A
történelmi dráma műfajába
tartozik. A témát többen is feldolgozták a
reformkor idején. A régi nagy magyar
hősök, a magyar történelem dicső, ám
viszontagságos eseményei sorra megjelentek
a színpadon, a Hunyadi-téma ebben is elöl
járt. E téren Tóth Lőrinc volt
úttörő, aki két drámát is írt (Hunyadi
László; Ronow Ágnes), és az ő
drámájából írta Egressy Béni
az Erkel-opera
librettóját. Így esett meg az, hogy a Nemzeti
Színház 1844. január 27-én már
bemutatta Erkel operáját, majd 1844. június
18-án mutatta be az operától
teljesen független Czillei és a Hunyadiakat
Vörösmartytól.
Az opera nyerte
meg a népszerűségi
versenyt. Erkel nagyszerű zenéje fülbemászó
dallamokat rejtett, ismertté vált a
nyitány, a palotás, a bordal, és mindenekelőtt a Meghalt a cselszövő mint vegyeskari betétdal
lett négy évvel később
a forradalom ikonikus dala. Vörösmarty történelmi
tablója egy volt a sok közül,
viszont túlélte korát, és mind a mai napig
az ő műve tér vissza újból és
újból
a magyar színpadokra.
A több
szálon futó öt felvonásos
történelmi dráma mindig is túl
hosszúnak bizonyult a színházak
számára, húzni
kellett belőle, hogy ne tűnjön unalmasnak. Mára a
terjedelmes szöveg két
felvonásnyira zsugorodott számos mellékszereplő
elhagyásával, koncentrálva
Czillei gyűlöletes ármányaira és a magyar
főurak árulására.
A
cselekmény 1456-ban játszódik,
amikor Hunyadi élethalálharcot vív
Nándorfehérvár alatt a törökkel. A
magyar
főurak mindezt irigységgel és gyűlölettel
nézik, nekik még az is jobb lenne, ha
a török győzne. Ezért ujjongva fogadják Hunyadi
János halálhírét nem sokkal a
győzelem után. De itt van az utált hős két fia,
most ellenük lépnek fel, amihez
meg akarják nyerni V. László király
egyetértését. Az ifjú király azonban
szerelmeivel van elfoglalva, az erotikus figyelemelterelés
éppen Czillei műve,
aki átengedi neki eddigi kedvesét, Ágnest, aki
ezúttal parancsra a király
kedvese lesz. Közben Gara nádor beleegyezik, hogy
lánya, Mária Hunyadi László
menyasszonya legyen, bár ő is a Hunyadi-ellenes párt
tagja. Valójában Gara
áruló, és a Hunyadiak ádáz
ellensége, ahogy Ujlaky Miklós erdélyi vajda
és
Giskra cseh zsoldosvezér is. A Hunyadiak elleni gyűlölet
oka nemcsak
felkapaszkodott voltuk, hanem alapvetően az a jóslat, miszerint
az egyik
Hunyadi-fiúból idővel király lesz. Czillei
titokban szövetkezik Brankovics
György szerb despotával, akinek a két Hunyadi
fejét ígéri szolgálatai fejében.
A válaszlevél a Hunyadi párt kezébe
kerül, Czillei árulása világossá
válik.
Csapdát állítanak Czilleinek, aki Hunyadi
László életére tör, de
László
leszúrja az árulót. V. László
király megrémül pártfogóját
holtan látva, ám
kénytelen büntetlenséget ígérni az
áruló megtorlásában résztvevőknek.
[Az
eredeti szövegben a büntetlenség nem hangzik el,
pusztán Czillei árulását és
jogos megtorlását ismeri el a király a befejező
jelenetben. Vörösmarty
folytatni akarta a Hunyadi-témát, de végül
mégsem írta meg, miért fejezik le
később Hunyadi Lászlót.]
Csiszár
Imre
rendező egy lecsupaszított, alapkonfliktusra
épített színdarabot hoz színre,
amely díszlet nélküli színpadban gondolkodik,
a hátteret egy jelzéses vörösréz
fal alkotja, a zsinórpadlásról is
fémtáblák ereszkednek le időnként
(látványtervező: Szlávik István).
