Ezen mű
– Várkonyi
Mátyás (és Ács
János, Gunar Braunke) musical – története
többszörösen is kötött. Oscar Wilde
írta az alapregényt (Dorian Gray
arcképe), amit 1890-ben először adtak ki,
megcsonkítva.
A cenzúra úgy vélte, amit a kritikusok és a
közönség is támogatott még
csonkított változatát olvasva is, hogy
erkölcstelen, romlott, ízléstelen mű.
Részleteiben
valóban megbotránkoztató lehetett a 19.
század végén az ópium barlanggal, a
nárcisztikus és ennek alapján gyilkoló
főhőssel. Azonban az eredeti történet
két fontos, ma is gondolkodásra késztető
vonását akkor nem vették figyelembe.
Az egyik az, hogy hogyan őrizheti meg az ember a saját
egyéniségét az őt ért
erős és hatásos befolyásokkal szemben, mit tehet
ezek ellen, tehet-e egyáltalán
valamit? A befolyásolás vezethet-e valakit oda, hogy
olyan mértékben
ragaszkodjon a szépséghez, a fiatalsághoz, hogy
ezért mindent megtesz, még a
lelkét is eladja, vagyis egy fausti történet alkotja
a regény fővonalát. Így a
később (2011-ben) kiadott eredeti regény leginkább
filozofikusnak tekinthető,
de ez a vonás sem a történetről
készített filmekben (1918 – magyar némafilm:
Az élet királya címmel –
1945, 2009), de
a Várkonyi Mátyás féle
musicalben sem
domborodik ki, érthető módon.
A történet
egy nagyon
szép, felnőtt koráig vidéken élő,
tapasztalatlan fiatalemberről, Dorian Grayről
(Kocsis Dénes) szól.
Megérkezvén
Londonba, az egyik festőnek, Basilnek (Csengeri
Attila) nagyon megtetszik, és örömmel festi meg az
arcképét, a fiatalember
engedi, más dolga úgy sincs. A kép
csodálatosra sikerül, mindenkit elámít,
még
a fiatalembert is, aki azt kívánja, hogy ne ő
öregedjen, hanem a festmény, ő
pedig maradjon örökre fiatal. A festőnél megismerkedik
az előkelő társaság
egyik jelentős képviselőjével, Lord Henryvel (Homonnay
Zsolt), akinek az iróniája, az emberekről alkotott
eredeti, jól hangzó dekadens felfogása nagy
hatással van a tapasztalatlan
emberre. Lord Henry maga sem gondolja, hogy olyan óriási
lesz a hatása, amely
meghatározza a fiatalember életét és
bukását is. Ő csak szellemes, humoros,
unatkozva üti el a napjait, a semmittevését, de neki
is tetszik Dorian, mert
hallgat rá, szeret vele társaságba járni,
szereti, hogy csodálják a barátja
szépségét. Dorian Gray gyenge jellem
lévén elveszíti önmagát ebben a
közegben.
Még megismerkedik egy szép fiatal
színésznővel (Sibyl – Gubik Petra),
aki annyira beleszeret, hogy a szerepeire sem tud
gondolni. Sikertelenségei miatt Dorian elhagyja, és
Sybil, a színésznő,
öngyilkos lesz. Ekkor látszik először
változás a festményen. A festő, Basil
megdöbbenve látja, hogy az általa festett kép
megváltozott, megérti az okát és
figyelmezteti Doriant, aki már nem hallgat rá, és
mérgében leszúrja.
Lelkiismeret furdalása miatt menekül az élettől egy
ópium barlangba, ahol
megöli Sybil bátyját (Pesák
Ádám),
aki számon kérte húga halálát, őt
tette felelőssé. A gyönyörű képre már
rá sem
lehet ismerni, egy szörnyűséges öregember
képévé változott. Dorian megharagszik
a képre és össze akarja vagdosni késsel, el
is kezdi, de ekkor Dorian összeesik
öregemberként, és a képen újból
a régi fiatalember látható.
A musical
ősbemutatója
1990. június 16-án volt a Rock Színházban,
rendező akkor a neves Ács János
volt, a mostani rendező Réthly Attila,
akinek tanára volt Ács János. Akkor Dorian Gray-t
Csengeri Attila játszotta. A
musical sok előadást megélt Londonban nagy sikerrel,
és német nyelvterületen is
volt 60 előadás. A mostani előadáson a régi
szereplők közül minél többet
igyekeztek felléptetni, így Ullmann
Zsuzsa, Nagy Bea, Oláh Tibor, Petridisz Hrisztosz, Papadimitriu
Athina
láthatók a színen, több szerepben is.
Jelentős szerepet
játszik Janza Kata, akinek remek
hangja szükséges is Sibyl anyjának tragikus
szerepéhez. Az eredeti történetben
Sibyl színházának
igazgatójáról nem esik szó, de Várkonyi
Mátyás remek áriákkal tette fontos
szereppé a
színigazgatót, akit most Dézsy
Szabó
Gábor alakít. Kalocsai Zsuzsa
mint Queen Britannica jelenik meg a színen.
Zenei szempontból
az
egyik legjelentősebb musicalról van szó. Remek
áriák teszik színvonalassá.
Csodálatos a darab elején Dorian áriája,
amelyben felajánlja lelkét az örök
fiatalságért, vagy Dorian és Sibyl kettőse. Nagy
hatású Basil festő több áriája
is, Homonnay szerepe is remek zeneileg. A sokszereplős, táncos,
énekes, rockos
összekötők vagy betétek is lenyűgözőek. Nem
csodálkozhatunk, hogy annak idején
rockoperának nevezték, ma musical, de előfordul, hogy
operettnek tekintik. Az
igazság az, hogy minden skatulyából kilóg,
mert remekmű.
A hatalmas
színészgárda mellett kiváló
szakemberek végezték az
előkészítést, a „háttér”
munkákat is. Koreográfus Bodor Johanna,
játékmester Lénárt Gábor,
díszlettervező Túri Erzsébet,
jelmeztervező Velich Rita. Zenei
vezető és egyben a karmester is Kovács
Adrian.
Az előadás a
Kálmán
Imre Teátrumban, a színházi előadásokra nem
alkalmas, a régi Moulin Rouge-ban
kapott helyet, aminél egy ekkora musicalhez viszonyítva
kisebb helyet
elképzelni sem lehet. Ennek ellenére a szűkös hely
végül is megfelelőnek
bizonyult, köszönhetően mindazoknak, akik a
színrevitelt lehetővé tették.
Gratuláció jár nekik!
Budapest, 2022.
április
20.
Tóth Attiláné
