Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A MI KIS VÁROSUNK

Kecskeméti Kelemen László Kamaraszínház

Thornton Wilder (1897-1975) 1937-ben keletkezett színdarabja (Our Town) lett mára a legismertebb, színpadon legtöbbet játszott műve. 1938-ban Pulitzer-díjat is kapott érte, mégis évtizedekig a pálmát A Szent Lajos Király hídja (The Bridge of San Luis Rey)(1927) c. regénye hordozta, amelyet még nemrégiben is a 100 legjobb regény közé választottak. E regény a keresztény vallásfilozófia egyik ütőkártyája is lett, általa választ kapunk arra, hogy minden ember életének magyarázhatatlan elemei ok-okozati láncolatban vannak, nincs véletlen. A dolgoknak úgy kell történniük, ahogyan megtörténnek.

A mi kis városunk a legközvetlenebb hangon szól minden egyszerű emberhez, azt sugallva nézőinek, hogy a halál csak egy másik dimenzióba kerülés, nem végső megsemmisülés. Másfelől rádöbbent bennünket a velünk történt események illékonyságára. Felületesen töltjük ezt a rövid néhány évünket a földön, nem éljük át tiszta szívvel, és nem becsüljük meg életünk legszebb emlékeit sem. Mindezt szívszorító módon adja tudtunkra az író, a nézőtéren ülők lelki rugóit felzaklatva, hiszen minderre a női hősnő, Emily halála után világít rá, aki visszatérhet egy napra az élők közé.

Akárhányszor nézi, olvassa az ember, hatással van rá, Wilder nagyon tudta, hogyan érhet el biztos hatást közönségében. Mindezt nem olcsó eszközökkel érte el. Művének ihletői sem voltak akárkik: Dante Comédiájának Pokol fejezete, valamint Gertrude Stein The Making of Americans (1925) c. regénye hatott rá leginkább megírás közben. A történet kitalált helyszíne Grover’s Corners, ahol a Gibbs és a Webb család éli életét, a gyerekek iskolába járnak, a fuvaros hozza reggel a tejet, a rikkancs a hírlapot, és a vonat fütyülését a kakas kukorékolása mellett is lehet hallani.

A játék attól is speciális, hogy az eseményeket a Rendező nevű szereplő állítja elénk, ő vezényli le az eseményeket, lehetne Narrátornak is hívni. Ezt a szerepet maga Wilder játszotta a darab Broadway-beli bemutatóján két hétig [az 1990-es években az Evangélium Színház által bemutatott előadáson pedig az előadás akkori rendezője, Udvaros Béla alakította ezt a szerepet].

Ilja Bocsarnikovsz, a kecskeméti előadás rendezője új színt hozott az előadásba. Új a fordítás (Kozma András), sok részlet elmaradása miatt lerövidül 105 percre, amit szünet nélkül játszanak. Megváltozott a díszlet összetétele és funkciója is (Díszlet és jelmez: Matyi Ágota). Valójában nincs épített díszlet a színpadon, helyette apró ház-makettek függenek fent egy körhorizonton, ez maga a város messziről nézve, esti fényben kivilágítva. Egyéb díszlet még két asztal, ahol Mrs. Gibbs és Mrs. Webb a reggeliket készíti. Minden tevékenység látszatra épül, nincs valódi étel, tányér, stb., hanem a színész imitálja, hogy ott van a tárgy, amihez viszont valódi (stúdióból jövő) hang kapcsolódik. Halljuk az ital bugyborékolását, a palack kinyitását, a ló nyerítését, stb. Fontos kellék a falióra, amelyet a Rendező állít be a megfelelő időre. Temetőként a színpadra helyezett székek szolgálnak, itt ülnek a halottak. A jelmezek az akkor és ma is használt legegyszerűbb ruhákból tevődnek össze, ezek különböző megvilágítása árulja el a napszakot, illetve élőként vagy halottként beszél valaki (fénytervező: Narek Tumanian).

A rendezés (feltehetően maguk a színészek is) arra törekszik, hogy a mozgások, gesztusok, maga a játék módja különbözzön az eddig megszokott, és az író által rögzített utasításoktól. Wilder utasításai ugyanis kimértek, pontosak, amit a színészek kellő távolságtartással szoktak játszani, a téma komolyságát alátámasztandó. E hagyománnyal szakítva itt a játék közel hozza a történéseket a nézőkhöz. Mindig történik kikacsintás a szerepből, a Rendező időnként átalakul boltossá, vagy az új párt összeadó lelkésszé, Emilyt és George-ot is ő löki egymás karjaiba, valójában megnő a jelentősége annak a jó néhány huncutságnak, amit elkövet a szemünk láttára. Apró, személyes, testre szabott mozdulatokkal a két felnőtt házaspár is szolgál a nézőknek, a fiatalok viszont üdítően romantikus párt alakítanak, amire fel is hívja a jóságos Rendező a figyelmünket: csukjuk be a szemünket és gondoljunk vissza az első szerelmünkre!

Adorjáni Bálint huncut mosolyával, több esetben ironikusra vett szerepformálásával már az elején belopja magát a nézők szívébe, sokáig fogunk emlékezni rá. Ez okból meg is kaphatná az év legjobb alakítása elnevezésű díjat is – ha lenne ilyen. Hartai Petra (Emily) és Varga-Huszti Máté (George) bensőséges játékukkal nyűgöznek le bennünket, valóban felidézik lelkes ifjúságunkat, fiatalkori szerelmes perceinket, vagy korabeli olvasmányainkat e témakörben. A szülők is nagyszerű formát hoztak, Csapó Virág (Mrs. Webb) Emily anyjaként különösen hiteleset nyújt, Danyi Judit (Mrs. Gibb) visszafogottabb anyaszerepében. Dunai Tamás (Mr. Gibbs) és Hegedűs Zoltán (Mr. Webb) az apa figurákat a humoros oldaláról fogták meg. Jellegzetes kabinetalakítás volt Csombor Terézé (Mrs. Soames), akinek teltkarcsú alakja és jól szabott kalapos jelmeze egyedivé tette az egyébként kevéssé jelentős szerepet. További szereplők: Kelecsényi Panni (Rebecca), Pál Attila (Howie), Ferencz Bálint (Warren rendőr és Sam Craig), Mucsi Kristóf (Joe és Si Crowell), Vári Károly (Simon), Holló-Zsadányi Norman (Wally).

Dramaturg: Kozma András, zenei munkatárs: Ilja Csernisov, rendezőasszisztens: Konyári Tamás.

Bemutató: 2022. március 8.

Megtekintett előadás: 2022. május 28.

Budapest, 2022. május 30.

            Megjelent a Kláris 23/1. számában.

Földesdy Gabriella


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©