Valószínűleg a jelmeztervek is a látványba
tartoznak bele (nincs
jelmeztervező), a férfi öltözetek a drapptól a
sötétbarnáig az összes
árnyalatot felölelik, a nők viselnek a
barnától elütő élénkebb ruhadarabot. A
ruhák szabása végletesen leegyszerűsített,
alig utal valami arra, hogy öt és
fél évszázadra vagyunk a mától. A
király (V. László – Bánföldi
Szilárd) a darab kulcsfigurája, akit gyerekes
naivitás
jellemez, képtelen önálló
gondolkodásra, legkevésbé egy ország
irányítására.
Minden döntésében nevelőjére és rossz
tanácsadójára, Czillei Ulrikra hallgat,
aki a nagybátyja is anyai ágon. Ebben az
előadásban az ő gyengesége, infantilis
megnyilvánulásai komikus karaktert formálnak
belőle. Ennek a jelzésére szolgál
a drapp színű palást, alatta csipkés holmi,
és a fején hordott aranyszínű
korona-féleség. Az ő figurája
jócskán túlmutat Vörösmartyn,
nála gyenge ugyan a
király, de nem nevetséges. Hunyadi László
alakítója (Almási Sándor)
viszont nem elég jelentős személyiség sem a
királlyal, sem Czilleivel (Viczián Ottó)
szemben. A kamasz Hunyadi Mátyás figurája lenne
az, akit fel lehetett volna
építeni mint leendő királyt, aki már itt is
kiemelkedik a többiek közül. Kazári
András ezt a feladatot nem tudta
maradéktalanul teljesíteni.
A szöveg
drasztikus rövidítése, a
gyors tempó, a díszletnélküli színpad
és a sokszor artikulálatlan szöveg
okozhatja, hogy időnként az az érzésünk, amit
látunk, hallunk, nem több, mint
Vörösmarty kissé maihoz igazított
szövegének felmondása (dramaturg: Bártfay
Rita). Egyetlen ihletett
pillanata az előadásnak a déli harangszó
megjelenítése harangkötelek színpadi
meghúzása által. A harang
felcsendülése magasztos hosszú pillanat, kár,
hogy
hamar véget ér.
A
szórólapon feltett politikai
kérdés, miszerint a haladó európai
államokhoz csatlakozzunk, vagy a magyarság
ősi hagyományaihoz ragaszkodjunk, nem vált
relevánssá az előadásban. A megoldás
a második lehetőségben (hagyomány) van, és
ezt majd Mátyás uralkodása (1458--1490)
fényesen fogja mutatni. A kérdésfeltevés a
dráma megírásának idején
éppoly
fontos volt és azóta is az, a kiegyezés
körüli harcok, a Monarchia békés
évtizedei, a két világháború előtti,
alatti és utáni időkben mind a mai napig.
Jó lenne legalább az Újszínház falai
között határozott, hangban és
cselekményben egyértelmű megerősítést kapni.
A már
említett színészi
teljesítményeken túl Viczián Ottó
indulataiban kiváló Czillei volt, fizikai
mivoltában nem tudta megjeleníteni az álnok
cselszövőt. Ifj. Jászai László
(Giskra) jól bánt az alkatának megfelelő
figurával, Lux Ádám (Gara)
és Gregor Bernadett (Ágnes) jó
artikulációjukkal tűntek ki, Brunner
Mártának (Szilágyi Erzsébet) alig
maradt szövege a húzások miatt. Dichter
Dóra (Gara Mária) az érzelmeket
kissé iskolásan közvetíti. A sok
epizódszerep szinte összemosta a többi
közreműködőt (Incze József, Szakács
Tibor, Darányi Ádám, Jánosi Dávid,
Vass György, Nagy Péter János, Katona Zsolt,
Szarvas Balázs, Vándor Tóth Zoltán, Incze
Máté, Tóth Tamás, Gyürki
István,
Szabó Zsuzsa, Szabó Szása,
Báhner
Péter).
Zenei
szerkesztő: Nemessányi Éva, a rendező
munkatársa: Ullmann Krisztina.
Bemutató:
2022. március 11.
Megtekintett
előadás: 2022. március 8.
Budapest,
2022. március 13.
Megjelent
a Kláris 22/4.
számában
Földesdy Gabriella
