Műfaja: zenés,
romantikus játék két részben. A
valós, első világháborús
történetet Tasnádi István
írta, és Hargitai Iván rendezte.
A fordulatos,
izgalmas cselekménybe szervesen épül be Kálmán
Imre híres operettje, a Csárdáskirálynő.
Egyre több színdarab választja
témájául az I. világháborút,
mintha újból
„divatba jönne”, mert sok tekintetben
érdekesebb ez, mint a szomorúbb,
tragikusabb II. világháború.
A József Attila
Színház jó érzékkel tapintott
rá ismét egy olyan nemes szórakoztató
színdarabra, amely abszolút beleillik a
profiljába. Tasnádi színműve ügyesen
keveri a vidámat és a tragikust, a felhőtlen
operett-világot, magát Kálmán
Imrét is felvonultatja a szereplők között. Majd ebből
a felhőtlenségből ugrunk
bele a háború komisz világába, ahol
könyörtelen törvények uralkodnak.
A Szibériai
csárdás középpontjában
azért a szerelmi történet áll.
Habár egyetlen évszámot, dátumot sem
hallunk a színdarabban, kikövetkeztethető,
hogy a cselekmény 1916-1917-ben játszódik. A
bécsi Csárdáskirálynő
bemutatója 1915 novemberében volt, a budapesti
1916. november 3-án a Király Színházban,
és mindkét helyen estéről estére ezt
játszották szinte megállás
nélkül. A szereplők nevei alapján úgy tűnik,
inkább
a bécsi primadonna, Mizzi Günther a női főszereplő,
Müller Áron a karmester, és
a Mizzinek erősen udvarló tábornok is német:
Kaltenberg a neve. És Kálmán
Imréről is tudjuk, ekkor már Bécsben lakott. Ezt a
bécsi környezetet később egy
mondat azért megzavarja. Amikor a fogságban
Müllertől megkérdezik, hol
vezényel, a válasz rá, hogy a Király
Színházban. Na de ganz egal, mondhatjuk
német egykedvűséggel.
Hol itt a szerelem?
Ott, hogy Kaltenberg tábornok hiába udvarol Mizzinek, a
lány csak bolondítja,
közben a karmesterbe szerelmes, és viszont. A két
férfi farkasszemet néz
egymással, mert Müller nem engedi, hogy a tábornok
elcsábítsa kedvesét, akit
menyasszonyának tekint. Kaltenberg vereséget szenved, de
bosszút áll, és
Müllert kiküldi az orosz frontra. A
lövészárokból társaival hamar
átkerül a
hadifoglyok táborába, Szibériába.
Mizzit sikerül
Kaltenbergnek ágyba vinni azzal a hazugsággal, hogy
szerelme elesett a fronton.
amikor a primadonna rájön, hogy a férfi
átverte, leveleit elkobozta, hihetetlen
tervet eszel ki: vöröskeresztes nővérként fog
eljutni Szibériába, szerelméhez,
Áronhoz. A két szál párhuzamosan fut,
izgalmas bonyodalmakkal sűrítve. A
fogolytábor katonai vezetőjének lánya, Dina,
énekórák vétele közben beleszeret
Müllerbe, sőt, azt akarja, hogy a férfi magával
vigye, amikor vége a fogságnak.
Eközben Mizzi közelít a táborhoz, Müller
és fogolytársai pedig próbálják a Csárdáskirálynőt,
mert Holotkov tábornok gavalléros ajánlatot tett:
Ha jól tanulják
be a foglyok a darabot, színvonalasan adják elő,
hazamehetnek jutalmul.
A tét nagy, a
kétrészes darab második része a
próbafolyamatot viszi végig, tanúi vagyunk az
igazán humoros castingnak, amikor
kiválasztják a szereplőket, aztán a lázas
készülődésnek, jelmez-, és
kellékötletek kavalkádjának. Naiv
nézőként tényleg azt latolgatjuk közben,
vajon sikerül-e a foglyok igyekezete, és az oroszok
betartják-e ígéretüket az
előadás után. Anélkül, hogy
elárulnám, mi lesz a vége a Szibériai
csárdásnak, csak annyit mondok, hogy a
történelmi
események felülírják az általunk,
nézők által megkedvelt szereplők sorsát.
Hargitai Iván
rendezése próbált megfelelni a sokféle
elvárásnak, a több helyszínnek, a
kétféle Csárdáskirálynő
beépítése
az amúgy
sem nagy színpadba, komoly feladat elé
állította a díszlettervező Horesnyi
Balázst. Végig szűknek érezzük
a teret, és sutának a színpadon belüli
színpadot, sok ember kis helyen való
mozgatása kényelmetlennek hat. Vagy inkább
szegényesnek.
Kárpáti
Enikő
jelmezeit kitalálni még nehezebb lehetett, mint a
díszleté.
Férfiakra női ruhát adni úgy, hogy mégse
legyen totál nevetséges (illetve
nevetni lehessen rajtuk, de ne legyen idétlen).
Közülük a Mocsai főhadnagynak
tervezett fekete ruha sikerült a legjobban. Jól
megoldották a zenekar
szereplését (zenei vezető, karmester: Kéménczy
Antal), a színpad két szélén ülnek
a zenészek, összesen öten, mégis
pontosan lépnek be, nem venni észre, hogy ők majdnem csak
díszletként vannak jelen.
A színészek
maximális
alázattal játszanak mindvégig.
Különösen jól teljesít Lábodi
Ádám (karmester), és Quintus
Konrád (Kaltenberg). Kulcsár
Viktória
(Mizzi) mindössze az utolsó jelenetben volt halvány,
egyébként illúziót keltően
hiteles. Nehéz feladata van Fila Balázsnak
(Minyó Attila) és Zöld Csabának
(Mocsai főhadnagy), akik a fogolytáborban előadott operett női
főszerepeit
játsszák. A további szereplők is
hozzájárulnak a különleges hangulat
megteremtéséhez, ahol a tragikus élethelyzet az
operett édességével és a rá
való felkészülés humorával
párosul: Újvári
Zoltán, Auksz Éva, Fekete Gábor, Tóth
Tibor, Lukács Dániel, Chajnóczki Balázs,
Galkó Balázs, Ottlik Ádám, Schlanger
András, Horváth Sebestyén Sándor, Gazdag
Tibor, Szabó Gabi, Kónya Merlin Renáta,
Blazsovszky Ákos, Katona Zsolt, Botár
Endre, Katona Zsolt, Botár Endre, Horváth
Ádám, Jónás Andrea. Közreműködtek
a Nemes Nagy Ágnes Művészeti
Szakgimnázium Színészképzőjének
növendékei.
Koreográfus: Góbi Rita, koreográfus-asszisztens: Horváth Ádám, dramaturg: Szokolai
Brigitta, karmester: Fülöp Dániel Erik,
rendezőasszisztens: Czipó Gabriella.
Megtekintett
előadás: 2021. október 7.
Budapest, 2021.
október 11.
Megjelent a Kláris 22/1.
számában.
Földesdy Gabriella
