Fekete
komédia – ez a
műfaj megjelölése. Mint A vendégek c.
filmé, amit a szerző, Sally
Potter (London, 1949–) angol
forgatókönyvíró és rendező írt
át színpadra. Megnézve
az előadást, azt mondanám, inkább nagyon
fekete… bár a rendező, Paczolay
Béla és a színészek még
beugrással is (Horváth Szabolcs) kihoztak
belőle mindent, amit csak tudtak. Igyekeztünk derülni, ahol
lehetett. De ritkán
lehetett, mert – inkább mégsem sorolnám fel,
egyrészt mert igazán nem lenne célszerű
ebben az esetben a részletes tartalmat ismertetni,
másrészt, mert bőven
lehetséges, hogy mások másképpen
látják ugyanezt. A film hazai fogadtatása sem
volt egyértelmű.
Mindenesetre,
Angliában (nagy szerencse, hogy nem hazánkról van
szó) legalább olyan problémás
az egészségügy, ha nem még jobban, mint
hazánkban. Ha ennek egy lehetséges
megreformálásáról értekezik valaki
(túl) szenvedélyesen – nő létére
és otthon –,
akkor lehet is, meg nem is derülni rajta. Itt talán
éppen nem annyira. Különösen,
hogy az egyébként dekoratív hölgyet
éppen miniszternek „választották”.
(Janet –
Hegyi Barbara) Nem kinevezték, és nem igazi
miniszternek (talán
szerencsére), hanem csak az árnyékkormány
miniszterének. Így mindjárt más.
Mondhatnám, kellően komolytalan, még ha igaza lenne is,
ezt azonban nem tudjuk,
ehhez angol egészségügyi szakértőknek kellene
lennünk, de nem vagyunk azok.
Ám a lényeg
valami
egészen más. Éspedig: Vannak heterók.
Vannak leszbikusok. Vannak éppen
terhesek. (Legalább egyikük. Speciel nő, és
„csak” leszbikus.) És vannak
biszexuálisok. Meg féltékenyek. Hogy melyikük
melyik, ezt azért nem sorolom
fel, mert ezzel pontosan a poénokat lőném le.
Miközben ezeken a tényeken van a
hangsúly. Van, akiről nem voltam képes elhinni sem azt,
hogy leszbikus (vagy
talán biszexuális? Vagy csak volt?) és
imádja ott lévő hölgy szerelmét, mi
több, házastársát, sem azt, hogy
tényleg vele akar maradni. A féltékeny
férfit
még csak-csak elhittem.
Ilyen lehetne egy
miniszter? – kissé nehezen képzelhető el Janet
valóságos felelősségteljes
poszton. Akit a férje (Bill – Lukács
Sándor) végig nagyon támogatott.
Csak éppen… na de a feleség sem egyedül
járt a kampánykörútjaira, úgy tűnik.
Persze, ilyen is van.
A férj az
elején igen
enervált, magába roskadt, nagyon is hitelesen. Iszik,
mint mindig. Kikapcsolta
magát ebből az őrületből. Aztán kiderül, hogy
utolsó stádiumban van bármilyen
rákkal. Janet fellengzős-drámaian jelenti ki, hogy akkor
most ő ápolni fogja a
férjét (ugyan már, a férj amúgy sem
kér belőle). Nem tudjuk meg, igaz-e Bill „utolsó
stádiuma”, de amikor megvallja szerelmét, teljesen
feléled. Nagyon is. Ez legalább
életszerű (Lukács Sándor természetesen).
Eddig bírta a másodhegedűs szerepét,
köszöni, ő most (le)lép. Ez a lehetőség a
feleségnek még álmában sem jutott
eszébe! – természetesen kiborul, aminek
többféle következménye is van persze,
egészen
a „fő” poénig – csattanóig –
jutva.
De van még egy
házaspárunk is, akik éppen
válófélben vannak: April (Kovács Patrícia)
és Gottfried (Telekes Péter). A sok itt
tapasztalt, átélt-megélt
vita hatására a magabiztos, két lábbal a
földön járó feleség
megállapítja, talán
mégis az ő kapcsolatuk a legstabilabb. Ez is valami, mondhatjuk
joggal.
És van a nagyon
féltékeny fiatalember (Tom – Horváth
Szabolcs), aki sokat és sokszor szerencsétlenkedik
a pisztolyával, végül olyan helyre rejti, ahol
másvalaki találja meg. Ő csak a
feleségét szeretné visszakapni, ám ez a
vágya feltehetően több ok miatt sem fog
már teljesülni; de nem a rivális Bill miatt, akit
annyira megüt, hogy alig tér
magához…
Tehát zajlik az
élet,
amiben csaknem jelentéktelen az az esemény, ami miatt
összegyűltek, az
árnyékkormány-miniszterré-választás.
Elsikkad az a téma is, hogy ma is nácinak
gondolják-e a németeket, meg a természet-
és egyéb keleti gyógyászati
praktikák
és elméletek Gottfried részéről. Még
azt a demagóg elméletet is hallhatjuk,
hogy a bankárok (itt Tom) mások pénzéből
gazdagodnak meg, amit kicsalnak tőlük.
Ez végül is mind nem fontos itt.
További szereplők:
Martha – Igó Éva, a fiatal Jinny
– Szilágyi Csenge.
A díszlet
tökéletes,
teljes lakást látunk: óriási modern konyha
mikrosütővel, nappali, előszoba,
ahová bejönnek, de csak akkor látjuk, ki jön,
ha már belépett. Addig csak a sziluettjét, ami
fontossá válik a legvégén. Fürdőszoba,
ahol lehet drogozni, telefonálni,
négyszemközt beszélgetni, kiborulni. Díszlet:
Khell Csörsz.
Az
öltözékek legalább
középosztálybeli szintet mutatnak, hiszen egyetemi
tanárokról
van szó végül is. Vagy majdnem. Jelmez: Lisztopád
Krisztina.
Fordította
és dramaturg: Kovács Krisztina.
Van
tehát összesen hét látható szereplőnk
és egy olyan valaki, akiről csak sok szó
esik. Közülük négyen heterók,
négyen ilyenek-olyanok. Nekem ez így soknak
tűnik, de már magának a komédiának az
életszerűsége sem túl meggyőző számomra.
A többi már ebből következik. De ha több
európai színház is műsorra tűzte, hát
hadd lássuk mi is. Amúgy is 18 éven
felülieknek ajánlják, ami kissé
megnyugtató.
Szünet
nélkül, nagyjából 80 percben
láthatjuk.
Bemutató:
2021. december 4.
Megtekintett
előadás: 2022. február 12.
Budapest,
2022. február 13.
Györgypál Katalin