Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

RÓMEÓ ÉS JÚLIA

Nemzeti Színház

Az idei évad nyitó eladásán – júniusban! – valóban ünnepelhettünk, éspedig hamisítatlan Shakespeare-darabbal – Vidnyánszky Attila rendezésével gazdagon „fűszerezve”. (Rendezőasszisztens: Kernács Péter.) Kétszer 2 órában (a szünettel), de mivel már 6-kor kezdődött, nem volt gond a humoros betétekkel, tréfálkozásokkal, a dajka bemutatkozásával és zenével. Sőt, örültünk az előadás végén a rendező közvetlen szavainak is, és a Szeleczky Zita-gyűrűt is átadhatták, idén Tóth Augusztának.

A díszlet egyszerű: kétoldalt egyszerű szürkés veronai házak, de érdekes feliratokkal szerelemről, életről. (Díszlettervező: Cziegler Balázs.) Túl sok időnk nincs kibogarászni a feliratokat, mert a két ház közti kis tér – utca – megtelik élettel. Mivel nagy lapos sírkövek is fedik az utcácskát, nem okoz gondot a megfelelő időben templomban lennünk.

Az előadásban nem a szinte „előírt” „délceg” Rómeót látjuk, hanem egy érzelmektől túlfűtött fiatalembert (Herczegh Péter), aki meglátva a fiatal Júliát (Szász Júlia), menten elfelejti addigi rajongásának tárgyát, és belefeledkezik-beleszeret a számára ismeretlen egészen fiatal lányba.

Akkoriban, mint ahogy Júlia anyja (Capuletné – Tóth Auguszta) is utal erre, 14 éves korban a lányok már asszonyok és szülnek, mint ő is tette. (Mire a férj – Horváth Lajos Ottó – maliciózusan megjegyzi: Ki korán kezdi, korán elhervad – és egyetlen gesztussal megmutatja viszonyát feleségéhez.) A fiatal fiúkat pedig hevíti ugyan a hév, de Rómeó rajongó természete nem általános körükben sem, még kicsit gúnyolják is érte, barátja (Benvolio – Szabó Sebestyén László) pedig félti is. A dajka (Nagy Mari) sem egy idős és bölcs asszony, ellenkezőleg: szereti az italt is, Júliát is, Júlia születése előtt nem sokkal ő maga is szült, férjét szintén már eltemette. Igyekszik jó tanácsokat adni a kis-nagylánynak, ám ez nem mindig sikerül, sőt.

Júlia olyan helyzetbe kerül, ami érett ember számára sem igazán megoldható: szerelme, sőt akkor már férje öli meg bátyját. (Tybalt – Bordás Roland). Apja érzelmei is viharosak, legalább akkora hévvel tagadná ki lányát, ha nem lenne hajlandó hozzámenni – napokon belül – a „jóravaló” kérőhöz (Páris – Berettyán Sándor), mint amennyire se nem lát, se nem hall az örömtől, hogy mégis lesz esküvő, és sietteti is az időpontot. Egy egész nappal, ami a két fiatal halálába kerül.

Kiemelkedik Lőrinc barát alakja is (Blaskó Péter), aki csak a két egymással ellenséges ház jövőbeni békülésének reményében vállalja, hogy a két fiatalt teljes titokban összeadja, bár az is nyilvánvaló számára, hogy a kimenetel nem teljesen bizonyos. Kicsit fél is, képes otthagyni később az ébredező Júliát a családi kriptában (a színpad kissé megemelt hátterében), a már halott férjével... De, mint említettük, itt hús-vér emberek jelennek meg, nem pedig papírfigurák. Ettől élő, ettől tudjuk átérezni mindazt, ami történik – bár a gyilkosságokat talán mégsem annyira. (Végül is gyilkosság áldozata lesz még Mercutio – Berettyán Nándor és Páris is.) De ez már a mai kor és a mi kultúránk „lenyomata” bennünk.

Az előadás kétségkívül Veronában játszódik „egykor, régen” – de néhány szinte rejtett mozzanat átvezet minket a mába: néhány bakelitlemez, vagy a dajka a Rómeótól kapott (szinte kezéből kirántott zacskó) pénzzel ma divatos cipőt vásárol, amit aztán nem tud hordani, és mai papírtasakokban hozza utána a többi vásárolt holmit az egyik „mulattató” (zenei bohóc). (Péter – Rácz József, Sámson – Szép Domán.) Hasonlóan a mához szólnak egyes zenei betétek is.

Nem beszéltünk még a mértéktartóbb nemesekről: Montague-ról (Rubold Ödön) és Escalusról, Verona bölcs hercegéről (Schnell Ádám): lehet visszafogottabban is gyűlölködni, illetve szükség van a rend fenntartására is.

Az előadásban a hangulatot, a mozgalmas életet, a „hátteret" a Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának III. éves színészhallgatói szolgáltatják; feltehetően őket hamarosan más szerepekben is láthatjuk majd különböző színpadokon.

Jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina, aki az idősebb szereplőkre korabeli ruhákat adott, a fiatalokra már kevésbé „kényeseket”, kivéve Júlia finom fehér ruháit. Rómeó ruházata még inkább eltérő, nem éppen túl előnyös számára (nyilvánvaló okkal: ő itt nem a „délceg herceg a fehér lovon”), ellentétben Páris díszes öltözékével (és kissé piperkőc mozgásával-megjelenésével).

Az előadás mértékkel kihasználja a színpad technikai lehetőségeit, így a nézőtérre merőlegesen, középen olykor széles palló emelkedik hátrafelé, akár lépcsőként is szolgálva. Az ƒ„erkély jelenet" sem túlhangsúlyos a díszítetlen egyszerű balkonon, a számos vívójelenet, humoros párbeszéd, bohóc szám pedig a két ház közötti utcán játszódik; a szerelmi jelenet pedig a háttérben kiemelkedő emelvényen, mértéktartón, utalásszerűen. A halottakat kellően megsiratjájk, az esküvőt pedig mégsem már másnapra tűzik ki -- várnak még két-három napot. A nők akkori helyzetét egyértelműen jelzi egy-egy erőteljes mozdulat is, főként Júlia apja részéről.

Mozgástervező: Uray Péter

Az előadást Mészöly Dezső fordításában láthatjuk.

Bemutató és megtekintett előadás: 2021. június 11.

Budapest, 2021. június 12.

Megjelent a Kláris 21/5. számában.

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©