A
középkori magyar történelem
kiemelkedő korszakának tartja a történelmi
köztudat az Anjou-királyok
uralkodását. Károly Róbert és Nagy
Lajos felvirágoztatták, kiterjesztették az
országot, győztes hadjáratok fűződnek hozzájuk,
Mária magyar, Hedvig lengyel
királynő, utóbbit szentté avatták. A
korszaknak vannak fekete árnyai, ilyen
Nagy Lajos király öccsének, Endre hercegnek
brutális meggyilkoltatása, aki a
Nápolyi trón várományosa volt. Az
események szövevényes szálait nemcsak a
történettudomány kutatja (Lásd még Dümmerth
Dezső: Az Anjou-ház nyomában), de
regény is született róla (Passuth
László:
Nápolyi Johanna), valamint
kevéssé ismert színdarabok (Madách
Imre:
Nápolyi Endre [1841]; Erdélyi
János: Nápolyi Endre [1844]; Rákosi Jenő: Endre és Johanna [1885]; Bartók Lajos: Erzsébet királyné
[1892]), amelyek különböző források
alapján, eltérő aspektusból mutatják be a
történteket: Johanna szerepét hol
kisebbítve, hol nagyobbítva.
Andrási
Attila Anjouja kellő körültekintéssel
fogott hozzá a Johanna-történethez,
hiteles történelmi háttér, nagyszerű
cselekménybonyolítás, izgalom, karakteres
jellemek születtek drámája nyomán. A
főszereplők tetteinek motivációi
kristálytisztán kirajzolódnak, ezekre az
átlagember még akkor sem gondol, ha
olvassa a történelemkönyveket. A most látott
drámában viszont revelációként hat
ránk.
Egy eddig
kevéssé ismert Nagy Lajos
királyt látunk, akinek első az ország
érdeke, nem saját érzelmei, Endre herceg
is a politikai érdeket teljesíti, amikor Johannát
feleségül veszi, elnézi
kicsapongásait, mert harcolnia kell saját
megkoronázásáért, ami jussa. Mindez
nem elég, a nápolyi udvar aljas eszközeinek
áldozatává válik, szajhaként
viselkedő, beteges uralkodásvággyal bíró
felesége minden szívfájdalom nélkül
megöleti. Johanna gonosz és könyörtelen, semmitől
nem riad vissza. Endrén kívül
húgának férjét, Durazzói
Károlyt és annak anyját, Perigord Ágnest is
feláldozza
céljaiért. Az intrikákból nem marad ki a
két Tarantói herceg sem, akik Johanna
bábfigurái, míg Talleyrand bíboros az egyik
legnagyobb intrikus, aki pénzért
minden törvénytelen kérést teljesít. A
bonyolult cselekménysor még Lackfi
Andrást is színre hozza, aki legyőzte a tatárokat,
s túszukat kivégeztette, a
váltságdíjat visszaküldte. Egyik jelenetben
Károly Róbert is megjelenik,
méltatlankodva a nápolyi trónöklésből
való kimaradása miatt [utóbbi nem
tényszerű, mivel Károly már gyerekként ki
volt szemelve a magyar trónra, hisz ő
volt V. István ükunokája, a legesélyesebb
utód az Árpádház kihalása
után, s ezt
minden katonai erejével, szívvel-lélekkel harcolta
végig, nem vágyhatott a
nápolyi trónra].
