Színházi kritika
SZÍNHÁZ
A MI KIS VÁROSUNK
Kecskeméti
Kelemen László Kamaraszínház
Thornton
Wilder
(1897-1975) 1937-ben keletkezett színdarabja (Our
Town) lett mára a legismertebb, színpadon
legtöbbet játszott
műve. 1938-ban Pulitzer-díjat is kapott érte,
mégis évtizedekig a pálmát A
Szent Lajos Király hídja (The Bridge of
San Luis Rey)(1927) c.
regénye hordozta, amelyet még nemrégiben is a 100
legjobb regény közé
választottak. E regény a keresztény
vallásfilozófia egyik ütőkártyája is
lett,
általa választ kapunk arra, hogy minden ember
életének magyarázhatatlan elemei
ok-okozati láncolatban vannak, nincs véletlen. A
dolgoknak úgy kell történniük,
ahogyan megtörténnek.
A mi
kis városunk a
legközvetlenebb hangon szól minden egyszerű emberhez, azt
sugallva nézőinek, hogy a halál csak egy másik
dimenzióba kerülés, nem végső
megsemmisülés. Másfelől rádöbbent
bennünket a velünk történt események
illékonyságára. Felületesen töltjük
ezt a rövid néhány évünket a
földön, nem
éljük át tiszta szívvel, és nem
becsüljük meg életünk legszebb emlékeit
sem.
Mindezt szívszorító módon adja tudtunkra az
író, a nézőtéren ülők lelki
rugóit
felzaklatva, hiszen minderre a női hősnő, Emily halála
után világít rá, aki
visszatérhet egy napra az élők közé.
Akárhányszor
nézi, olvassa az ember,
hatással van rá, Wilder nagyon tudta, hogyan érhet
el biztos hatást
közönségében. Mindezt nem olcsó
eszközökkel érte el. Művének ihletői sem voltak
akárkik: Dante Comédiájának
Pokol fejezete, valamint Gertrude Stein The
Making of
Americans (1925) c. regénye hatott rá
leginkább megírás közben. A
történet
kitalált helyszíne Grover’s Corners, ahol a Gibbs
és a Webb család éli életét,
a gyerekek iskolába járnak, a fuvaros hozza reggel a
tejet, a rikkancs a
hírlapot, és a vonat fütyülését a
kakas kukorékolása mellett is lehet hallani.
A
játék attól is speciális, hogy az
eseményeket a Rendező nevű szereplő állítja
elénk, ő vezényli le az
eseményeket, lehetne Narrátornak is hívni. Ezt a
szerepet maga Wilder játszotta
a darab Broadway-beli bemutatóján két hétig
[az 1990-es években az Evangélium
Színház által bemutatott előadáson pedig az
előadás akkori rendezője, Udvaros Béla
alakította ezt a szerepet].
Ilja
Bocsarnikovsz, a
kecskeméti előadás rendezője új színt
hozott az
előadásba. Új a fordítás (Kozma
András),
sok részlet elmaradása miatt lerövidül 105
percre, amit szünet nélkül
játszanak. Megváltozott a díszlet
összetétele és funkciója is (Díszlet
és
jelmez: Matyi Ágota). Valójában
nincs
épített díszlet a színpadon, helyette
apró ház-makettek függenek fent egy
körhorizonton, ez maga a város messziről nézve, esti
fényben kivilágítva. Egyéb
díszlet még két asztal, ahol Mrs. Gibbs és
Mrs. Webb a reggeliket készíti.
Minden tevékenység látszatra épül,
nincs valódi étel, tányér, stb., hanem a
színész imitálja, hogy ott van a tárgy,
amihez viszont valódi (stúdióból jövő)
hang kapcsolódik. Halljuk az ital
bugyborékolását, a palack
kinyitását, a ló
nyerítését, stb. Fontos kellék a
falióra, amelyet a Rendező állít be a
megfelelő időre. Temetőként a színpadra helyezett
székek szolgálnak, itt ülnek
a halottak. A jelmezek az akkor és ma is használt
legegyszerűbb ruhákból
tevődnek össze, ezek különböző
megvilágítása árulja el a napszakot,
illetve
élőként vagy halottként beszél valaki
(fénytervező: Narek Tumanian).
A
rendezés (feltehetően maguk a színészek
is) arra törekszik, hogy a mozgások, gesztusok, maga a
játék módja különbözzön
az eddig megszokott, és az író által
rögzített utasításoktól. Wilder
utasításai
ugyanis kimértek, pontosak, amit a színészek kellő
távolságtartással szoktak
játszani, a téma komolyságát
alátámasztandó. E hagyománnyal
szakítva itt a
játék közel hozza a történéseket
a nézőkhöz. Mindig történik kikacsintás
a
szerepből, a Rendező időnként
átalakul boltossá, vagy az új párt
összeadó lelkésszé, Emilyt és
George-ot is ő
löki egymás karjaiba, valójában megnő a
jelentősége annak a jó néhány
huncutságnak, amit elkövet a szemünk
láttára. Apró, személyes, testre szabott
mozdulatokkal a két felnőtt házaspár is
szolgál a nézőknek, a fiatalok viszont
üdítően
romantikus párt alakítanak, amire fel is hívja a
jóságos Rendező a figyelmünket:
csukjuk be a szemünket és gondoljunk vissza
az első szerelmünkre!
Adorjáni
Bálint
huncut mosolyával, több esetben ironikusra vett
szerepformálásával már
az elején belopja magát a nézők
szívébe, sokáig fogunk emlékezni rá.
Ez okból
meg is kaphatná az év legjobb alakítása elnevezésű díjat is
– ha lenne
ilyen. Hartai Petra (Emily) és Varga-Huszti
Máté (George) bensőséges
játékukkal nyűgöznek le bennünket,
valóban felidézik lelkes ifjúságunkat,
fiatalkori szerelmes perceinket, vagy korabeli olvasmányainkat e
témakörben. A
szülők is nagyszerű formát hoztak, Csapó
Virág (Mrs. Webb) Emily anyjaként
különösen hiteleset nyújt, Danyi
Judit (Mrs. Gibb) visszafogottabb
anyaszerepében. Dunai Tamás (Mr. Gibbs)
és Hegedűs Zoltán (Mr. Webb) az apa
figurákat a humoros oldaláról fogták meg.
Jellegzetes kabinetalakítás volt Csombor
Terézé (Mrs. Soames), akinek
teltkarcsú alakja és jól szabott kalapos jelmeze
egyedivé tette az egyébként
kevéssé jelentős szerepet. További szereplők: Kelecsényi Panni (Rebecca), Pál
Attila (Howie), Ferencz Bálint
(Warren rendőr és Sam Craig), Mucsi
Kristóf (Joe és Si Crowell), Vári
Károly (Simon), Holló-Zsadányi
Norman (Wally).
Dramaturg:
Kozma András, zenei munkatárs: Ilja
Csernisov, rendezőasszisztens: Konyári
Tamás.
Bemutató:
2022. március 8.
Megtekintett
előadás: 2022. május 28.
Budapest,
2022. május 30.
Megjelent a Kláris 23/1.
számában.
Földesdy
Gabriella
♣ ♣
♣
|