Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

RASZPUTYIN

Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata

Azt hiszem, legtöbbünk, ha meghallja Raszputyin nevét, robosztus, vad, erőszakos emberként képzeli – Szőcs Géza fiktív darabjában (Raszputyin küldetése) Sardar Tagirovsky rendezésében azonban egy földig érő sötétkék köpenyben megjelenő, vívódó, tűnődő, Istent kérdezgető és Istenre hallgató embert látunk álarc nélkül, aki nemrégen épült fel halálos sebesüléséből – félórát nem volt a Földön –, aki mindenáron békét szeretne, mert előre látja a háborúkat, nem is csak a kirobbanni készülőt, hanem azt is, hogy ez csak az első, azt is, hogy minden ország, birodalom csak veszít vele, rengetegen meghalnak – és azt gondolja, ő képes arra, hogy megakadályozza a háború kitörését. (G. J. Raszputyin – Rappert-Vencz Gábor) Halála előtt (1916) persze már tudja, hogy nem akadályozhatta meg a háború kitörését, és ezzel a többi történelmi szörnyűséget sem: a birodalmak széthullását, hazánk feldarabolását (az előadás Trianonra különös hangsúlyt helyez), a náci Németországot a koncentrációs táborokkal, Hirosima pusztulását, de még 2001 évszáma is felbukkan. Hiszen ő 100 évet lát előre, kivéve saját halálát, mert azt egyetlen jós sem képes előre meglátni.

Minden más szereplő fehér maszkos erős sminkben jelenik meg különböző kihívó, kissé karikírozó öltözékben. (Díszlet-, jelmeztervező, smink – Kupás Anna m.v., smink – Moldován Blanka.)

A csaknem 4 órás előadásban lelassított jeleneteket is láthatunk. Kiemelkedik például Sztyopa (Péter Attila Zsolt) menyasszonyának készülődése az esküvőre. Sztyopa azonban elmenekül az esküvő elől, és a hírt a legjobb barátnak, Raszputyinnak kell megvinnie (ezt mint addigi legkellemetlenebb emlékét meséli el egy kérdésre.)

Az I. világháború kitörése előtt 7 nappal kezdi küldetését, álmát követően Raszputyin, aki az arkangyalokkal áll „összekötetésben”. Találkozásai során az egyes uralkodókkal sorra kiderül, hogy minden oroszok cárja (II. Miklós – Gaál Gyula) éppen úgy akarja a háborút, mint Európa többi uralkodója: V. György (Frumen Gergő), II. Vilmos (Orbán Zsolt), I. Ferenc József (Zákányi Mihály). Természetesen mindegyik a többieket hibáztatja, hiába rokonok keresztül-kasul. Mindegyik uralkodó meglehetősen szatirikusan ábrázolt, Raszputyin kínlódik, vívódik, csalódik.

Léteznek más szempontból különös jelenetek, ilyen Raszputyin szerető-vásárlása Párizsban (Loulou – Budizsa Evelin), és ez a lány az, aki ki tudja hozni belőle a gyengeséget, félelmet: hátha mégsem sikerül neki a küldetése végrehajtása.

Igen kiemelt a szerb diák, Gavrilo Princip (Poszet Nándor) alakja, aki azonban csak egyike azoknak, akiknek tulajdonítják a háború kirobbantását, hiszen láttuk, mindegyik uralkodó akarta. Már csaknem humoros a szenilis Ferenc József császár mantrája, aki nem akar háborút, csak a szerbeket akarja móresre tanítani, semmi mást, igazán… Gavrilo egyébként szinte végig ott van a színen csendben meghúzódva, ami külön is érdekes szál.

Az idő múlásáról, az emlékek szerepéről (megbízhatóságáról) gondoskodik az író Proust alakja (Gaál Gyula) hol előtérben, hol – inkább – a háttérben.

A történelmi eseményeket nem is játszhatnák el, ezekről valóban tablóként feliratok tudósítanak, szinte történelemkönyv-jegyzetekként. Olvasásuk némileg elvonja ugyan a figyelmet, de ezek nélkül nehezebb lenne követni az előadást.

Több dal is elhangzik, különösen a legelején hosszasan a „Millió rózsaszál” (Csongrádi Kata száma) magyarul és oroszul is. Hallhatjuk pl. a „Moszkva-parti esték”-et is oroszul (1955, eredeti címe „Leningrádi esték”  voltak, ismert „Moszkvai esték” címen is), és más dalokat, kellő hangulatot adva az előadásnak.

