Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

SZÁLL A KAKUKK FÉSZKÉRE

József Attila Színház

Ken Kesey regénye (1962) közel hatvan éve hódít regényként, a világ színpadjaira a belőle készült film (1975, rendezte: Milos Forman, Jack Nicholson és Louise Fletcher főszereplésével) világsikere után került, azóta a színpadi változat hódít (alkalmazó: Dale Wasserman), sikere megállíthatatlan és megunhatatlan. Az indián származású amerikai író remekül tud hatni a társadalom minden rétegére, piedesztálra állítva a lázadást, az igazságtalan elnyomást, azt, ami a „beteg saját érdekében történik”, valójában színtiszta hatalmi visszaélés játszódik le előttünk, s bizonyosan ez az igazságérzet mozdul meg a nézőben, aki teljes mellszélességgel áll oda a mártír főhős, McMurphy oldalára, s ítéli el a gonosz Ratched nővért.

Az alapszituáció zseniális, a helyszín egyenesen telitalálat. Az elmegyógyintézet mint helyszín, kiváló lehetőséget nyújt társadalmi problémák felszínre hozására, mivel az intézet mikroközössége leképezi kicsiben a társadalmi ellentéteket. A konfliktusos történet tragédiával végződik, más nem is lehet. A költőiséget a félvér indián szereplő (Bromden – Fila Balázs) utólagos beszámolójának meghittsége, halksága okozza, ő meséli el saját, és McMurphy (Chajnóczki Balázs) történetét, amely megváltoztatta eddigi gyáva, mindent eltűrő, meghunyászkodó magatartását. Fellázadt és győzött. Bromden alakján keresztül tudomást szerzünk bennszülött törzsének drasztikus felszámolásáról is, apja belehalt a törzs civilizálásába, ő pedig katatón némaságot színlelve került zárt intézetbe.

A József Attila Színház mostani változatát Zöldi Gergely fordította, és Funtek Frigyes rendezte. A díszlet sivár környezetet mutat, az elmegyógyintézet nappalija a színtér, néhány asztallal és székkel, baloldalon az üvegfallal elkerített „operatív” helyiség, az üveg véd a dühöngőktől (díszlet és jelmez: Csík György). A rendezés elsőszámú feladata, hogy a cselekmény folyamán fenntartsa a lappangó feszültséget, amelynek a megfelelő időben kell robbannia a színpadon. Ezt a követelményt szinte minden rendezés komolyan veszi és betartja, a jelenlegi is. A karakterek is hagyományosak, McMurphy folyamatosan lázad az elnyomó főnővér ellen. Ratched főnővér gonosz, bosszúálló, és aljas eszközöket alkalmaz, Bromden főnök a háttérben öntudatra ébred, és lassan készül évtizedes elnyomása után szabadsága kivívására. Az ő sikere teszi lehetővé nekünk, nézőknek, a katarzis érzését átélni. A Murphy-jelenség összetett, a simlis fenegyerek szándékosan utaltatja be magát egy zárt intézetbe, mert úgy spekulál, hogy jobb helyzetbe kerül, mintha börtönben sínylődne, vagy kényszermunkára vinnék. Számítása nem jön be, mert a zárt intézetek rendszere nem tűr semmiféle egyéni akciót, ötletet, még a szabadság látszatát sem hagyja meg, és nem véges, a szabadulás napja nem ismert. A szabadságot szerető fiatalember társait akarja kisebb-nagyobb örömszerzésre tanítani, ilyen a sportmérkőzések tv-s élménye, a társalgóban való labdajáték, a pénzben való kártyázás, de ilyen az éjszakai buli is, amikor két örömlány közreműködésével a gátlásos Billy megismerkedik a szexuális örömmel.

Ez lesz Murphy végzete, a főnővér már csak egy kihágásra, egy erőszakos megmozdulásra vár, ami megvalósul abban, hogy nekimegy Ratchednek, és földre teperi. Ezzel beteljesülhet a bosszút lihegő nővér régi vágya: Murphyt egy „lobotómiának” nevezett műtéttel élő halottá teszi, ami megfosztja emberi személyiségétől.

A rendezés Murphy alakjában kicsit átesett a ló másik oldalára. Durvaságban, trágárságban felülmúl minden eddigi színpadra állítást. Az ilyen magatartásra szoktuk mondani, hogy az illető fejjel megy a falnak, aztán csodálkozik, ha betörik a feje. Ratched viszont fineszes aknamunkával, türelmesen kivárja, mikor és hogyan lehet ellenfelét – azt, aki nem engedelmeskedik – tönkretenni. Ratched eközben öngyilkosságba kergeti Billyt azzal, hogy előrebocsátja, elmeséli a férfi anyjának, milyen „erkölcstelenséget” követett el az intézetben. A nővér fölénye és majdani győzelme már az első jelenetben borítékolva van.

Chajnóczki Balázs (McMurphy) zsigeri lázadó, mást nem is tud, csak lázadni, lázítani, a maga igazáért tűzön-vízen át harcolni. Feltűnő a rendezésben, hogy meglepődik a lehetséges következményeken, amire társai figyelmeztetik. Állandóan dühöng, ordít, közben naiv a végtelenségig. Ratched nővért Szabó Gabi játssza, de a szereposztás nem tünteti fel nevét, amelyre Fehér Anna van bejegyezve (vélhető, hogy hirtelen kellett beugrania a szerepbe). Billyt Horváth Sebestyén Sándor megható együgyűséggel alakítja, elfacsarodik a néző szíve, amikor véresen hozzák be a színre. Fila Balázst új oldaláról ismerhettük meg, Bromden indián törzsfőnöke visszafojtott, túl csendes, ami tudhatóan egyszer robbanni fog.  A színész merev tekintete, halk beszéde, vontatott járása erősen hozzájárul hiteles alakításához. Figyelemreméltó Újréti László (dr. Spivey), Blazsovszky Ákos (Harding), Kónya Merlin Renáta (Candy), Galkó Balázs (Pete), Lukács Dániel (Williams ápoló) szereplése. További szereplők voltak: Fekete Gábor (Cheswick), Lábodi Ádám ((Scanlon), Újvári Zoltán (Martini), Bergendi Áron (Ruckley), Kovalik Ágnes (Flinn nővér), Kulcsár Viktória (Sandra), Katona Zsolt (Warren ápoló), Kiss Gábor (Turkle), Botár Endre (Frederickson). Dramaturg: Szokolai Brigitta, zenéjét összeállította: Funtek Frigyes, rendezőasszisztens: Czipó Gabriella.

Bemutató előadás: 2021. november 27.

Megtekintett előadás: 2021. november 25. 

Budapest, 2021. november 29. 

 

 Megjelent a Kláris 22/2. számában


 

 

Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©