Misztériumjáték
mai köntösbe
bújtatva. Az eredeti történet a
középkorból származik, de az újkorban
szárba
szökkent a téma, számos színpadi mű,
három opera (Grétry, Dukas, Bartók), egy
operett (Offenbach) is keletkezett belőle. A Kékszakállú
mint figura és főhős minden esetben hím-soviniszta,
nőfaló, asszonygyilkos, vagy ha nem gyilkos, akkor asszonyait
uralma alá hajtó,
és várában rejtegető ellenszenves, uralkodó
férfi. A 20. századi művek
megtörték ezt a vonulatot, Maeterlinck
drámájában Ariane
kiszabadítja rabságban sínylődő öt
elődjét, de azok
inkább a gazdag öreg zsarnokuk mellett maradnak.
Balázs Béla mesejátéka
(1910) és a belőle írt Bartók-opera
(bemutató: 1918) a cselekményt áthelyezi
egy szimbolikus térbe, a férfi lelkébe. Az
új asszonynak, Juditnak túlzott
kíváncsisága (ő sem jobb az előző
feleségeknél) okozza, hogy végül az előző
asszonyok sorsára jut.
A Karinthy
Színház túllépett a
hagyományon, Balázs Béla
misztériumjátékát Fabacsovics
Lili írta át színpadra egy felvonásban.
Az új változat mai korunkat idézi.
Juditról ugyan keveset tudunk, csak annyit (ami a régi
történetből maradt),
hogy elhagyta szüleit, vőlegényét, és
szerelemből költözött
Kékszakállúhoz.
Mindezt annak ellenére, hogy rossz pletykák keringenek a
férfiról. Minden nő,
ha szerelmes, úgy gondolja, ő kivétel, ő lesz az, aki
megváltoztatja a
szeretett férfi jellemét, eddigi rossz
tulajdonságait, és vele, a kivételes
nővel, jól össze fognak illeni. Túlzott
önbizalma ebben a változatban is
szerves alkotóeleme a történetnek.
Kékszakállúról
sokkal többet tudunk.
Korunk egyik jellemző betegsége kínozza, nevezetesen a
karriervágy, a
kizárólagos birtokolni vágyása nőknek,
pénznek, az irányított cégeknek.
Ügyvédként is sikeres, ő maga meséli el, hogy
egyenesen az ördög ügyvédje
szerepét is el szokta játszani: a gyilkost védi az
áldozattal szemben, akit fel
is mentenek. Amit Kékszakállú tett
korábban, nem titok, egyenesen hivalkodik
gonosz tetteivel, de Juditban a szerelem minderre fátylat
borít. Kérdéseire
megkapja a válaszokat, de beleszólnia semmibe sem lehet.
A konfliktus az általa
vélt egyenjogúság, egyenrangúság
körül bomlik ki. Ha nem vehet részt aktívan a
férfi életében, ha nincs valódi
közösség, hasonló szándék
közöttük, vajon mit
akarnak egymástól? A kérdés az, hogy ki
kép először. Helyzetfelismerés és
lélekjelenlét, amikor a szerelem vaksága
már múlóban van. A színdarabban rejlő,
és a szórólapon feltett kérdésekre
megkapjuk a választ: megváltoztak a
társadalmi normák, új alapokra helyeződött a
férfi-nő kapcsolat. Ez magával
hozta azt a változást, ami a színdarab
befejezésében történt.
A mostani
változat csak nyomokban,
utalásokban, a Balázs Béla színdarab
egy-egy sorát idézve őrzi meg a száz évvel
ezelőtti változatot, igyekszik minden más vonást a
mához igazítani. Kovács Adrián
rendezőnek alig egy óra
áll rendelkezésre, hogy a két szereplő
sorsát hitelesen hozza színre. Az
erotikus szerelmi jelenetek dominálnak, állva, ülve,
fekve látjuk a két
szereplőt, amint testileg igen nagy a harmónia
közöttük, aztán egyre inkább
érzékeljük a távolságtartást, a
testi bántalmazás kisebb-nagyobb
megnyilvánulásait. Az inkább kortalanként
ismert történet beköltözött
mindennapjainkba, már-már elfoglalja intim
szféránkat.
Egy
könnyen mozgatható díszlet
lepkeszerűen nyíló, hálóból
készült ajtói segítik a
színészek mozgását. A
lepkeszerűen mozgó ajtók egy modern
garzonlakásbelsőt rejtenek (díszlet- és
jelmeztervező: Rákay Tamás, díszletkivitelezés:
Major Attila). Igen találó Judit
égő
piros combközépig érő kivágott ruhája,
magához vonzza a néző tekintetét. A
férfi sötétszürke öltönye, a
hasonszínű garbó semleges hatást kelt. A
rövid
időre jelképesen felvett sötétkék
hosszú palást jelzi a történet ősi
gyökereit.
A
kísérőzenét is a rendező Kovács
Adrián állította össze. A félelmes,
sokszor bombasztikus zene nem Bartók
motívumait idézi, teljesen független attól,
de jól szolgálja a színpadi
történéseket.
Szabó
P. Szilveszternek
(Kékszakállú) és Orbán
Nellinek
(Judit) komoly feladat jutott: a boldogság és a
kiábrándulás perceit is
hitelessé kellett tenni a nézők előtt. A szűk
mozgástér gátat szab a fizikai
helyváltoztatásoknak, az alig egy óra
játékidő alatt közel százszor is
keresztül-kasul vágtatnak vízszintes és
függőleges irányban. Orbán Nelli
erotikus vonzódását sűrű
érvelésekkel, szájbarágós
magyarázatokkal tarkítja,
míg Szabó P. Szilveszter hangereje
felemelésével fejezi ki időnkénti
felháborodását.
Hang: Voronkó Miklós, fény: Dubniczky
László, kellék: Bíró
Tamás,
társrendező: Pányik Tamás.
Bemutató:
2022. március 19.
Megtekintett
előadás: 2022. március 18.
Budapest,
2022. március 21.
Földesdy Gabriella
