SZÍNHÁZ

A JEGYZŐKÖNYV

Átrium

Van egy könyv, aminek ez a címe: A jövő biztosabb, mint a múlt. Ez a mondat lehetne a mottója ennek az előadásnak. De mielőtt ez felmerült bennem, már kiírták Tracy Letts színdarabja polgármesterének (Suberba -- Hevér Gábor) egyik lényegbevágó mondatát mottónak: „A demokrácia zűrös dolog”. Mind a két mottó nagyon igaz, és érvényes erre a darabra.

Egy amerikai kisvárosban a városi tanács ülésén vagyunk. A megválasztott képviselők közül az egyik nincs jelen, egy másik az előző tanácsülésről hiányzott. Minden tanácsülésen ki szokták osztani az előző ülés jegyzőkönyvét, és azt szavazással elfogadják. Most ez nem történik meg. Peel (Friedenthal Zoltán), aki nem volt jelen az előző ülésen, kéri a jegyzőkönyvet, mert pletykák utalásából úgy véli, hogy valami történt akkor, amiről mint képviselőnek, neki is tudni kellene.

Az ülésen előterjesztéseket beszélnek meg, amelyek önmagukban vagy jelentéktelenek, mint Oldfield (Gyabronka József) képviselő előterjesztése, amelyben magának követel egy szabadon maradt parkolóhelyet, nem azért, mert neki nincs, hanem azért, mert az övé egy kicsit távolabb van a kaputól és ő rangidős itt, megérdemli a közelebbi helyet. Vagy ízléstelenek, mint egy történelmileg jelentős elnökkel, Lincolnnal meghirdetett jelképes fizikai birkózás megszervezése az örökség ünnepen. Mások értelmetlenek, mint például az akadálymentesített szökőkút, aminek a tetején a város történelmi hőse állna lovon.

Peel képviselő az a típus, aki kiharcolja a választ, és a jegyzőkönyvvezető (Johnson, jegyző -- Bánfalvi Eszter) kénytelen a viták és kérdezősködések közepette megmondani, hogy készen van a jegyzőkönyv, de a polgármester nem engedte kiosztani. Peel eléri, hogy a jegyzőkönyvvezető felolvassa a jegyzőkönyvet. Összefutnak a szálak. Peel számára a város hősének a története nem ismert. Pedig a felesége itt nevelkedett, de sohasem említett egy ekkora hőst, aki indiánok támadása ellen megvédett egy farmer családot és azok gyermekét visszarabolta az indiánoktól és a „kezetekbe teszem a jövőt” híres mondatot elrebegve, hátában három nyíllal, meghalt. A kérdezősködések közben az is kiderül, hogy a jelenleg távol levő képviselő Carp (Molnár Piroska) okozott a múlt alkalommal olyan zavart, ami felháborította a többieket, mert azt javasolta, hogy ne tartsanak örökség ünnepet.

Ezt a javaslatot nem tudták elfogadni az előző ülésen, nagy megdöbbenést okozott, árulásnak tartják. Hiszen gyermekkoruk óta már sokszor eljátszották a hős utolsó nagy jelenetét, most is előadják a tanácsülés közben, és bárgyúsággal próbálják a történelmi hűséget hihetővé tenni. A monda szerint az a farmer család alapította a várost, miközben ők maguk is nagyon meggazdagodtak. Az örökség ünnepen a hős katonának állítanak emléket minden évben. Miért ne maradjon ez így, amikor olyan jó buli ez az örökség ünnep, és úgy megszokták?

Carp az utóbbi ülés óta kutatásokat végzett, és kiderült, hogy az esemény, ahogyan ünneplik, nemcsak hamis, hanem pontosan ellentétes a valósággal. A „hős katona” 20 társával együtt egy egész indián falut irtott ki, pusztított el. Ez nem derülhet ki, ha egy hiba csúszik a rendszerbe, akkor mindent meg lehetne kérdőjelezni, ezért megfogadják, hogy egy emberként kiállnak a régi mese mellett, és megakadályozzák, hogy kiszivárogjon az igaz történet. Ennek érdekében eltávolítják Carpot, és véres ruháikban, véres kezüket tisztogatva megmagyarázzák Peelnek, hogy ha olyan kényelemben és biztonságban akar élni itt a városban, mint eddig, annak az az ára, hogy tegyen fogadalmat ő is a titok megtartásáról. Megteszi.

Gondolkozóba eshetünk, hogy mi az igazság értéke, és mi szerepe? Az igazság az, amit a tényekről állítunk, és nem maga a valóság. Minden ember életében felmerülhet a választási kényszer, hogy az igazsághoz ragaszkodjon-e, vagy a valósághoz. A valóságban élünk családunkkal, barátainkkal együtt, racionális, hogy ehhez ragaszkodunk. A múltat már úgy sem változtathatjuk meg, de a jelen és a jövő más lehet akkor, ha a múltról nem hamis meséket ismerünk. Úgy lenne jó élni a világban, a jelenben, ha a múltat olyannak fogadjuk el, ahogy történt, nagy valószínűséggel a valóságnak megfelelően, ebben az esetben szilárdabb az a talaj, amire építhetjük a jövőt.

Nem volt könnyű helyzetük a szereplőknek, a rendező, Alföldi Róbert olyan városi tanácsot várt el tőlük, amely ránézésre egy komoly testület (ősz haj, klasszikus öltözet stb.), ugyanakkor, akik titkot őriznek, úgy félnek a hivatalos állásponttól eltérni, hogy Carp volt képviselő által ismertetett igaz történetet nem is merik vele egy helyiségben meghallgatni – minél távolabb akarnak lenni a tényektől. Alföldi tudja, hogy a titok nem alakít ki egységet, mert ott rág a félelem, türelmetlenné, gyanakvóvá teszi az embereket egymás iránt. Végül elveszítik érzéküket a valós világhoz, már nem tudják, hogy mit szabad és mit nem, és a testületi ülésen ostoba tervekkel traktálják egymást. Még attól is félnek, hogy valós problémákról legyen szó, mert akkor váratlanul felmerülhet a titok, az igazság, és akkor láncreakcióként napfényre kerülhetnek más hazugságok is, és borul a megszokott rendszer. Tudjuk Alföldi egy másik rendezésének címéből, hogy „A félelem megeszi a lelket”.

Játszanak még: Herczeg Adrienn, Rába Roland, Debreczeny Csaba, Szatory Dávid, Brash Bence, Murányi Tünde, Fodor Tamás.

Fordította: Totth Benedek, dramaturg: Ugrai István, látvány-jelmez: Kálmán Eszter, díszlet: Molnár Zoltán.

Producer: Zsedényi Balázs.

Az előadás a szegedi MASZK Egyesület közreműködésével jött létre.

Bemutató. 2021. szeptember 4.

Budapest, 2022. január 16.

 

Tóth Attláné dr.