Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

CHURCHILL ÉS GARBO

Rózsavölgyi Szalon

A szerző, Isabelle Le Nouvel neve nem cseng ismerősen. 1973-ban született Lyonban, majd ott színésznőként dolgozott, elsősorban klasszikusokat alakított. Több darabot írt, ezeknek általában sikere volt. A harmadik műve a Churchill és Garbo, amelynek bemutatóján (2018-ban) Churchill szerepét Niels Arestrup játszotta. Vele többször dolgoztak együtt a későbbiekben is, és végül a magánéletüket is összekötötték.

A darab elképzelt beszélgetés Churchill (Hegedűs D. Géza) és Garbo (Nagy-Kálózy Eszter) között, aminek van némi dokumentálható alapja, hiszen Onassis híres luxusjachtján, a Christinán 1959 júliusában utaztak mind a ketten, sok más neves vendég között. A szereplőkről érdemes tudni néhány adatot, mert csak így értelmezhető a többrétegű beszélgetés szövege. Winston Churchill rendkívüli tehetségű politikus és katona. 1940-ben lett Anglia miniszterelnöke és vezette Angliát a második világháború idejében, de az 1945-ös választásokon megbukott. 1951-ben újból miniszterelnök lett, és 1955-ben lemondott. Szeretett festeni, remek író volt, és irodalmi Nobel-díjat is kapott. Gréta Garbo svéd színésznő, aki reklámfilmekben tűnt fel, majd játszott némafilmekben és hangos filmekben is. Tiszteletet parancsoló, melankolikus személyiség volt, és ez a szerepeiben is érvényesült. Leghíresebb alakítása Krisztina királynő volt. Utolsó filmjének gyenge sikerét olyan nagy bukásnak élte meg, hogy soha többet nem filmezett, amit a közönség és a szakma is nehezen hitt el, mindig felröppentek hírek, amelyek szerint újra felvevő gép elé áll.

Az elképzelt beszélgetés fő témája a siker és sikertelenség ellenére az eredményért való harc, az önfegyelem, a magabiztosság és a tehetséggel járó felelősségről szólt. A luxusjachton való találkozás akkor történt, amikor már Garbo elhatározta, hogy nem forgat több filmet, Churchill pedig megöregedve visszavonult, csendes pihenésre áhítozott, sok whiskyre, a festéshez jó fényviszonyokra. Az író szerint Churchill rajongással szerette Garbo filmjeit és ezért Garbóról is mindent tudott, életének minden kis részletét, például azt is, hogy milyen álnéven szeretett utazni, hogy a felismeréssel járó protokoll ne zavarja; szürkének tartotta azt az életet, amit választott magának Garbo, aki még 1959-ben is ragyogó szépség volt. Churchill számára érthetetlen, hogy aki tehetséges, az nem akarja érvényesíteni a képességeit, nem érti Garbo választását, ez – szerinte – a közönség és saját tehetségének a cserbenhagyása. Garbo érzi az igazi rajongást Churchill szavaiban, és őszintén felidézi előtte gyermekkorát, beszél a hollywoodi filmes eseményekről, amik őt félelemmel, kellemetlen érzéssel töltötték el, és szó sem volt arról, hogy ő élte volna a hollywoodi színészek legendás, kicsapongó életét. Churchill is beszél gyermekkoráról, amikor a szülei intézetben neveltették, még évente sem látogatták meg, és ő megtanulta apja újságokban megjelent parlamenti beszédeit, hogy valahogy mégis közelebb kerüljön apjához. Ebből a helyzetből indulva lett törekvő, olyan, akit a nehézségek nem letörnek, hanem megerősítik és tovább viszik az úton a siker felé. Példájuk arra is szolgál, hogy világossá tegye: a hasonló gyermekkori tapasztalatok még csak hasonló felnőttviselkedést sem determinálnak egyértelműen.

Garbo is sokat tud Churchillről, volt a New York-i festészeti kiállításán, tudja, hogy van egy papagája és egy titkára (Nick – Csiby Gergely). A jachton nagy a társadalmi élet, ebédek, vacsorák, közös reggelik, de ezeken ritkán vesz részt Churchill. Minek is menne az étterembe, hiszen a reggelinek számító whiskyjét a festőállványához hozza Nick, és ez elég is. Garbo, a „titokzatos szfinx” szívesen van a „vén oroszlánnal”, egy este – a sok ital is közrejátszhatott – Churchill még szerelmet is vallott Garbónak a jövendőbeli filmezés érdekében, de nem volt sikere, Garbo hajthatatlan, egyszer már nagyot bukott, nem mer felvevő gép elé állni. Ilyen gátat állíthatnak a személyiségi jellemzők a tehetség érvényesülése elé.

Ha Churchill életét nézzük, a sok háború, a sérülések, majd a legnehezebb munka várt rá, Anglia vezetése egy nemcsak katonai, hanem politikai és gazdasági szempontból is igen bonyolult időszakban. Világpolitikai szempontból is nélkülözhetetlen szerepet töltött be, nem hiába köszönti őt Garbo a jachton való találkozásukkor a szabad világ megmentőjeként. A világtörténelmi szempontból jelentős munka elvégzése után, bukás. A hálás tömeg hibát talált a munkájában, leváltották, de ő visszatért, és néhány év múlva maga mondott le. A siker és sikertelenség is abban erősítette meg, hogy nem lehet feladni, hitt magában, az éleslátásában, a tehetségében.

Találkozásuk utolsó estjén Churchill elbóbiskolt és azt álmodta, hogy táncol Garbóval, majd felébredve azt mondta Nicknek, hogy lehet, hogy az egész Garbóval folytatott beszélgetés csak álom volt. Talán magában leírta azt az embert, aki nem hallgat a szavára, és nem hisz saját magában sem. Tényleg, egy ilyen aktív, tehetséges embert milyen barátság kösse egy szürke másikhoz? Nick azonban tudja, hogy a beszélgetések igaziak voltak, hiszen őt is megbűvölte Garbo szépsége, eleganciája, láthatóan beleszeretett – ezzel igazolódott, hogy ha vissza is vonult Garbo, bezárkózott kicsi odújába, az emberi szívekben tovább él.

A darabot az érdekes szintről a színészek kiváló játéka emelte a remek előadás szintjére. Hegedűs D. Géza mint Churchill leginkább kerekesszékben ült, de ez nem kötötte a mozdulatlanságba, még egy lépcsőnyi magasságból időnként vállalta a leugratást is. Néhány lépést tett bottal, ami láthatóan nehezére esett. Meglepetésében néha kimeresztett szeme jelezte, hogy mennyire biztos magában, és kevéssé érti azokat, akik nem olyanok, mint ő. Nagy-Kálózy elegáns, zárkózott szépasszonya remekül sikerült. Nickkel játszott kettősük mutatta, hogy büszke szépségére, hatására és ezek a jelenetek a híres filmszínésznő további szereplésének reménye felé nyitott kétes utat. Csiby Gergely játéka kellemesen megmaradt a két nagy ember csodálója, de ugyanakkor jó ismerőjeként. A rendező munkáját Hegedűs D. Géza végezte el. Jelmeztervező Szakács Györgyi volt, jól szabott ruhákat, remek színeket választott Garbo öltöztetéséhez. Szcenikáért Enyvvári Péter felelt, ötletgazdagon a kicsi színpad lehetőségei között.

Magyarországi bemutató: 2021. június 17.

Budapest, 2021. június 23.


Tóth Attiláné

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©