játszani?
Néhány éve a kevesebb szereplős Vitéz
lélek még mehetett a
nagyszínpadon. A mostani Jeromosban Csíki
Csaba díszlete, egy falusi kocsma
és berendezése, nem tud érvényesülni
ebben a szoba nagyságú színpadba
beszorított közegben. Cs. Kiss Zsuzsanna
jelmezei inkább egy semleges falu átlagos paraszti
viseleteihez hasonlítanak,
hiányzanak belőlük a székely népviselet
jellegzetes színei (piros, fekete,
fehér), a hímzések, a férfiak
székely szabású nadrágjai.
Néhány szereplő
kifejezetten városi öltözetben lép
színre.
Schnell
Ádámot alkata és karakteres
arcberendezése predesztinálja a címszerepre.
Mindeddig nem láthattuk abszolút
főszerepben, most megmutathatta, hogy tud kiválót
nyújtani egy igazán neki való
figura megformálásában. És nemcsak az ő
esetében volt jó a szereplőválasztás.
Kristán Attila kocsmárosa majdnem akkora szerep, mint
Jeromosé, a színész jól
tudott lavírozni a kétkulacsos szerepben, a tipikus
ingadozó, bizonytalanságban
élő, végül mégis a jó megoldást
választó karakter eljátszásában.
Gáspár
szerepében Kovács S. József mutatkozott be
ígéretes tehetséggel. A további
szereplők közül Bordás Roland (Ákos), Herczeg
Péter (Bajna Gábor) és Varga
József (kántor) játéka volt
kiemelkedő. További szereplők voltak: Gál
Natália, Sőtér István, Fornosi D. Júlia,
Szilvási Szilárd, Madácsi István e.h., Ferenci Attila, Szabó Imre, Orosz Melinda,
Palyov Attila m.v., Vass Magdolna,
Orosz Ibolya, Gieler Csaba m.v.,
Fülöp Tamás m.v., Cséke
Adrienn,
Heczel Jázmin.
Dramaturg: Kulcsár Edit, rendezőasszisztens: Herpai
Rita, zene: Lovas
Gábor, koreográfus: Darabos Péter,
a díszlettervező asszisztense: Bodor
András e.h.
Az
előadás a Gyulai Várszínház és a
Nemzeti Színház közös produkciója. A
szereplők a Nemzeti Színház művészein
kívül a Kárpátaljai Megyei Magyar
Drámai Színház tagjai, meghívott
vendégek és
egyetemi hallgatók.
Bemutató
és megtekintett előadás: 2022. szeptember 2.
Budapest,
2022. szeptember 8.
