Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

APÁK ÉS FIÚK

Katona József Színház

Ivan Szergejevics Turgenyev az Apák és fiúk című regényét 1862-ben jelentette meg. Személyes tapasztatok alapján írta, ismert olyan embereket, akik nagyon hasonlítottak a regény szereplőihez. Az 1860-as éveknek két meghatározó eseménye volt Oroszországban a krimi háború elvesztése és 1861-ben a jobbágyság megszüntetése. Modern gondolatok, eszmék jelentek meg az értelmiség, a birtokosok körében, sokat foglalkoztak a jövővel, és természetes, hogy a nézetek között voltak olyanok, amelyek úgy csatlakoztak a változások szükségességét hirdetőkhöz, hogy elsősorban a múlt tagadását, elsöprését tekintették fontosnak. Turgenyev ennek a kornak a vitáit, a különböző eszméket, a változásokat szükségesnek tartók közötti kapcsolatok alakulását és az eszmék híveinek változásait ábrázolta a regényében úgy, hogy generációs problémaként írta le. Nem áll egyik nézet mellé sem, hanem azokat egymással és a mindennapi élettel konfrontálja.

Brian Friel ír drámaíró, aki az 1980-as években kezdett el foglalkozni adaptálásokkal, Csehovtól a Cseresznyéskerttel foglalkozott, és a Ványa bácsi is sikert aratott az ő átírásában, Ibsen-adaptációkat és készített. Az volt a véleménye, hogy a 19. század drámáit a mai közönség egy az egyben nem szeretné látni, ezek azonban olyan örök érvényű emberi és társadalmi problémákkal foglalkoznak, amelyek mindenki számára fontosak, ma is érdemes a modernizálásukkal próbálkozni. Ezzel az indítékkal született meg az Apák és fiúk korszerűsítése, a különbség a többi munkájával szemben az, hogy ebben az esetben egy regényt alkalmazott színpadra Brian Friel.

A történetet és a szereplők neveit, státuszát meghagyta a színpadra alkalmazás során. Így a főszereplő, mint a regényben, Bazarov (Vizi Bence) egyetemi hallgató, utolsó éves az orvosi karon, és már Turgenyev is nihilistának jellemezte. Barátja Kirszanov (Tasnádi Bence), aki rajong érte, zseninek tartja, és gondolkodás nélkül elfogadja elveit, ő is nihilista. Ők ketten megérkeznek Kirszanov családjához, ahol meglepődve, de kedvesen fogadják a hazatérő fiút, de a vendéget egyikük sem tudja elfogadni, különösen ellenszenves Pavel Petrovicsnak (Fekete Ernő), aki testvére a ház urának, a földbirtokosnak, Kirszanov apjának (Máté Gábor).

Kialakul a vendég és a család között vita arról, hogy ha valaki mindent, amit eddig elért az emberiség, haszontalannak, feleslegesnek tartja, akkor milyen javaslata van, mit kellene tenni és hogyan, hogy szebb legyen a jövő. Erre persze sokkal nehezebb válaszolni, mint amire Bazarov képes lenne, és azzal védekezik, hogy az új kialakítása előtt le kell rombolni a régit, a feleslegest. Az valóban komoly probléma, hogy a jövőt a régire kell építeni, vagy a régi helyére. Egyértelmű választ senki nem adott erre a kérdésre, így Bazarov sem, de a probléma mentén megszülettek az egymással vetélkedő nézetek. A szerelemmel kapcsolatban is különös eszméi vannak Bazarovnak, szükségtelennek tartja, haszontalannak, egészen addig, amíg meg nem ismerkedik Anna Szergejevnával (Jordán Adél). Anna 29 éves, gyönyörű, özvegy és gazdag. Anna bátor asszony, ő kéri Bazarovot, hogy vegye el feleségül. Abban a pillanatban ütközik Bazarov forradalminak tartott eszmeisége a valósággal, amikor találkozik az őszinte szerelemmel. Ez is oka annak, hogy elhagyja Kirszanovékat, de van más ok is. Pavel Petrovics párbajra hívja, mert felháborítja felelőtlen nihilizmusa, és ehhez hozzájárul az is, hogy véletlenül meglátja, hogy Fegyecskának (Borbély Alexandra), a háziúr szeretőjének, gyermeke anyjának csapja a szelet, ő mint vendég meggondolatlanul viselkedik, és tudja róla, hogy szerelemellenes. Ez az ellentét a hirdetett eszme és a magatartás között felháborítja Pavel Petrovicsot. A párbaj szerencsésen végződik, Pavel Petrovics lába sérül egy kicsit, de csak azért, mert Bazarov még ebben az ügyben sem volt meggondolt, csak lőtt, semmire sem gondolva. Bazarovnak tudomásul kell vennie, hogy eszméi nem nyertek fogadtatást, és magának is be kell látnia, hogy elvei nem alkalmasak arra, hogy az élet problémáit sikeresen lehessen megélni. A szüleihez utazik, ahol egy boncoláskor vérmérgezést kap és meghal.

