Ken
Kesey
regénye (1962) közel hatvan éve hódít
regényként, a világ színpadjaira a belőle
készült film (1975, rendezte: Milos
Forman, Jack Nicholson és Louise
Fletcher főszereplésével)
világsikere után került, azóta a
színpadi változat hódít (alkalmazó: Dale Wasserman), sikere megállíthatatlan
és megunhatatlan. Az indián
származású amerikai író remekül
tud hatni a
társadalom minden rétegére, piedesztálra
állítva a lázadást, az igazságtalan
elnyomást, azt, ami a „beteg saját
érdekében történik”,
valójában színtiszta
hatalmi visszaélés játszódik le
előttünk, s bizonyosan ez az igazságérzet
mozdul meg a nézőben, aki teljes mellszélességgel
áll oda a mártír főhős,
McMurphy oldalára, s ítéli el a gonosz Ratched
nővért.
Az
alapszituáció zseniális, a
helyszín egyenesen telitalálat. Az
elmegyógyintézet mint helyszín,
kiváló
lehetőséget nyújt társadalmi
problémák felszínre hozására, mivel
az intézet
mikroközössége leképezi kicsiben a
társadalmi ellentéteket. A konfliktusos
történet tragédiával végződik,
más nem is lehet. A költőiséget a
félvér indián
szereplő (Bromden – Fila Balázs)
utólagos beszámolójának meghittsége,
halksága okozza, ő meséli el saját, és
McMurphy (Chajnóczki Balázs)
történetét, amely megváltoztatta eddigi
gyáva, mindent eltűrő, meghunyászkodó
magatartását. Fellázadt és győzött.
Bromden alakján keresztül tudomást szerzünk
bennszülött törzsének drasztikus
felszámolásáról is, apja belehalt a
törzs
civilizálásába, ő pedig katatón
némaságot színlelve került zárt
intézetbe.
A József
Attila Színház mostani
változatát Zöldi Gergely
fordította,
és Funtek Frigyes rendezte. A díszlet
sivár környezetet mutat, az elmegyógyintézet
nappalija a színtér, néhány
asztallal és székkel, baloldalon az üvegfallal
elkerített „operatív” helyiség,
az üveg véd a dühöngőktől (díszlet
és jelmez: Csík György). A
rendezés elsőszámú feladata, hogy a
cselekmény folyamán
fenntartsa a lappangó feszültséget, amelynek a
megfelelő időben kell robbannia
a színpadon. Ezt a követelményt szinte minden
rendezés komolyan veszi és
betartja, a jelenlegi is. A karakterek is hagyományosak,
McMurphy folyamatosan
lázad az elnyomó főnővér ellen. Ratched
főnővér gonosz, bosszúálló, és aljas
eszközöket alkalmaz, Bromden főnök a
háttérben öntudatra ébred, és lassan
készül évtizedes elnyomása után
szabadsága kivívására. Az ő sikere teszi
lehetővé nekünk, nézőknek, a katarzis
érzését átélni. A
Murphy-jelenség
összetett, a simlis fenegyerek szándékosan utaltatja
be magát egy zárt
intézetbe, mert úgy spekulál, hogy jobb helyzetbe
kerül, mintha börtönben
sínylődne, vagy kényszermunkára vinnék.
Számítása nem jön be, mert a zárt
intézetek rendszere nem tűr semmiféle egyéni
akciót, ötletet, még a szabadság
látszatát sem hagyja meg, és nem véges, a
szabadulás napja nem ismert. A
szabadságot szerető fiatalember társait akarja
kisebb-nagyobb örömszerzésre
tanítani, ilyen a sportmérkőzések tv-s
élménye, a társalgóban való
labdajáték,
a pénzben való kártyázás, de ilyen
az éjszakai buli is, amikor két örömlány
közreműködésével a gátlásos Billy
megismerkedik a szexuális örömmel.
Ez lesz Murphy
végzete, a főnővér
már csak egy kihágásra, egy erőszakos
megmozdulásra vár, ami megvalósul abban,
hogy nekimegy Ratchednek, és földre teperi. Ezzel
beteljesülhet a bosszút
lihegő nővér régi vágya: Murphyt egy
„lobotómiának” nevezett műtéttel
élő
halottá teszi, ami megfosztja emberi
személyiségétől.
A
rendezés Murphy alakjában kicsit
átesett a ló másik oldalára.
Durvaságban, trágárságban
felülmúl minden eddigi
színpadra állítást. Az ilyen
magatartásra szoktuk mondani, hogy az illető
fejjel megy a falnak, aztán csodálkozik, ha betörik
a feje. Ratched viszont
fineszes aknamunkával, türelmesen kivárja, mikor
és hogyan lehet ellenfelét –
azt, aki nem engedelmeskedik – tönkretenni. Ratched
eközben öngyilkosságba
kergeti Billyt azzal, hogy előrebocsátja, elmeséli a
férfi anyjának, milyen
„erkölcstelenséget” követett el az
intézetben. A nővér fölénye és majdani
győzelme már az első jelenetben borítékolva van.
Chajnóczki
Balázs (McMurphy) zsigeri
lázadó, mást nem is tud, csak lázadni,
lázítani, a
maga igazáért tűzön-vízen át harcolni.
Feltűnő a rendezésben, hogy meglepődik a
lehetséges következményeken, amire társai
figyelmeztetik. Állandóan dühöng,
ordít, közben naiv a végtelenségig. Ratched
nővért Szabó Gabi játssza, de a
szereposztás nem tünteti fel nevét,
amelyre Fehér Anna van bejegyezve (vélhető, hogy hirtelen
kellett beugrania a
szerepbe). Billyt Horváth Sebestyén
Sándor megható együgyűséggel
alakítja, elfacsarodik a néző szíve, amikor
véresen hozzák be a színre. Fila
Balázst
új oldaláról ismerhettük meg, Bromden
indián törzsfőnöke visszafojtott, túl
csendes, ami tudhatóan egyszer robbanni fog.
A színész merev tekintete, halk beszéde,
vontatott járása erősen
hozzájárul hiteles alakításához.
Figyelemreméltó Újréti
László (dr. Spivey), Blazsovszky Ákos (Harding), Kónya
Merlin Renáta (Candy), Galkó
Balázs (Pete), Lukács Dániel
(Williams ápoló) szereplése. További
szereplők voltak: Fekete Gábor (Cheswick), Lábodi
Ádám ((Scanlon), Újvári
Zoltán
(Martini), Bergendi Áron (Ruckley), Kovalik
Ágnes (Flinn nővér), Kulcsár
Viktória (Sandra), Katona Zsolt
(Warren ápoló), Kiss
Gábor (Turkle), Botár Endre
(Frederickson). Dramaturg: Szokolai
Brigitta, zenéjét összeállította:
Funtek Frigyes, rendezőasszisztens: Czipó Gabriella.
Bemutató
előadás: 2021. november 27.
Megtekintett
előadás: 2021. november
25.
Budapest, 2021. november 29.
Megjelent
a Kláris 22/2.
számában
Földesdy Gabriella
