Ibsen klasszikussá
vált drámáját
Kolozsvárról hozták a Kolozsvári
Állami Színház művészei Nagy Botond
rendezésében. Kúnos László
fordításában hallhattuk-láthattuk
magyar nyelven, angol felirattal. Ibsen volt, amit láttunk,
kétségívül, ám
rengeteg jelentős hang- és fényeffektussal és sok
mozgással, kvázi-tánccal,
érdekes színpadképekkel.
Már a
nézőtérre való
belépés előtt pillantást vethettünk
Nórára (Pethő Anikó), amint
alig felöltözve alszik egy üvegkalickában.
Aztán elkezdődik a
másfél
órás előadás. Vidám, feldobott
Nórát látunk, aki szeret pénzt
költeni,
körüludvarolja férjét (Torvald Helmer – Bodolai
Balázs) a
bankkártyáért. Férje azt gondolja, amint
kifejti lenézően, hogy felesége
nyilván barátnőivel tölti idejét,
vásárolgatva. Nóra meghagyja ebbéli
hitében.
Gyerekről kevés
szó
esik, Nóra szereti a férjét – mint
kiderül, azt az embert, amit ő gondol róla,
feltételezhetően férje sugallatára, a férje
szereti Nórát – azt a butuska
fiatal nőt, amilyennek ő gondolja Nórát, aki
végül minden erejével lázad e
fantáziakép ellen, amikor rádöbben, a
valóságban milyen ember a férje, aki azt
sem képes tudomásul venni, hogy Nóra is –
ember. Nyolc évi együttélés – vagy
inkább egymás mellett élés –
után.
Hamarosan kibontakozik
előttünk is Nóra drámája:
kölcsönkért pénzt valakitől, hogy
férjével el
tudjanak utazni férje egészségének
helyreállításához. Férje azonban
úgy tudja,
hogy Nóra saját apjától kért
pénzt, aki hamarosan meg is halt. Mert Nóra
pontosan tudja, hogy férje nem viselné el, hogy neki
tartozzon… Erre kell tehát
a sok pénz, a kölcsön
törlesztésére, nem ruhára. Nóra nem
buta: csak szerepét
játssza, hibátlanul, a társfüggő,
alárendelt feleség szerepét. Az előadás azt
sugallja, hogy tisztában volt a hamisítás mint
bűntény súlyosságával is, mégis
megtette apja halála miatt, férje érdekében.
Régi
barátnője
(Lindéné Krisztina – Albert Csilla),
aki állásért jön férje
halála után, előbb csak erről tud. Rájön,
hogy Nóra a férje által mélyen
elítélt férfitől, Krogstadtól (Váta
Lóránd) kért kölcsön, aki
korábban
hamisított egy aláírást. Aztán
lassan megtudja, hogy ezt tette Nóra is, ezért Krogstad
számára zsarolhatóvá vált:
Nóra érje el, hogy férje, aki bankigazgató
lett,
alkalmazza őt. Krisztina elmegy Krogstadhoz Nóra
érdekében – és az egyik
legérdekesebb és legszebb jelenet bontakozik ki
kettejük között, lassítva,
szaggatott párbeszédben. Régi szerelmesek,
mindkettőjük tragédiája, hogy
valamikor a nő szakítani kényszerült. Most
újra egymásra találnak, és a nő dönt
úgy, hogy Nóra igenis mondjon el mindent
férjének, amit tett: a hamisítást is.
Ők Krogstaddal új életet kezdenek.
A másik
szál, dr. Rank
(Viola Gábor) szerelme Nóra iránt
és várható halála másféle
stílusban kerül elénk, de szintén
érdekfeszítően, teljes figyelmünket felkeltve
és lekötve – sok mozgással,
zenével-zajjal szintén. Nem tudjuk meg, vajon Nóra
tisztában
volt-e Rank szerelmével őiránta. De egy
baráttól nem kért volna kölcsönt
semmiképpen sem.
Amikor minden
kiderül – Helmer elolvasta Krogstad levelét –,
minden romba dől, elsősorban a férj
álomvilága, és előjön a férfi teljes
nárcisztikus dühe. Nem is képes felfogni,
mi és miért történt. Hiszen
feleségét saját tulajdonának tekintette,
aki többek
között bármikor férji
rendelkezésére köteles állni. Most
látjuk viszont a
kezdés előtti üvegkalitkát, benne
Nórával, és a kalitkába a férj is
belecsusszan.
Nóra azonban
kitör
belőle, nem is érdekli férje „kegyes
megbocsátása” – merthogy Torvald megkapja
a hamis alírást tartalmazó szerződést,
ezzel ő megmenekült, így már
„megbocsáthat”. De megérteni semmit sem
képes. Nóra ekkor döbben rá
végképp,
hogy férje nem is tudna megváltozni, ezt az embert pedig
ő nem szereti, nem
vállalja többé. Pedig sok mindent megtett volna
azért, hogy ne derüljön ki a
hamisítás… és csak a férfin, azaz
Krogstadon múlt, hogy elmaradt az a bizonyos
„együttlét”.
Kissé
felemás
Anne-Marie (Kántor Melinda) viselkedése,
állásfoglalásai,
magatartása – de ő is ember a maga indulataival és
érzéseivel.
Kiddo – Tótszegi
Zsuzsa, Futár John – Platz János
volt.
Mozgalmas, érdekes
rendezésben láthattuk tehát a Nórát,
még közelebb érezve mai világunkhoz
a különféle színpadi technikák jó
alkalmazásával. Itt nincs szó
„babaházról”
(bár a kezdéskor mintegy jelzésszerűen négy
db óriás papírdobozból épít
házat Nóra,
abban csücsül a mobiltelefonjával),
karácsonyról, sem gyereknevelésről, és a
„női egyenjogúság” is másként
jelenik meg, mint a maga korában. Külön meg kell
említeni a vetítéseket, embereket és
tárgyakat egyaránt a színpad körül.
(Digitális
grafika: Szederjesi Szidónia.)
Szövegadaptáció:
Kali
Ágnes, Nagy Botond. Látványtervező: Rancz
András.
Tér: Carmencita
Brojboiu, Rancz András. Ritkán
látni ennyire a térben
játszódó, azt teljességgel
kihasználó előadást.
Jelmeztervező: Carmencita
Brojboiu. Annyira szerves egységet alkotnak a jelmezek
az előadással,
hogy szinte fel sem fedezzük az öltözékeket,
holott mindegyik más, jellemző,
kifejező, a mozgást sem akadályozó.
Dramaturg: Kali
Ágnes. Mint említettük,
például a karácsony elhagyása nem volt
zavaró,
Nóra felajánlkozása Krogstadnak (a
szerződés megsemmisítéséért) ha nem
is volt
feltétlenül szükséges, de jellemezte
Nóra elszántságát és „nem
butuska”
figuráját.
Zene és hangterv: Kónya-Ütő
Bence. Sok angol nyelvű dal is elhangzott, amik hangulatukban
beleillettek az előadásba, bár szöveg szerint
kissé nehezen követhetők. A
hangeffektusok egy része nagyon is erőteljesen fejezte ki a
történet
drámaiságát.
Színpadi
mozgás: Ötvös
Kinga. Az előadás mozgalmasságát tekintve
nagy munkát végzett.
Rendezőasszisztens: Veres
Emőke.
Fényterv: Romeo
Groza.
Budapesti bemutató és
megtekintett előadás 2021. szeptember 28.
Budapest, 2021. szeptember 29.
Györgypál
Katalin