Tennessee
Williams
(1911–1983) drámája ugyan az 1930-as évek
egyik észak-amerikai
kisvárosában játszódik, ezt a
környezet, életvitel, kellékek is
alátámasztják,
mégsem kötődik szervesen egy konkrét korszakhoz.
Lehántva róla az
esetlegességeket, egy családi problematika örök
emberi problémáit rejti.
A később
híressé váló
drámaírónak az
Üvegfigurák volt az első
– nyomtatásban is megjelent – drámája
(1944), sokak szerint számos önéletrajzi
vonást tartalmaz. Williams hasonló családi
környezetből indult el, és lett
később sikeres, befutott amerikai író.
A darab
központi alakja Tom
Wingfield (Berettyán Sándor), a
csonka család egyetlen férfi tagja, ő meséli el a
történetet. A cselekmény
idején apja már tizenhat éve elhagyta
családját, nem ad hírt magáról.
Anyja,
Amanda (Söptei Andrea) nem képes
ellátni magát és két felnőtt
gyermekét, nem dolgozik, fiának, Tomnak
keresetéből élnek. Laura, Tom nővére (Ács
Eszter) „kis testi hibával”, ám
ennél sokkal nagyobb lelki problémákkal él,
nagy szeretettel gyűjtögeti a törékeny
üvegfigurákat. A csonka családot
Amandának kellene szeretetben összefogni, de erre az
asszony képtelen. Magát
minden felelősség alól felmentve próbálja
gyerekeit révbe juttatni. Fiát
szorgalomra, és unalmas munkájának
feltétlen megbecsülésére buzdítja,
holott
Tom tehetséges, titokban verseket ír, és
kitörni készül az elviselhetetlen
munka és az anyai követelőzés
szorításai alól.
Amanda
erőfeszítésének
középpontjában lánya sorsának
egyengetése áll. Beíratja titkárnői
tanfolyamra,
óriási a csalódás, hogy Laura az első
kudarc után otthagyja az iskolát, de nem
szól anyjának a kimaradásról. A lány
önbizalom-hiányos, félénk, szorong, alig
képes kapcsolatot teremteni. Így aztán a
következő „kármentési akció” is
kudarcba fullad. Tom egyik kollégáját
hívják meg vacsorára, hogy Laurának
udvarlót (sőt reménybeli leendő férjet)
szerezzenek, de Jim O’Connor (Herczegh Péter),
akivel Laura korábban
egyazon iskolába járt, udvariasan kimenekül a neki
állított csapdából.
Eirik
Stubo
norvég rendezőnek ez már a második
vendégrendezése a Nemzetiben. Stubo nem
tartozik a divatos avantgárd rendezők közé,
inkább a klasszikus értékek
irányában rendez saját hazájában
és külföldön is. Csehov drámáinak
pszichologizálását tartja követendő
példának, ennek hatása felfedezhető
rendezéseiben, így a MITEM-en szereplő Amerikai
Elektra (2017), Egy nyári éj Svédországban (2019) című
előadásokban,
valamint az Euripidész Médeia-rendezésében
(Nemzeti Színház 2019), és a mostani Üvegfigurákban
is. A darabbeli csonka család otthonának belső tereit egy
kiüresedett térben
helyezi el, hidegség, távolságtartás, űr
érzékelhető, amelyben senki nem érzi
jól magát, az óriási fizikai
távolságok a lelkieket is kifejezik (díszlet: Ondraschek Péter). Mindössze egy
kanapé
és egy íróasztal írógéppel
szolgál díszletként. Az üveggyűjtemény
törékeny
volta egyben a kapcsolatok törékenységét is
szimbolizálja. Szomorú és rideg
minden, a kellemesnek induló vacsorát pedig egy
videóról látjuk a háttérfalon,
de azt is inkább csak jelzésszerűen. Mészáros
Zsófia jelmezei nem feltűnőek, Tom ruhája hanyag
és lezser, Jimé elegáns,
Lauráé decens, kislányos, egyedül Amanda
fehér délutáni öltözete jelzi, hogy az
anya gondolkodása kirívó, nem illik a helyzethez.
Az
előadás - annak ellenére, hogy
konkrét - hozzánk, mai nézőkhöz is
szól, közvetít üzenetet, hisz tudjuk, hogy a
család szétesése áthatja mai
életünket, nyomasztja mindennapjainkat. A
szomorúsággal teli játék mégsem tud
lebilincselő, érdekfeszítő lenni. Szorongás
és a kilátástalanság hat át mindent,
ez a hangulat átjárja a nézőteret is, és a
szereplők sajnálatán, a helyzet
reménytelenségének konkrét
érzékelésén túl nem
ragad meg bennünket.
Ezen az
érzésen még a színészek
játéka sem lendíti túl az előadást a
holtponton. Mintha minden színész eleve
lemondott volna egy nagyobb ívről, egy
kimozdulásról, összességében
mégis mindenki
hiteles alakítást nyújt. Söptei
Andrea
játékában az anyai korlátoltság nem
gonoszságból, hanem a figura
szűklátókörű
mivoltából ered. Berettyán Sándor
magabiztos, életunt alakot hoz, akinek elege
van abból, hogy áldozatot hozzon hosszú
távon anyjáért és
nővéréért. Játéka
flegma és kiábrándult a szerep minden
pillanatában. Alakításából nem
hiányzik a
szeretet irántuk, de már az elején érezni,
a helyzetével hamarosan szakítani
fog. Ács Eszter Laura szerepében visszafogott,
mozgása, beszéde a minimumra
korlátozódik, tétova tekintet,
szomorúság árad belőle. Eleve vesztes. Herczegh
Péter a vendégfiú kellemes szerepében
lubickol, és akkor sem válik
ellenszenvessé, amikor visszautasítja a Laurával
lehetséges tartós kapcsolatot.
Dramaturg: Ölveczky Cecília, rendezőasszisztens: Kernács Péter.
Bemutató:
2021. december 16.
Megtekintett
előadás: 2022. március 14.
Budapest,
2022. március 18.
Földesdy Gabriella
