Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

PARTY

Pesti  Színház

Fekete komédia – ez a műfaj megjelölése. Mint A vendégek c. filmé, amit a szerző, Sally Potter (London, 1949–) angol forgatókönyvíró és rendező írt át színpadra. Megnézve az előadást, azt mondanám, inkább nagyon fekete… bár a rendező, Paczolay Béla és a színészek még beugrással is (Horváth Szabolcs) kihoztak belőle mindent, amit csak tudtak. Igyekeztünk derülni, ahol lehetett. De ritkán lehetett, mert – inkább mégsem sorolnám fel, egyrészt mert igazán nem lenne célszerű ebben az esetben a részletes tartalmat ismertetni, másrészt, mert bőven lehetséges, hogy mások másképpen látják ugyanezt. A film hazai fogadtatása sem volt egyértelmű.

Mindenesetre, Angliában (nagy szerencse, hogy nem hazánkról van szó) legalább olyan problémás az egészségügy, ha nem még jobban, mint hazánkban. Ha ennek egy lehetséges megreformálásáról értekezik valaki (túl) szenvedélyesen – nő létére és otthon –, akkor lehet is, meg nem is derülni rajta. Itt talán éppen nem annyira. Különösen, hogy az egyébként dekoratív hölgyet éppen miniszternek „választották”. (Janet – Hegyi Barbara) Nem kinevezték, és nem igazi miniszternek (talán szerencsére), hanem csak az árnyékkormány miniszterének. Így mindjárt más. Mondhatnám, kellően komolytalan, még ha igaza lenne is, ezt azonban nem tudjuk, ehhez angol egészségügyi szakértőknek kellene lennünk, de nem vagyunk azok.

Ám a lényeg valami egészen más. Éspedig: Vannak heterók. Vannak leszbikusok. Vannak éppen terhesek. (Legalább egyikük. Speciel nő, és „csak” leszbikus.) És vannak biszexuálisok. Meg féltékenyek. Hogy melyikük melyik, ezt azért nem sorolom fel, mert ezzel pontosan a poénokat lőném le. Miközben ezeken a tényeken van a hangsúly. Van, akiről nem voltam képes elhinni sem azt, hogy leszbikus (vagy talán biszexuális? Vagy csak volt?) és imádja ott lévő hölgy szerelmét, mi több, házastársát, sem azt, hogy tényleg vele akar maradni. A féltékeny férfit még csak-csak elhittem.

Ilyen lehetne egy miniszter? – kissé nehezen képzelhető el Janet valóságos felelősségteljes poszton. Akit a férje (Bill – Lukács Sándor) végig nagyon támogatott. Csak éppen… na de a feleség sem egyedül járt a kampánykörútjaira, úgy tűnik. Persze, ilyen is van.

A férj az elején igen enervált, magába roskadt, nagyon is hitelesen. Iszik, mint mindig. Kikapcsolta magát ebből az őrületből. Aztán kiderül, hogy utolsó stádiumban van bármilyen rákkal. Janet fellengzős-drámaian jelenti ki, hogy akkor most ő ápolni fogja a férjét (ugyan már, a férj amúgy sem kér belőle). Nem tudjuk meg, igaz-e Bill „utolsó stádiuma”, de amikor megvallja szerelmét, teljesen feléled. Nagyon is. Ez legalább életszerű (Lukács Sándor természetesen). Eddig bírta a másodhegedűs szerepét, köszöni, ő most (le)lép. Ez a lehetőség a feleségnek még álmában sem jutott eszébe! – természetesen kiborul, aminek többféle következménye is van persze, egészen a „fő” poénig – csattanóig – jutva.

De van még egy házaspárunk is, akik éppen válófélben vannak: April (Kovács Patrícia) és Gottfried (Telekes Péter). A sok itt tapasztalt, átélt-megélt vita hatására a magabiztos, két lábbal a földön járó feleség megállapítja, talán mégis az ő kapcsolatuk a legstabilabb. Ez is valami, mondhatjuk joggal.

És van a nagyon féltékeny fiatalember (Tom – Horváth Szabolcs), aki sokat és sokszor szerencsétlenkedik a pisztolyával, végül olyan helyre rejti, ahol másvalaki találja meg. Ő csak a feleségét szeretné visszakapni, ám ez a vágya feltehetően több ok miatt sem fog már teljesülni; de nem a rivális Bill miatt, akit annyira megüt, hogy alig tér magához…

Tehát zajlik az élet, amiben csaknem jelentéktelen az az esemény, ami miatt összegyűltek, az árnyékkormány-miniszterré-választás. Elsikkad az a téma is, hogy ma is nácinak gondolják-e a németeket, meg a természet- és egyéb keleti gyógyászati praktikák és elméletek Gottfried részéről. Még azt a demagóg elméletet is hallhatjuk, hogy a bankárok (itt Tom) mások pénzéből gazdagodnak meg, amit kicsalnak tőlük. Ez végül is mind nem fontos itt.

További szereplők: Martha – Igó Éva, a fiatal Jinny – Szilágyi Csenge.

A díszlet tökéletes, teljes lakást látunk: óriási modern konyha mikrosütővel, nappali, előszoba, ahová bejönnek, de csak akkor látjuk, ki jön, ha már belépett. Addig csak a sziluettjét, ami fontossá válik a legvégén. Fürdőszoba, ahol lehet drogozni, telefonálni, négyszemközt beszélgetni, kiborulni. Díszlet: Khell Csörsz.

Az öltözékek legalább középosztálybeli szintet mutatnak, hiszen egyetemi tanárokról van szó végül is. Vagy majdnem. Jelmez: Lisztopád Krisztina.

Fordította és dramaturg: Kovács Krisztina.

Van tehát összesen hét látható szereplőnk és egy olyan valaki, akiről csak sok szó esik. Közülük négyen heterók, négyen ilyenek-olyanok. Nekem ez így soknak tűnik, de már magának a komédiának az életszerűsége sem túl meggyőző számomra. A többi már ebből következik. De ha több európai színház is műsorra tűzte, hát hadd lássuk mi is. Amúgy is 18 éven felülieknek ajánlják, ami kissé megnyugtató.

Szünet nélkül, nagyjából 80 percben láthatjuk.

Bemutató: 2021. december 4.

Megtekintett előadás: 2022. február 12.

Budapest, 2022. február 13.


Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©