Szólni
kell a rendezés
nagyszerűségéről, annál is inkább, mert a
rendező Andrási Attila, megegyezik a darab
írójával. Gyors váltásaival
odaszögezi a nézőt a székéhez, és
állandó figyelmét igényli. Egy percnyi
unalom, annyi sem marad a közönségnek. A jelenetek
szünet nélkül váltják
egymást, a díszlet mindössze egy
állandó elemből áll: a kettős
trónszék,
liliomos selyemtakaróval letakarva, amelyen hol a magyar
király, hol a nápolyi
király (királynő) valamelyike osztogatja uralkodói
parancsát. A többi
díszletelem alkalmi, egy-egy asztal,
ülőalkalmatosság kerül a színpadra,
amelyet a színészek hoznak-visznek be s ki, ahogy a
jelenet megkívánja
(látvány: Erdei Krisztián,
díszlet: Papp Janó). A
látványhoz szorosan
hozzátartozik a fényekkel való játék
(Tóth Róbert Károly),
amely mindig jó
szögből tudja megvilágítani a fókuszban
álló színészt, a legfontosabb
jelenetet. Ennél is nagyszerűbbek a jelmezek (tervező: Papp Janó), amelyek aranyosan csillogó
brokát anyagokban
vonultatják fel az Anjouk pazarló pompáját,
suhogó, liliomos öltözeteit,
illúziót keltve a 21. századi nézőre,
milyen lehetett egy középkori udvari
fényűző öltözködés. Johanna
vérszínű ruhái ezen belül is
sokatmondóan
beszédesek, a bíborosi reverenda, a hercegek
színes ruházata, a suhogó
palástok, sodronyingek és fejvédő sisakok
tündöklően néznek ki.
Johanna
férje, Endre herceg már
Nápolyba érkezésekor halálra volt
ítélve. Az akkori nápolyi udvar kicsapongó,
intrikára berendezkedett, az avignoni pápákkal
szövetkező, a bíborosokat
lefizető korrupt politikájával szemben egy tiszta
erkölcsiséget sugallt,
lovagias viselkedést, saját jogainak
érvényesítését. Ez
ellentétben állt az
udvar kicsinyes, csak az uralkodás
abszolutizálását szem előtt tartó
felfogásával. Endrének és mindenkinek, aki
akadály volt, meg kellett halnia.
Johanna önző és gonosz voltát semmivel nem lehet
mentegetni, a történeti
források is csak egy módhoz tudtak folyamodni, ahhoz,
hogy tagadták aktív
részvételét a gyilkosságban, mindezt
rokonainak, tanácsadóinak tulajdonították.
Ami természetesen nem igaz. Johanna átgázolt
mindenkin saját hatalma, kényelme,
uralkodói gőgje miatt.
Orbán
Borbála
Johanna-alakítása telitalálat, a fiatal
színésznő korát meghazudtoló
okossággal
és tapasztalattal hozza az érzéki, buja,
férfiakat az ujja köré csavaró királyi
hitvest. Hangsúlyai, mozdulatai, mimikája, még
időnkénti oldalnézése is a
velejéig romlott nápolyi „szuka”
jellemét formálja kerekre. Johanna a legjobb,
legkarakteresebb szerep az Anjouban,
a további szerepek is kiváló karakterek, de nem
ennyire. Örömmel látjuk a
fiatal Nagy Lajost alakító László
Rolandot,
az aggodalmas, lelkiismeretes uralkodót, vagy a
rendkívül szimpatikus Nagy Pétert
az ártatlan áldozatot
megtestesítő Endre hercegként. Tóth
Zsuzsi Johannánál némileg szelídebb
hercegnőt alakít Mária szerepében, Csizmadia
Gergely Durazzói Károlyként a
győztes hódítóból lefejezett
hadvezérként végzi. Pethő Kincső
mézes-mázos figurát hoz Perigord
Ágnesként, az
intrikus hercegnőt játszva, Nagy Enikő
két sopánkodó királynét is
megformál (Sancia és II. Katalin
császárnő). Csikász Áginak
kicsit hálátlan szerep
jutott (Luxemburgi Margit), mivel aktív szereplése
már a mű elején befejeződik,
mivel Lajos felbontja vele az eljegyzést, de ő apáca
ruhában végig színen van,
árnyékként, Nagy Lajost szolgálva akkor is,
amikor már nem remélhet tőle
semmit. További szereplők: Molnár
Zoltán,
Jantyik Csaba, Dóczy Péter, Kákonyi Tibor, Krizsik
Alfonz, Juhász Károly, Boros
Ádám. Dramaturg: Szigeti Réka, zene: Zsoldos
Béla, rendezőasszisztens: Ficsor Eszter, a
rendező munkatársa: Szorcsik Kriszta, grafika: Karácsonyi
Attila, Hang: Farkas Gábor.
Történész
szakértők: Bárány Attila, Kékesi Raymund.
Megtekintett
előadás: 2022. június 15.
Budapest,
2022. június 20.
