Az angol
drámaíró, David Hare
darabjának középpontjában
természetesen az ünnepelt színésznő, Judy
Allen (Hernádi Judit) áll, akinek szoros
a
kötődése lányához, Amyhez (Gombó
Viola).
Amikor mi megismerjük őket, Amy már régen
önálló, barátja van (Dominic – Dékány Barnabás), akit elhoz
bemutatni a
London mellett lakó anyjához – tagadja ugyan, de
mint anyja rögtön átlátja, a
véleményére kíváncsi. Judy első
pillantásra felméri a fiút, aki még a
helyét
keresi, filmrendező szeretne lenni, bár egyelőre „kis
színeseket” ír híres
emberekről interjúk alapján. Judy erre nem
hajlandó, ő a TV-ét sem szereti, nem
tartja művészetnek. Az ellentét az anya és a
fiú között végig fennmarad. Judy
azt is rögtön észreveszi, hogy lánya
babát vár, de ezt Dominicnek nem merte bevallani Amy, hiszen abban állapodtak
meg, hogy nem lesz gyerek. Nagyon
szereti Dominicet, nem akarja elveszíteni, inkább maga
nevelné fel a
gyereket, ezért kérte a nagyobb összeget
anyjától.
Azt azonban, hogy lánya
gyereket vár, Judy közli
Dominic-kel, nem bízik abban, hogy lánya bevallja.
Judyval él anyósa,
Evelyn (Hámori Ildikó), aki már az
erős leépülés jegyeit mutatja, nem képes
felfogni, hogy fia már régen meghalt. Szinte naponta
átjön a szomszéd Frank (Kardos
Róbert), aki elmondása szerint nagyon
szereti Judyt, amúgy pénzügyi
tanácsadó. Mint kiderül, az a
„javából”, Judy
pénzével a befektetéseknél nem volt annyira
körültekintő, mint a sajátjával:
Judy teljesen tönkrement, ő valahogy kimászott a
bajból, és most ő támogatja a
színésznőt. Mindezt Judy előbb nem meséli el a
lányának, mi csak azt látjuk,
hogy lánya pénzkérése kissé rosszul
érinti őt, bár megírja a jelentősebb
összegű csekket.
Több év telik el,
Evelyn már teljesen leépült, Frank
gyakorlatilag Judynál lakik, Judyt ellepik a
számlák, de nem törődik velük, úgy
sem tudja ezeket kifizetni. Az egyik TV-csatornánál
vállalt szerepet, amit ő
ugyanúgy komolyan vesz, mint korábban a
színházi szerepét – vejétől tudjuk
meg,
hogy nem jelentős sorozatról van szó. Amynek már
több gyereke van, a férj
azonban alig van velük a munka miatt – karrierje lassan
emelkedik felfelé. Az
ellentét ugyanúgy ott feszül köztük
Judyval, mint az elején, vagy még jobban,
éles vitájuk robban ki arról, haldokik-e a
színház, vagy sem. Mint Judy
kifejti, a fiataloknak mindig haldoklik valami, hol a vers, hol a
könyv, most a
színház – csak ők nem haldoklanak soha.
Egyvalami lassan kiderül az
Amyvel folyó éles vitában:
Judy, amikor aláírta a nagyon előnytelen
szerződést a befektetésekről, tudta
ugyan, hogy kockázatos, de egyrészt
elkábították a szép szavak és a
díszes iroda,
másrészt fölvette és elköltötte az
első időkben érkező jelentős összegű csekkeket.
Most pedig úgy dönt, hogy nem érdekli, mennyivel
tartozik, hiszen ő úgysem
tudja kifizetni. Férje képeit és a házat
azonban nem akarja eladni.
Frank feleségül
akarja venni Judyt, aki nem ad egyenes
választ – de szüksége van Frank
támogatására azért is, mert fizetniük
kell
Evelyn gondozását immár egy intézetben.
Végül
színházi öltözőben vagyunk, Judy ismét
színházban
játszik tehát, de már Londonban él, kicsi
lakásban, Frank nélkül. Fiatal
színészpartnere (Toby – Zakariás
Máté)
rajong érte, tanulni akar tőle, nagyra tartja. Éppen
betoppan, természetesen
váratlanul Dominic már filmrendezőként, filmje,
egy akciófilm, sikeres. Lassan
kiderül, hogy Amy meghalt – halálához
férje hűtlensége is hozzájárulhatott
–,
Dominic újra megnősült. Judy minden jövedelme a
banké a csődeljárás
eredményeként. Neki meghatározott összeg
marad havonta. Dominic Amy kérését
igyekszik teljesíteni: kibékülni Judyval, mert a
gyűlölködés csak elviszi anyja
energiáját, nem vezet sehova.
Ajándékát csak távozása után
nézi meg Judy:
készpénz, amit nem tud elvenni a bank. A korábban
küldött csekkeket ugyanis
Judy nem váltotta be. Elmondása szerint azért,
mert úgy is elviszi a bank, de nyilván
nem csak ez volt az oka.
Frank szerette Judyt – de
a „beszervezéséért” kapott
jutalékot nyilván még inkább. Judy nem
perelte be Frankot, aki átverte őt is,
és ahogyan Amy kérlelte anyját, mert ő
feleségül megy hozzá (bár végül
aligha),
és most amúgy is szükség van az anyagi
támogatására.
Sok apró
történés, külön-külön
talán egyik sem meghatározó,
de velük folydogálnak előre az események. Judy
színház- és művészetszeretete és
művészi erkölcse dominál. Dominicben ezeknek
talán csak cseppjei lehetnek, bár a
filmrendezéshez is kell valamennyi, függetlenül a
konkrét műfajtól. Dominic számára
mást jelent a művészet (tömegízlés),
Judyé inkább az ún. „magas
művészet”. Judy
szerint az akciófilmből (amit megnézett korábban!)
a való élet, valós érzelmek
megmutatása hiányzik. Tobynak viszont ez is
tetszik…
Judy
nemtörődömsége mögött tehát
kiérlelt erkölcsi-művészi
szilárd alapállás rejtőzik. Hogy valaha is fel
fogja-e hívni Dominicet, nyitott
kérdés marad. Őt még a színpad várja
akkor is, ha jövedelmének nagy része
lényegében a banké.
Miért „Amy
világa”?
Ez volt a címe annak az újságnak, amelyet
kislány korában ő maga készített és
árult a szomszédoknak… és ami régen
a múltba veszett.
Dramaturg,
fordító: Kovács
Krisztina.
Rendezte és
díszlet: Valló
Péter. Látunk jól berendezett nappalit
éppen úgy, mint szerény színházi
öltözőt. Jelmeztervező: Kiss Julcsi.
Természetesen elsősorban Judy ruhatára sokszínű,
legtöbbször kellően elegáns,
Evelyn ruhái is korához illőek, többieké
egyszerűbb, de jellemző. Plakát: Csáfordi
László.
Rendezőasszisztens: Kis-Kádi
Judit, művészeti vezető: Zöldi
Gergely.
Producer: Orlai Tibor.
Bemutató:
2021. szeptember 4.
Budapest, 2021.
szeptember 5.
Megjelent a Kláris 21/6. számában.
Györgypál Katalin
