Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A MESTER ÉS MARGARITA

Nemzeti Színház

Eretnek gondolatom támadt az ismételt Bulgakov-bemutató hallatán. Talán az utóbbi 10-20 évben túlságosan gyakran játsszák a színházak a Mester és Margaritát. Mintha a rendezők mostanában ennek a regényadaptációnak kapcsán akarnák kifejteni a körülöttünk lévő világgal, emberi sorsokkal kapcsolatos vaskos és világmegváltó véleményüket. Ez önmagában is jelzés értékű. Persze, a régi divatok is maradtak, még mindig sok a Három nővér, Hamlet, III. Richárd, Tóték… és a többiek. A 2021-es Nemzeti beli előadás rendezője a szlovén Alekszandar Popovszki.

Bulgakov regénye az 1970-es évektől forog közkézen (bár 1925–1937 között írta, de jellemzően csak az asztalfióknak), az alapvetően három síkon, több helyszínen és több korban játszódó regény szinte kiált a színpadért. Bizonyára ez is az oka a sok színpadi adaptációnak. Ezúttal a szcenírozást Nejc Gazdova készítette Szőllősy Klára fordításából, a dramaturg Verebes Ernő volt.

A történet az 1930-as évekbe, Moszkvába visz el bennünket, ahol köztudottan nehéz az élet, hisz a mindennapi betevő előteremtésével van elfoglalva a legtöbb ember, míg az írók többnyire saját pártjuk [az állampárt] teljes kiszolgálását tartják a legfontosabbnak. Aki eltér a fővonaltól, azt üldözik, esetleg elmegyógyintézetbe zárják. Így jár a Mesternek nevezett író (Trill Zsolt), és [Hontalan] Iván (Mészáros Martin) is. Az üldözés középpontjában a Mester Jézusról és Pilátusról írt regénye áll, emiatt kerül mindkét író zárt intézetbe. A szovjet írók és feletteseik azonban nem hisznek Istenben, és Jézus létét is tagadják már csak „hivatalból” is, mert az államberendezkedés egésze ateista. Ahogy az ördög létezésében sem hisznek, pedig egy Woland nevű ördög (Bordás Roland) és kisegítői éppen ezekben az órákban szállják meg Moszkvát.

Woland, Azazello (Rácz József), Hella (Barta Ágnes) és Behemót (Szép Domán) furcsa csodatételekkel, szemfényvesztéssel kápráztatják el a népeket, megbotránkozást keltve bennük. Felfordulás, botrány tör ki a város több pontján, Berlioz szerkesztőnek levágja a villamos a fejét, a színházban papírpénz hull a mennyezetről, ami egy idő után semmivé válik, viszont a nézők ruhái eltűnnek, és pucéran maradnak az előadás végére. A valutáért árusító üzletet a beszabaduló alvilágiak kifosztják, szétrombolják. És újabb szálak is bekacsolódnak a történetbe, mert Margarita (Szász Júlia) minden energiáját arra fordítja, hogy szerelmét, a Mestert megtalálja. A négy alvilági figura által szervezett orgián elvállalja a háziasszony szerepét ruhátlan „jelmezben”. A továbbiakban már csak azt látjuk, hogyan sikerül ismét egymásra találni a két szerelmesnek a barátságos, kandallóval melegített otthonukban.

Nem titok, hogy a Mester megtalálása és piedesztálra állítása bátor feladat volt. A rendezés egyik nehéz erőpróbája, hogyan tudja a regény három síkját hihető módon színpadon megjeleníteni, sőt összefüggést teremteni Jézus-Pilátus, Woland és bandája, valamint a moszkvai események között. Alekszandar Popovszki rendezése a három síkot – térben és időben – közel tudta egymáshoz hozni, a figurák otthonosan mozogtak a térben, szinte belakták a színpadot. A rendezésből mindenféle tekintélytisztelet eltűnt, elsősorban Woland személyét fosztotta meg ördögi sajátosságaitól, majdnem esendőnek mondanám, ha ez nem lenne visszás egy ördögre nézve. Pilátus (Rátóti Zoltán) és Kajafás (Schnell Ádám) párbeszéde inkább két korunkbeli rivális főnök vitájához hasonlatos, Jézus (Berettyán Sándor) még inkább közülünk való „celeb”, lehetne akár egy balhéba keveredett popénekes. A karakterek átalakítása okozza, hogy a Mester alakját sem egy végsőkig heroikus áldozatnak látjuk, hanem kissé önironikusnak.

A Mester és Margaritából egyre inkább tűnik el a konkrét, 20. századi szovjet kommunista problematika, helyét átveszi a 21. századi mindennapjainkat átszövő hatalom kontra művész, illetve a művésznek a transzcendenshez való viszonya. Meddig lehet elmenni a fennálló rend elleni megalkuvásban, mit kezdjen a művész a globális világ adta kihívásokkal? Mindezt egyetlen előadás nem tudja magára vállalni, de forgácsokat kapunk a három órás előadás alatt belőle. Profán példa jelenkorunk vicces beszűrődésére Margarita próbálkozása, amikor kívánhat valami számára fontosat Wolandtól. Először egy luxus terepjárót szeretne, majd a világbékét(!), s amikor ezeket nem, de visszakapja élete szerelmét, a Mestert, rájövünk a darab üzenetére: legfontosabb az igaz szerelem.

A groteszk és abszurdoid (koporsó jelenet ki-, s beszállással) elemekkel átszőtt előadás díszlete (tervező: Sven Jonke, asszisztens: Riederauer Dóra) néhány kellékből és a színpad-nézőtér felett virtuálisan (?) látható drótháló elemekből áll. A színház technikailag jól felszereltsége adja, hogy látványos repülésnek is tanúi lehetünk. Jelena Prokovic jelmezei nem mondhatóak egységeseknek, inkább csak a meglepő, vagy meghökkentőekre figyel fel a sok előadást látott szem. Furcsa volt a Mester fekete cilindere, Margarita dús aranyruhája a meztelenség helyett(!), Behemót óriás macska jelmeze a fele akkora Azazello mellett. Zavaró volt Pilátus öltözete, amely a helytartó nemes anyagból készült palástja helyett egy római katona páncélját adta a színészre.

A színészi alakítások megpróbálták az egyenetlenségeket elsimítani. Bordás Roland fiatal Wolandja és Berettyán Sándor Jézusa új színt hoztak e szerepekben, Szász Júlia szintén aratott a fiatalságával, plusz elfogulatlan és kedves jelenség is volt egyszerre. Trill Zsolt a kelleténél öregebb Mestert hozott a szerepben, Rátóti Zoltán kizárólag a jelmez miatt mozgott idegenül ebben a közegben. Jó alakítást nyújtott Rácz József (Azazello), Mészáros Martin (Ivan), Szép Domán (Behemót), Szarvas József (Sztyopa). További szereplők: Kovács S. József (Korovjov), Kristán Attila (Berlioz, Rimszkij), Tóth László (Varenuha), Barta Ágnes, Schnell Ádám.

Színpadi mozgás: Hoffmann Luca, zeneszerző: Verebes Ernő, rendezőasszisztens: Kolics Ágota, Vida Gábor.

Bemutató és megtekintett előadás: 2021. szeptember 1.

Budapest, 2021. szeptember 8.

                      


Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©