Raszputyin – egyeseknek Grisa  tehát megfordul Berlinben, Londonban, Bécsben, Párizsban, nyilván beszéli is ezeket a nyelveket (!?), de persze nem képes meggyőzni az uralkodókat, hogy látomásai (álmai) igazak, és valóban bekövetkeznek majd a szörnyűségek. Ha véletlenül valamelyik mégis elhiszi, akkor csak annak örül, hogy a másik birodalom, ország nagy veszteségeket szenved, neki annál jobb, véli. A nép sorsa senkit nem érdekel.

Raszputyin várja halálát, attól nem fél, csak attól, ami utána jön, mert azt senki nem ismeri. Hosszas jelenet halála is, megjelenik még a francia szerető is Raszputyint keresve a barát, Felix Juszupov hercegnél (Orbán Zsolt), aki jóval fiatalabb Raszputyinnál és Nietzschét olvas. Az előadásban azonban Raszputyint – aki sem a ciántól, sem a lövésektől nem hal meg – szőnyegbe csavarják, de nem dobják a Névába, később ő és még néhányan tovább beszélgetnek a világ dolgairól.

Nagyon jó az arkangyalok kórusa a hatalmas dorongokkal, melyekkel ritmus adható, hangulat jelezhető, figyelmet felhívó mindenképpen: Bándi Johanna, Bogár Barbara, Budizsa Evelyn, Gál Ágnes, Kovács Éva, Laczkó Tekla, László Zita, Méhes Kati, Rappert-Vencz Stella. Többen közülük más szerepeket is játszanak. Ruházatuk változatos, és hallunk francia dalokat (magyar címe: „Hulló levelek”), vagy Loulou-tól a „Túl fiatal vagyok a szerelemre” címűt, utóbbit kétszer is, másodszor „halványabban” Szentpéterváron.

A díszlet kellően egyszerű ahhoz, hogy ennyiféle jelenet a sok helyszínen gördülékenyen játszható lehessen. Különös szerepet kap azonban a tüll – részint Loulou-n, részint Sztyopa menyasszonyának öltöztetésénél a fejük fölött. És persze fontos a hosszú szőnyeg is, melybe Raszputyint belecsavarják.

Számos színész teszi teljessé az előadást. Így például egészen jellegzetes a pincérnő alakja-alakítása (Bogár Barbara), Párizsban a Madám (Kovács Éva), az Inas (Varga Sándor), és természetesen és hangúlyosan Guszeva (Bándi Johanna).

Közreműködnek a Harag György Társulat önkéntesei.

Sardar Tagirovszky m.v. (Kazany, 1985) a kilencvenes évektől hazánkban él. A csaknem 4 órás előadás (2 szünettel) egyszerűen érdekfeszítő, leköti figyelmünket mind tartalmilag, mind formailag. Raszputyin talán azért is várja saját halálát, hogy ne lássa az eljövendő, józan ésszel felfoghatatlan tetteket, történéseket, többek között a fiatal cárevics meggyilkolását is. A vasfüggönyön azonban mi számos fotót látunk felnőttről és gyerekről egyaránt, feltehetően valamennyi áldozat volt így vagy úgy – mint ahogyan többek között sok konkrét nevet vetítenek meggyilkolásuk pontos időpontjával és tömör leírásával.

Egészében véve megrendítő az előadás, amit közben kevésbé érezhetünk, hiszen feszülten figyelünk, de ahogy telnek az órák, egyre inkább ez tör felszínre: felháborodás és az egyes ember tehetetlensége – egyben felelőssége. De hogy mi lett volna, ha Gavrilo nem lő, vagy lő, de nem találja el Ferenc Ferdinánd ütőerét, vagy ha… Ki tudja. Gondolkodni, gondolni, átgondolni a történelmet azonban senkinek sem tilos.

Több szempontból is fontos előadás, amire rátette kézjegyét a rendező azzal is, hogy a nézőket a ruhatárnál „utcai” énekes fogadja balalajkát (?) pengetve, a kezdés előtt Raszputyin vörös rózsaszálakat osztogat szinte ájtatosan, a szünet után pedig arkangyalok kávét és talán italt szolgálnak fel a szerencsésebb nézőknek. A nézőtér pedig többször megvilágításba kerül, de ezen kívül is nagy szerepe van a világításnak. (Fényterv – Sardar Tagirovsky és Székhelyi Dániel m.v.)

Dramaturg: Sardar Tagirovsky, zeneszerző: Bakk-Dávid László m.v., zenei vezető: Manfrédi Annamária, performansz és dramaturgiai munkatárs: Pável Réka m.v.

A rendező munkatársa: Székhelyi Dániel m.v.

Dramaturgiai munkatárs és a rendező asszisztense: Szigeti Bálint m.v.

Az előadás eredeti bemutatója még 2019-ben volt.

Megtekintett előadás 2021. október 6.

Budapest, 2021. október 9. 
 

 

Györgypál Katalin

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©