Szabó
Dezső
nem kifejezetten színpadi szerző. Színdarabot
talán nem is írt. Írt viszont sok
regényt, novellát, publicisztikát, esszét,
magyarságról tanulmányokat,
szerkesztett újságokat, egyebet. Nem tartozott
írói csoportokhoz, magányos
farkasnak számított, aki konzekvensen rótta sorait
az általa hitt magyar
eszmékről, a magyar valóságról. 1945-ben
egy szekrénybe temették, ez volt
koporsója. A szekrény most visszaköszön az
Újszínház színpadán. A Halál
viszi
benne áldozatát.
A Feltámadás
Makucskán Szabó Dezső egyik szatirikus
kisregénye
(inkább hosszabb novella), önmagában nem lett volna
elég egy egész estét
betöltő színdarab adaptációjára. Fazekas
István ezért a színház
felkérésére megírta a novella rövid
cselekményének
előzményeit, ezzel kerekké tette a szatirikus
komédiát. A kiegészítést
Szabó
Dezső Elsodort falu c. regényéből
és
más történeteiből kölcsönözte az
író. A két felvonásra bővített
színdarabot Nagy Viktor rendezte.
Míg a
kisregény egy vidéki zárt
közösség napi, vallási
problémáinak keretében mozog, és behozza a
parlamenti
hazug és abszurd felszólalásokat, addig a
színdarab még egy korrupciós botrányt
is beleképzel a történetbe. Országos
politikai csatározás közepébe
csöppenünk,
ahol a nem kívánt feltámadás
ügyét tárgyalják. Az abszurditás
éppúgy kiválóan
alkalmas a hétköznapi emberi gyarlóságok
kipellengérezésére, mint a politikai
szatíra gyilkos kibontására.
Nagy Viktor
rendezése felépíti
Makucskát, a kis zalai falut a színpadon, amely olyan,
mint egy leporellós
felépítésű mesekönyv, rétegesen van
egymásra rakva: hátul látszódik a temető
és
a kálvária, középen a házak, utca,
bejárat, elöl pedig az aktuális szobabelső
(díszlet: Rózsa István).
Óriási
szereplőgárdával találkozunk, akik mindannyian
hiteles paraszti, illetve
polgári jelmezeket viselnek, leginkább a két
háború közti divat, illetve falusi
viselet szerint. Sőt a nagyszámú statisztéria:
zenészek, betlehemesek,
gyászhuszárok, farsangozók is korabeli jelmezt
hordanak (jelmez: Kiss Beatrix).
Az első
felvonás karácsony szent
ünnepének táján játszódik,
megismerjük Makucska hétköznapjait, amelyet
Kátay
tiszteletes (Jászai László), a
református közösség lelkésze tart
össze példamutató tisztességgel, istenes
szentbeszédekkel. Felbukkan Csóka harangozó (Incze József), aki nem szereti
feleségét, Ilont (Timkó Eszter),
Ilon unokaöccsét, Farkas
Miklós költőt (Bánföldi
Szilárd) és
szerelmét, Laurát (Nemes Wanda), ők
ketten
megpróbálnak szembeszállni a léha és
korrupt Kupeczkyvel (Nagy Lóránt). Az
eseményeket színesíti Kupeczkyné, az
iszákos
feleség (Gregor Bernadett), a minden
lében kanál Lottymány (Vass György),
valamint anyja (Szabó Zsuzsa), akit
már éppen el akar vinni a Halál (Viczián
Ottó), amikor kiderül: adminisztrációs
hiba történt, ő még maradhat az élők
között egy darabig. Jókat mulatunk az
„uzsorás” Terka mamán (Esztergályos
Cecília), vagy Néma Jankón (Kazári
András), aki majd a feltámadása
után visszatérve a faluba, már beszélni is
tud.
A
második felvonás húsvét táján
zajlik, az új tiszteletes (Szarvas Balázs)
elmondja az ünnepi prédikációt, amikor a
temető halottai fölkelnek sírjaikból,
és megindulnak a falu felé. A feltámadt halottak
szám szerint sokan vannak, de
a színpadon számunkra csak azok érdekesek, akiket
az első részben megismertünk
élőként, de közben meghaltak (Ilon, Terka mama,
Miklós, Kátay tiszteletes,
Jankó), és most visszatértek a falujukba az
élők közé. Hatalmas a felháborodás
az élők között, sem a bírónak, sem a
jegyzőnek, legfőképp a korrupt Kupeczkynek
nem jön jól a feltámadt embertömeg,
főként azért, mert egy pénzzel teli
aktatáska a közben meghalt Miklós
menyasszonyához, Laurához került, s ez nagy
veszteség. Terka mama kérné vissza a meg nem
fizetett adósságokat, Néma Jankó
pedig szívesen kibeszélné a titkokat, amikről
életében nem beszélhetett, mivel
néma volt. Ennél nagyobb a felháborodás az
országgyűlés ülésén, ahol az
összes
párt összes képviselője a feltámadás
ellen szólal fel, drasztikusan. Még
Sztálinra is hivatkoznak, aki elkommunizálná a
falut, és legyilkolna élőt is,
holtat is. Szabó Dezső éles szatírában
gúnyolja ki a korabeli parlamenti
beszédek silány elfogultságát, az
„etelközi” magyarok aggodalmát az ország
ügyei iránt.
A
feltámadt makucskai halottak végül
belátják, hogy nincs helyük az élők
sorában, önszántukból visszatérnek
nyugalmas, politikai és magánéleti
csatározásoktól mentes sírjaikba.
Óriási a
megkönnyebbülés az élők között,
visszaállt a természet rendje.
Nagy Viktor
rendezése elsősorban a
látványra koncentrált, a színes, tarka
jelmezek, néptáncok, a homályos
világítások, a pergő
játékstílus egy össznépi
kavalkádba fut bele, aminek a
végén úgy érezzük – mint
közönség –, hogy jól szórakoztunk.
Mindezt csak az
zavarja meg, hogy az adaptálás folytán
bekerült néhány aktuálpolitikai szlogen,
amelynek funkciója, hogy a történetet
átkösse a mai valóságba, mégis
megdöbbenünk e kiszólások hallatán (Elkúrtuk,
nem kicsit, nagyon).
A
színészek valósággal fürödnek a
szerepekben. Szinte mindannyian kiválóak. Viczián
Ottó Halál-alakítása mind
külső megjelenésben, mind játékában
nagyszerű, emlékezetes. Élvezetes volt
Bánföldi Szilárdnak kicsit adysra vett költője,
Jászai Lászlónak kálomista
papként mondott veretes beszéde, Esztergályos
Cecília uzsorásasszonya, Timkó
Eszter bájos Ilonja, Gregor Bernadett megfáradt, megcsalt
felesége, Orosz
Csenge életvidám Borisa. A további szereplők
hozzásimultak a többiekhez, így
nagyszerű együttest alkottak: Nagy Lóránt, Vass
György, Nemes Wanda, Incze József, Háda János, Tóth
Tamás,
Szanitter Dávid, Almási Sándor, Szabó
Zsuzsa, Kazári András,
Szarvas Balázs, Jánosi Dávid, Báhner
Péter, Incze Máté.
Zene: Rossa Levente és zenekara, Nagy
Árpád, dramaturg: Bártfai Rita,
korrepetitor: Nemessányi Éva,
koreográfus: Gyenes Ildikó,
koreográfus asszisztens
és a rendező munkatársa: Szelőczey
Dóra.
Bemutató
és megtekintett előadás: 2022. május 20.
Budapest,
2022. május 25.
.
Földesdy Gabriella
