Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

NAGYVIZIT

Karinthy Színház

Úgy tűnik, az új színházvezetés valóban megőrzi a hagyományokat. Az új évadban Gyurkovics Tibor színművével nyitott, a szerző születésének 90. évfordulója tiszteletére. Az előadás előtt még egy vers is elhangzott a szerzőtől. Szabó K. István rendező két részben állította színpadra Gyurkovics ismertnek tekinthető tragikomédiáját neves színészekkel.

Kórházi kórteremben vagyunk a sebészeten, nem túl fényes felszereltséggel. Igaz, kultúra is van egy kopott festménymásolat alakjában, a második részben maga a kép már eltűnt, csak az üres kerete „fityeg” a kopár falon. Van mosdókagyló, még a víz is folyik, és van ablak, amit lehet csukni-nyitni igény szerint. Az igény forrása a legtöbbször a csak feküdni képes Badari (Koncz Gábor), akit már kétszer ki akartak végezni a háborúban. Merthogy a 70-es években készült a színdarab, bár nincs igazán korhoz kötve.

3 ágyas a kórterem + 1 fekvőhellyel a földön, talán mert nehezen tudna felkelni egy normál ágyról a törött lábú fiatalember, Péter (Fazekas – Peller Károly), akinek annyira azért nem fáj a lába, hogy ne ugorjon túl készségesen is Badari minden kis óhajára – mi több, agyafúrtan még az ebédjét is kénytelen „önként és dalolva” odaadni neki Péter. Más kérdés, hogy bőven megtorolja ezt később.

A készséges Péter egyelőre a csak hason feküdni képes gerincműtétes fiatalemberrel (F. Tóth – Fellinger Domonkos) való – szerinte vicces – tréfával ellensúlyozza, amikor nem hagyja enni szegényt. Pedig annak más, nagyobb problémája van: két hete nem volt nála a felesége, tehát – még egyáltalán nem. Hogyne lenne rá féltékeny?

Az első ágyon pedig látványosan szenved nagy sebétől a hasán Cziegler (Ujréti László). Még az is lehet, hogy feleslegesen műtötték meg másodszor is. Annyi bizonyos, hogy nehezen viseli mind a fájdalmat, mind a meglehetősen szánalmas körülményeket, mind Badari folytonos beszédét.

Adott tehát ez a négy ember – de éjszakai látogató is érkezik Czieglerhez: egy reszkető kezű idős úr fehér táskával (Németh Gábor). Jóval később megtudjuk, hogy ő nem masszőr, aki Badarihoz jött volna, hogy lábra tudjon állni – holott mindenki tudja rajta kívül, hogy szegény már sohasem fog –, és nem is Czieglerhez – még, akivel most beszélget… Ő borbély. Speciális borbély, de ez Cziegler „szerencséjére” csak később derül ki.

Többször beviharzik a joggal körülrajongott Klárika (Bacsa Ildikó) kihívó mozgásával és persze rövid fehér köpenyében – mi tagadás, jól áll neki –, aki a főorvosért rajong. Péter szerencséjére a főorvos éppen külföldön van konferencián, így jól jön az üres ügyeleti szoba szerelmi légyottnak. Mint kiderül, a kulcs most is eltűnt, hogy hogy nem, Klárika zsebében landolt.

A kórteremben tisztaságnak kell lennie, erről a helyettesítő takarítónő (Mária – Juhász Róza) gondoskodik nem is akárhogyan – már csak emiatt sem vágyunk ott lenni. De ő sok minden másra is hajlandó, természetesen némi pénzért, például telefonálni szükség esetén.

Czieglerről nem csak az derül ki, hogy valószínűleg feleslegesen műtötte meg a főorvos másodszor, hanem az is, hogy egy minisztériumban „valaki”, erre gondolhatunk nagyhangú látogatója, a veje (Dezső – Mihályi Győző) és annak szolgai sofőrje (István – Lázár Balázs) jelenlétéből, viselkedésükből. Külön nagyjelenet Dezső magatartása, beleértve a lúdtalp megígérését az ágyban fekvő Badarinak, aki persze reménykedik a gyógyulásban. De csaknem kikészítik Czieglert is.

Később a sofőr „előállítja” a gerincműtétes fiatalember csinos feleségét (Ibi – Szilágyi Ágota), akivel addigra már tegeződnek. Különös jelenség a hölgy, nem éppen a hűségesek „fajtájából” – a vége felé a fiatalember – aki addig már legalább ülni tudott – bizonyos nógatásra fürgén kifut felesége után… Dezső nem felejtette el a lúdtalpbetétet Badarinak – mivel nem tud felállni, a sofőr a mezítelen talpához ragasztja, ami természetesen további humormorzsát szolgáltat.

Megérkezik a főorvos úr (Nagy Balázs), nagyvizitet tart sleppjével (Kisdoktor – Baronits Gábor). Semmi sem úgy van, ahogyan kellene, de végül is ez mindegy – ő csak magával van elfoglalva. Annyira, hogy rosszul lesz végül arra a pletykára, hogy állítólag másik főorvost hívtak őt helyettesíteni, amíg külföldön volt. Lefektetik a földre. Péter közben visszajött vérző sebekkel, de ez senkit nem érdekel. Kiderül, hogy a főorvost nem képesek ellátni – sem a nővér, sem a kisdoktor, nem is tudnak hívni senkit – ott hal meg a földön. Péter, Klárika, Mária, de még a kisdoktor is eltűnnek. A borbély ismét megjelenik, most már dolga is van: megborotválja a halott főorvost.

Cziegler annyira elkeseredik a fájdalomtól, a kilátástalanságtól, hogy ki akar ugrani az ablakon – de a járásképtelen Badari mégis felkel, és minden erejével visszatartja. Ez az életmentés azonban az ő életébe kerül… Így két halottal fejeződik be az előadás. Hiszen tragikomédia. És éppen ezért, mint a komédiák természetéből fakad, a humort, ami akad bőven, nehéz lenne visszaadni szavakban.

Legalább hálapénz nincs.

Állapotdrámát látunk természetesen, és mivel naponta szembesülünk a kórházi állapotokkal szerte a világon, túl közel érezhetjük lehet hozzánk. (Fő)orvosainkra azért nem annyira jellemző mindez – de hát ez, mint említettük, tragikomédia.

Díszlet: Perlaki Róbert. Élethű régi kórtermet látunk, nem lehet szemernyi illúziónk sem. Legalább reluxa van az ablakon. A betegek öltözéke sem egyforma, nem beszélve a főorvos előkelősködő megjelenéséről. (Jelmez: Libor Katalin.) Hang: Voronkó Miklós, fény: Dubniczky László, kellék: Bíró Tamás.

Asszisztensek: Lévai Ágnes, Markus Hannah Gizella.

Kérdés marad, mindez mennyire érvényes ma. A modern covidos osztályokra nyilvánvalóan nem. A modern sebészetekre talán nem annyira. És az emberi viszonyokra?! Na ugye.

Bemutató és megtekintett előadás: 2021. október 1.

Budapest, 2021. október 3.

Györgypál Katalin

 

 

 

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©