Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

NEM BAJ, MAJD MEGÉRTEM

3K – Kaszásdűlői Kulturális Központ

 

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a romániai magyar kisebbségről a rendszerváltás óta eltelt idő alatt már mindent megírtak, és mi mindent elolvastunk, megértettünk, teendőnk semmi. Bodor Johanna azonos című regényének színpadi változata kezdetben groteszk vigyort csal az arcunkra, később pedig fejbe kólint. Hát ennyire balul üthet ki egy fiatal lány sorsa, amely ígéretesnek indult?

A regény 2014-ben Budapesten, a Magvető Kiadónál jelent meg. A színpadi változatot Ari-Nagy Barbara és Szikszai Rémusz írta, utóbbi egyben a színdarab rendezője is. A történet az 1980-as években játszódik, főhőse maga az író, Bodor Johanna, aki a saját sorsát írta meg. A 17 éves balett-növendék balett-vizsgára, érettségire készül, amikor szülei úgy érzik, nem bírják tovább a nélkülözést, sorban állást, megaláztatásokat, ráveszik egyetlen lányukat, kössön névházasságot egy magyarországi fiatalemberrel, így a szülők, majd Johanna is áttelepülhet egy szebb, jobb világba, ahol minden elérhető mindhármuk számára.

A szünet nélkül játszó, kb. 110 perces előadás megpróbálja körüljárni a Romániából Magyarországra való áttelepülés fázisait. A szülők elég dörzsöltek ahhoz, hogy át tudják verni a román hatóságokat. Legális útlevéllel átjönnek Budapestre, ahol az apát azonnal bedugják egy kórházba, mintha hirtelen lebetegedett volna, s két évig kezelik a kórházban, neki vissza se kell mennie. A szülők oly ügyesek, rögtön találnak egy férfit, aki névházasságot köt a lányukkal. Indokai ismeretlenek. Ezután jön a nehezebb rész, az otthon [Romániában] maradt Johanna befejezi iskoláit, levizsgázik, és légüres térbe kerül. Se ott, se ideát nincs már, mert majdnem két évet várakozik arra, hogy kiutazhasson Erdélyből. Ezalatt az összecsomagolt bútorok, bőröndök közt vegetál. Sűrűn kell a hatóságokra bejárni, azok is járnak a lakásába, a hivatalos szervek mindig találnak valami szabálytalanságot, gyanús nekik a kiürített lakás, és egyébként is, mindig akarnak valamit. Szexuális szolgáltatást, pénzt várnak, vagy egyszerűen csak kéjesen megfenyegetik a lányt, ha nem engedelmeskedik, nem költözhet Magyarországra.

Fájdalmas kimondani, de Johanna talán jobban járt volna, ha odaát marad. Igazából ő nem szenvedett a Ceaucescu diktatúrától, volt választott hivatása, volt szerelme (Mihály), akivel muszáj volt szakítani az Istvánnal való névházasság miatt. Johannát kizárólag a szülei kényszerítették bele ebbe a helyzetbe, és dresszírozták is. Ha megingott, anyja, apja figyelmeztette „kötelességére”. Közben figyelték, követték, lehallgatták a beszélgetéseit, ügynököket küldtek rá, és ő nem vette észre, hogy a neki szerelmet valló férfi, vagy férfiak csak beépített emberek, nem hősszerelmesek.

A művelődési ház kis színpadára egy hatalmas papundekli dobozt tervezett Bagossy Levente díszlettervező. A szobányi méretű doboz többfunkciós, imitt-amott megnyílik, hol hivatali szoba, ügyfélablak, hol raktár, találkahely funkcióját tölti be. Az óriás dobozt kiegészíti néhány mozgatható papírdoboz, amelyeket a főhős állandóan pakol, cipel, mozgat. A jelmezek unos-untig hordott, lestrapált ruhákból állnak, lezserül és előnytelenül áll a szereplőkön (Jelmeztervező: Kiss Julcsi). Gyűrött tüllszoknyák, drapp fűzős melltartó, amelyre Johanna egy szürke sortot vesz fel, ami felsővel van összekombinálva, ám pántja állandóan lecsúszik a válláról. A többiek ruhái nem feltűnőek.

Johanna későbbi sorsát a keretjátékból tudjuk meg. A nyitójelenetben már kb. 40 éves lehet, és egy ismerősével telefonon beszélget. Éppen költözik a „nyóckerbe”, már más a párja, és gyerekei is vannak, persze épp nincsenek otthon. A pakolás, dobozolás miatt nem tud elmenni a telefonáló ismerős esküvőjére. Nem boldog, de nem is boldogtalan, inkább unott, kiégett, közömbös. De megőrizte segítőkészségét, élni akarását, beleszokott abba az életbe, amit valójában nem is akart.

Összesen négy színész játszik a darabban. Johannát Bánfalvi Eszter alakítja, fiatalon is, később is, sem ruhája, sem haja nem változik. Bár játéka hiteles és sok tekintetben illúziót keltő, mindvégig az a benyomásunk, hogy Johanna itt megteremtett figurája kissé elhibázott. Nem egy viruló fiatal lányt látunk tönkremenni, megkeseredni, hanem egy lestrapált koravén lány küzd a színpadon, aki az események, történések közben sem változik. Kócos, unott és lestrapált az elején, közepén, a végén. Gyabronka József remekül szórakoztat bennünket mindmegannyi szerepében. Apaként a legjobb, de kiváló mint hivatalnok, após, öreg gavallér, ügynök. Karakterszínészi képességeit az utóbbi öt-tíz évben bontakoztatta ki a nézők szerencséjére. Kerekes Éva is több szerepben mutatkozik, ebből a legfontosabb Johanna anyjaként. Önzését álságos mosoly mögé rejti, saját kényelme fontosabb lánya boldogságánál. Szerepe szerinti trágár kifejezések idegenül hatnak tőle. Ötvös András játssza a szerelmes Mihályt, a névházasságot kötő Istvánt, pincért, és más epizódfigurákat. Átalakulásai kellemes meglepetésként hatnak, ötletesek, felszabadultan tudunk nevetni egyik-másik alakításán.

A rendező munkatársa: Varga Miklós, Szakács Zsuzsa. Producer: Orlai Tibor.

Bemutató előadás: 2021. szeptember 24. 

Megtekintett előadás: 2021. szeptember 23.

Budapest, 2021. szeptember 26.                        

 

Földesdy Gabriella

 

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©