Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

RASZPUTYIN

Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata

Szőcs Géza fikciós Raszputyin-drámáját több nyelvre is lefordították, sőt olasz és orosz nyelvű bemutatója is volt már. Magyar nyelven először Szatmárnémetiben volt látható Sardar Tagirovsky rendezésében, 2019-ben. Ezt az előadást láthatjuk most. Műfajilag meghatározhatatlan alkotásról van szó, leginkább Dürrenmatt parabolisztikus drámáira hasonlít. Mindenképp egy hatalmas tablót láthatunk a 20. század emblematikus figuráival, akik saját vesztükbe rohantak, mindezt Raszputyin figuráján átszűrve, mintha ő lett volna az a kulcsfigura, akire hallgatva elkerülhető lett volna az összes szenvedés, ami bekövetkezett.

Békevágy a háborúk iszonyatában! Így kiálthatnánk fel az előadás végén, mert valóban ez az érzés mozgatja Szőcs Géza színdarabját. Történelmi alapokra helyezi a cselekményt, de kitalált elemekkel dúsítja: Raszputyin az európai uralkodóknál tesz látogatást, hogy meggyőzze őket, ne kezdjenek háborút egymással. Ehhez hívja segítségül a saját látnoki képességét, előrevetíti a 20. század szörnyű pusztításait, trónfosztásokat, összeomlásokat. Az érintettek elcsodálkoznak ugyan, de szívesebben háborúznak, minthogy béküljenek. Raszputyint pedig eléri a végzete: az amúgy is bűnbaknak, rossz életűnek kikiáltott cári kegyencet Juszupov herceg és emberei meggyilkolják, és a Névába dobják.

Sardar Tagirovsky rendezése az írói fikciót még szélesebb alapokra helyezte, mondhatni monstre előadásban hozta színre Szőcs darabját. Mielőtt megkezdődne a játék, a színpad jobb szélén ott ül egy fiatal férfi fehérre mázolt arccal, ő a továbbiakban is mindig ott van, de soha nem szólal meg, kérdésre sem válaszol. Később derül ki, ő Gavrilo Princip, a szerb terrorista, az ő halálos lövése adta az apropót az I. világháború kitörésére.

Várjuk, hogy az előadás elkezdődjön, ekkor a főszereplő Raszputyin (Rappert-Vencz Gábor) lassan felfelé sétál a nézőtér jobb, majd bal oldalán, és egy szál vörös rózsát nyújt át néhány nézőnek – csak nőknek -, jómagam is kapok egy szálat (a három felvonásra szabott játékban később is van trakta, talán vodkát, majd kávét kínálnak a széleken ülő közönségnek). Aztán megjelennek az aranydíszes, gésaruhás arkangyalok, és a háttérben állandóan vetített történelmi tények mintegy „lábjegyzet” funkciót ellátva, de nem alul, hanem felül. Megjelenik a kertészkedő II. Miklós cár, aki nem hisz Raszputyinnak, pedig igen szomorú véget jósol neki a kegyenc. A cári család legyilkolásáról később is hallunk a darabban, az áldozatok (mindenféle áldozat) fotói a felvonásokat záró „vasfüggönyre” vannak felragasztva.

A szóbeli mondanivaló kevés lenne ez esetben, ezért fontos a tálalása, vagyis a színpadi látvány, a különös beállítások, feltűnő jelmezek, kirívó sminkek (díszlet, jelmez, smink: Kupás Anna), illetve a színpadi mozgásoknak performansz jellege (Pável Réka). Feltűnő, hogy minden szereplő arca fehérre van meszelve, kivéve a címszereplőt, aki festetlen arccal játszik mindvégig, jelezve, hogy ő képviseli a mesterkéletlen, kendőzetlen igazság kimondását. Raszputyin szinte megdicsőül ebben a felfogásban, mivel itt a század lelkiismerete szerepét viseli. Halálakor (1916. december) azonban csak egy akadékoskodó, különc, sarlatán hírében állt, akit megvádoltak sokféle bűnnel. Az előadás különös fényt ad Raszputyin magánéletének, amikor egy bordélyházba visz bennünket, a főhős egy zacskó aranyért vásárol magának feleséget, aki aztán ki is tart mellette, meggyilkolása után ő keresi egyedül a hőst.

Felmerül a kérdés a nézőben, hogy van-e értelme minden 20. századi szörnyűség okának megtenni Gavrilo Princip végzetes pisztolylövését? Mert ezt sugallja mind az írott szöveg, mind az előadás. Ha nem dördül el, ha mellélő, ha nem találják fel a browningot, és így tovább. Gyanítom, hogy akkor is lett volna valami más ürügy, kitalált indok arra, hogy az évek óta harcra készen álló európai nemzetek által felduzzasztott hadseregek egy parancsszóra meginduljanak egymás ellen. Talán mások lettek volna a körülmények, esetleg a következmények is, de hogy lett volna háború Princip nélkül is, az majdnem bizonyos.

Különösen látványosan mutatja be az előadás Raszputyin meggyilkolását, még a 24 évvel később, Trockijt megölő jégcsákány is szerepel (legalább szimbolikusan), a szőnyegbe tekert holttest, a gyanakvó feleség, aki kitekeri az árulkodó szőnyeget, szóval csak kapkodjuk a fejünket a képtelen fordulatokon. (Az elhangzó szöveg sokszor egyéb szabadságot is megenged magának, pl. Petőfi halálával kapcsolatban ütközik a hivatalos verzió és a barguzini megtalált sírhely és csontváz elmélete, persze humoros formában) Jól szórakoztunk a zenei betéteken (zene: Bakk-Dávid László, Manfrédi Annamária). Számos slágert hallhattunk az elmúlt évtizedekből (Fumée aux yeux; Millió rózsaszál; Non Ho L’Eta), nem sajnálták a színpadon felbontott pezsgőket, és az apróra szabdalt fényes papírok égből hullását sem. A vetített szöveg azonban túl sok volt, egyszerre nem tud a néző a cselekményre és a vetített információ olvasására figyelni.

Rappert-Vencz Gábor színészi teljesítménye egyedülállóan kiemelkedő. Mindvégig színen van, hatalmas a szövegmennyisége, a mozgásteljesítménye, és meggyőző a játéka, pedig fizikai adottságait nem igazították Raszputyin valós kinézetéhez. Nem volt szükség a robusztus, szakállas, hosszú hajú, szúrós tekintetű figura külsőségeit átruházni a színészre, mert e nélkül is hitelessé tudta tenni az átélt, dinamikus alakot. A többi színésznek nem volt ily lehetősége képességei kibontására, két kivétellel: Budizsa Evelyn (Loulou) és Bándi Johanna (Guszeva). Mindketten maximális odaadással játszottak. Halványaknak tűntek az uralkodók: Zákány Mihály (I. Ferenc József), Frumen Gergő (V. György), Orbán Zsolt (II. Vilmos, Juszupov). Életerősebb alakítást nyújtott Gaál Gyula, aki II. Miklós cárt és Marcel Proustot is játszotta, bár utóbbinak szövege sincs. További szereplők: Bogár Barbara, Gál Ágnes, Laczkó Tekla, László Zita, Méhes Kati, Rappert-Vencz Stella, Poszet Nándor, Varga Sándor, és a Harag György Társulat önkéntesei. Maradandó élménnyel gyarapodtunk ezen az estén.

Megtekintett előadás: 2021. október 6.

Budapest, 2021. október 8. 
 

 

Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©