Az előadás a
beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti
Színház és a Gyulai
Várszínház közös
produkciója.
Kaszás Attila
Terem –
nem a színpad kicsi, hanem a nézőtér, még a
csilláron is ültek, ahogy mondani
szokták, minden pótszék kevés volt. (Mint
azt várni lehetett.)
Belépve, sülő
tojás kellemes
illata fogad bennünket, mintha csak vendégségbe
érkeztünk volna. Gyakorlott
háziasszony, Tótné (Szűcs Nelli)
tesz-vesz, süt-főz, mintha nem is háború lenne.
Pedig van, folyik a II.
világháború. Igaz, innen (egyelőre) messze, de
egyetlen fiuk, Gyula a keleti
fronton szolgál.
Klasszikus Örkény
darabja, mi több, ikonikus,
háború alatt játszódó
tragikomédia. Igen ám, de most újra
háború van, annak minden
rémségével, az orosz-ukrán
háború. Tragédiát látunk,
komédiát (még?) nem. De
éppen a háborúnak köszönhetjük,
hogy bejuthatunk sokadik előadására a beregszászi
színháznak. És valami csodában van
részünk, a rendezés mintha most készült
volna (és nem 2014-ben), az előadás pedig pazar,
összefogott, pergő. Éppen két
és fél óra egy szünettel. Azt
mondhatnánk, fegyelmezett lendülettel. Még arra
is van energia, hogy a postás (Rácz
József) vívódását
érzékeljük többször is: odaadja-e a
lesújtó táviratot,
később pedig, hogy mégis, ne szóljon-e az
anyának róla, látva Tóték
szenvedését
már az őrnagytól…
Az őrnagy úr (Trill Zsolt) őrültsége – aki
vendégségbe
érkezik a fronton szolgáló Gyula fiúk
tanácsára – az elején
nyilvánvaló, de ahogy
átalakul, „meggyógyul”, ez egyre rejtettebb
lesz. A végén pedig, amikor
elköszön a családtól, és ők végre
fellélegezhetnek, hiába ismerjük jól
Örkény
darabját, nem várjuk őt vissza, szinte meglepődünk,
amikor valahol a nézőtér
hátterében megszólal, hogy maradna három
napra dobozolni.
Vidnyánszky a
rendezésében még hozzátesz
Örkényhez: az énekekben,
dalokban felsejlik a „népi demokrácia”
eljövendő árnya is.
A lány,
Ágika (Polyák Anita e.h.)
rajongása az őrnagy
iránt tökéletes, sőt még kacérkodik is
vele, nem beszélve a Hamvadó
cigarettavég motívumról. Miközben
apja, a tűzoltóparancsnok Tót (Tóth
László) már álomkóros lesz, a
plébános (Tomaji plébános – Sőtér István) sem képes „jobb
útra
téríteni”. Nem is csodálhatjuk, hiszen
minden éjszaka „lelkesen” dobozolnak.
Kristán Attila „szerepileg”
nincs megnevezve, csak mint egyike a „jelentős
történelmi figurák”-nak, de ragyogó,
ahogyan a verseket, dalokat előadja
többedmagával (Gál Natália, Vass
Magdolna, Orosz Ibolya, Orosz Melinda, az
éneklésbe-táncba bekapcsolódik
Tótné és Ágika is, meg a többiek mind
– Tót és persze az őrnagy
kivételével.). És
levelek, dokumentumok autentikus felolvasása nyomán
elég pontosan el tudjuk
képzelni a magyar doni hadsereg elpusztulását.
Szegény anya, azaz
Tótné fokról fokra merül ki, pedig
érthetően nagyon aggódik a fiáért.
(Miközben
mi tudjuk, hogy már hősi halált halt időközben, a
táviratot viszont nem kapja
meg.)
Sok humort is
belevisznek, eleve Örkény humorát pl. a
professzorral (Cipriáni professzor – Ferenci
Attila) és másokkal, de
egyébként is mindent gesztust
megvalósítanak, amit csak lehet.
Miközben az
ukrán
városokat bombázzák, és legfőbb feladatunk,
kívánságunk, kiutunk, hogy
kimaradjunk az orosz-ukrán háborúból.
Ezt nem tudhatták
előre akkor még, amikor meghívták
vendégszereplésre a beregszászi
színházat
ezzel az előadással. Ezt tudva még
vérfagyasztóbb, mit képes
„produkálni” az
élet, jelesül a nagyhatalmi politika.
Játszanak
még: Gizi, a
sült almáival – Béres
Ildikó, A lajt
tulajdonosa – Varga József, Lőrincke
(szomszéd)
– Szabó Imre, Elegáns őrnagy
– akivel
előbb összetévesztik az Őrnagy urat – Ivaskovics Viktor.
A díszlet
mozgalmas
játékot tesz lehetővé, nyári konyha a
hatalmas asztallal – mely kiválónak
bizonyul a dobozoláshoz –, előtte lóca, közel
mellette az óriási „budi”,
amelynek, mint tudjuk, szintén különleges szerepe van,
és nekünk balra elegendő
hely marad a játékra, kórusnak, biciklinek, az
Őrnagy úrnak az alváshoz stb.
Díszlettervező: Olekszandr Bilozub.
Jelmeztervező: V. Csolti Klára, kopott, harcteret
látott egyenruha az őrnagyon, magyar tűzoltó egyenruha az
elmaradhatatlan piros
csákóval Tóton, falusi hétköznapi
és ünneplős ruhák a nőkön, a professzoron
hosszú lengő ujjú köpeny, mintha egy
kényszerzubbonyt imitálna, a többiek
különféle öltözékekben.
Látnunk kellett.
Dramaturg: Kozma
András.
Rendező: Vidnyánszky
Attila.
Bemutató: 2014.
október 6.
Megtekintett
előadás: 2022. március 13.
Budapest, 2022.
március 14.
Györgypál Katalin