Barátja, Kirszanov is elpártolt tőle, mert beleszeretett Anna Szergejevna húgába, Kátyába (Veszelovszki Janka), aki 18 éves, és a szerelem az eszmék ködös világából a valóságba vezeti, már nem a jelen és a múlt tagadása érdekli, hanem egy olyan jövő, amit Kátyával akar végig élni.

Nikolaj Petrovics földbirtokos felesége már 10 éve meghalt és a gazdaasszonyuk lányát választotta szeretőjének, aki fia hazatérte előtt egy félévvel kisfiút szült neki. Fél, hogy egyetemista fia nem fogja ezt szívesen fogadni, de téved, a modernség erre is kiterjed. Sőt, a darab végén apának és fiának egyszerre tartják az esküvőjét.

Pavel Petrovics, a földbirtokos bátyja élete nagy részét eddig is utazással töltötte, bejárta a világot egy nagy szerelmi csalódás emlékétől menekülve, művelt, igényes ember, akinek ez a közeg még pozitív változásaival sem megfelelő környezet, ezért bátyja esküvője után külföldre megy. Anna Szergejevna mint fiatal földbirtokosnő a modern, érzelemmentes gazdálkodás híve, szerinte a legfontosabb a haszon, tanácsaival felvirágoztatja Kirszanovék gazdaságát. A darab során a szereplők változáson mennek át, az élet élhetőségének igénye jelenti a fejlődés irányát. Egy ilyen közegben Bazarovnak nincs helye.

Bazarov szüleivel (Kocsis Gergely és Szirtes Ági) a színen kétszer találkoztunk. Először a két fiú rövid látogatásakor, amikor tanúi lehetünk, hogy istenként tekintenek a fiukra, majd Bazarov halála után Kirszakov látogatásakor, amikor a teljes összeomlás jellemezte őket.

Ascher Tamás, a rendező, maga is több Csehov-darabot vitt színpadra, és Brián Friel, az író is foglalkozott Csehov-darabokkal, nem csoda, ha a mostani előadás közben többször is megérintette a nézőt a színpadról áradó csehovi hangulat, aminek az is lehet az oka, hogy mi magunk is több Csehov-darabot láttunk, például Ascher rendezésében.

Ascher rengeteg kitüntetés tulajdonosa, már évek óta túl van a 100. rendezésén, és az ezzel járó nyugalom és bölcsesség birtokában rendezte a darabot. Pontosan tudja, hogy mit akar a közönségnek mondani, ezért csendes, elegáns az eredmény, a darab. A bemutató előadás olyan érettnek hatott, mintha már hónapok múltak volna el. Nem voltak kidolgozatlan részletek, sem lezáratlan ingatag jelenetek.

Bemutató: 2021. december 18.

Budapest, 2021. december 20.


                         Tóth Attiláné dr.

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©