Hajlamosak vagyunk
azt
hinni, hogy a romániai magyar kisebbségről a
rendszerváltás óta eltelt idő
alatt már mindent megírtak, és mi mindent
elolvastunk, megértettünk, teendőnk
semmi. Bodor Johanna azonos
című regényének színpadi változata
kezdetben
groteszk vigyort csal az arcunkra, később pedig fejbe
kólint. Hát ennyire balul
üthet ki egy fiatal lány sorsa, amely
ígéretesnek indult?
A regény 2014-ben
Budapesten, a Magvető Kiadónál jelent meg. A
színpadi változatot Ari-Nagy Barbara
és Szikszai Rémusz
írta, utóbbi egyben a színdarab rendezője is. A
történet az 1980-as években
játszódik, főhőse maga az író, Bodor
Johanna, aki a saját sorsát írta meg. A 17
éves balett-növendék balett-vizsgára,
érettségire készül, amikor szülei
úgy
érzik, nem bírják tovább a
nélkülözést, sorban állást,
megaláztatásokat,
ráveszik egyetlen lányukat, kössön
névházasságot egy magyarországi
fiatalemberrel, így a szülők, majd Johanna is
áttelepülhet egy szebb, jobb
világba, ahol minden elérhető mindhármuk
számára.
A szünet
nélkül
játszó, kb. 110 perces előadás
megpróbálja körüljárni a
Romániából
Magyarországra való áttelepülés
fázisait. A szülők elég dörzsöltek ahhoz,
hogy
át tudják verni a román hatóságokat.
Legális útlevéllel átjönnek
Budapestre,
ahol az apát azonnal bedugják egy kórházba,
mintha hirtelen lebetegedett volna,
s két évig kezelik a kórházban, neki vissza
se kell mennie. A szülők oly
ügyesek, rögtön találnak egy férfit, aki
névházasságot köt a lányukkal. Indokai
ismeretlenek. Ezután jön a nehezebb rész, az otthon
[Romániában] maradt Johanna
befejezi iskoláit, levizsgázik, és
légüres térbe kerül. Se ott, se ideát
nincs
már, mert majdnem két évet várakozik arra,
hogy kiutazhasson Erdélyből. Ezalatt
az összecsomagolt bútorok, bőröndök közt
vegetál. Sűrűn kell a hatóságokra
bejárni, azok is járnak a lakásába, a
hivatalos szervek mindig találnak valami
szabálytalanságot, gyanús nekik a
kiürített lakás, és egyébként
is, mindig
akarnak valamit. Szexuális szolgáltatást,
pénzt várnak, vagy egyszerűen csak
kéjesen megfenyegetik a lányt, ha nem engedelmeskedik,
nem költözhet
Magyarországra.
Fájdalmas
kimondani,
de Johanna talán jobban járt volna, ha odaát
marad. Igazából ő nem szenvedett a
Ceaucescu diktatúrától, volt választott
hivatása, volt szerelme (Mihály),
akivel muszáj volt szakítani az Istvánnal
való névházasság miatt. Johannát
kizárólag a szülei
kényszerítették bele ebbe a helyzetbe, és
dresszírozták is.
Ha megingott, anyja, apja figyelmeztette
„kötelességére”. Közben
figyelték,
követték, lehallgatták a
beszélgetéseit, ügynököket küldtek
rá, és ő nem vette
észre, hogy a neki szerelmet valló férfi, vagy
férfiak csak beépített emberek,
nem hősszerelmesek.
A művelődési
ház kis
színpadára egy hatalmas papundekli dobozt tervezett Bagossy Levente díszlettervező. A szobányi
méretű doboz
többfunkciós, imitt-amott megnyílik, hol hivatali
szoba, ügyfélablak, hol
raktár, találkahely funkcióját tölti
be. Az óriás dobozt kiegészíti
néhány
mozgatható papírdoboz, amelyeket a főhős
állandóan pakol, cipel, mozgat. A
jelmezek unos-untig hordott, lestrapált ruhákból
állnak, lezserül és
előnytelenül áll a szereplőkön (Jelmeztervező: Kiss Julcsi). Gyűrött tüllszoknyák,
drapp fűzős melltartó, amelyre
Johanna egy szürke sortot vesz fel, ami felsővel van
összekombinálva, ám pántja
állandóan lecsúszik a
válláról. A többiek ruhái nem
feltűnőek.
Johanna későbbi
sorsát
a keretjátékból tudjuk meg. A
nyitójelenetben már kb. 40 éves lehet, és
egy
ismerősével telefonon beszélget. Éppen
költözik a „nyóckerbe”, már
más a párja,
és gyerekei is vannak, persze épp nincsenek otthon. A
pakolás, dobozolás miatt
nem tud elmenni a telefonáló ismerős
esküvőjére. Nem boldog, de nem is
boldogtalan, inkább unott, kiégett,
közömbös. De megőrizte
segítőkészségét,
élni akarását, beleszokott abba az életbe,
amit valójában nem is akart.
Összesen négy
színész
játszik a darabban. Johannát Bánfalvi
Eszter alakítja, fiatalon is, később is, sem
ruhája, sem haja nem változik.
Bár játéka hiteles és sok tekintetben
illúziót keltő, mindvégig az a
benyomásunk, hogy Johanna itt megteremtett figurája
kissé elhibázott. Nem egy
viruló fiatal lányt látunk tönkremenni,
megkeseredni, hanem egy lestrapált
koravén lány küzd a színpadon, aki az
események, történések közben sem
változik. Kócos, unott és lestrapált az
elején, közepén, a végén. Gyabronka
József remekül szórakoztat
bennünket mindmegannyi szerepében. Apaként a
legjobb, de kiváló mint
hivatalnok, após, öreg gavallér, ügynök.
Karakterszínészi képességeit az
utóbbi
öt-tíz évben bontakoztatta ki a nézők
szerencséjére. Kerekes Éva is
több szerepben mutatkozik, ebből a legfontosabb
Johanna anyjaként. Önzését
álságos mosoly mögé rejti, saját
kényelme fontosabb
lánya boldogságánál. Szerepe szerinti
trágár kifejezések idegenül hatnak tőle. Ötvös András játssza a szerelmes
Mihályt, a névházasságot kötő
Istvánt, pincért, és más
epizódfigurákat.
Átalakulásai kellemes meglepetésként
hatnak, ötletesek, felszabadultan tudunk
nevetni egyik-másik alakításán.
A rendező
munkatársa: Varga Miklós, Szakács
Zsuzsa. Producer: Orlai Tibor.
Bemutató
előadás:
2021. szeptember 24.
Megtekintett
előadás: 2021. szeptember 23.
Budapest,
2021.
szeptember 26.
Megjelent a Kláris 21/6. számában.
Földesdy Gabriella
