Gyurkovics Tibor abszurd
tragikomédiájának
ősbemutatója 1994. február 11-én volt, az akkor a
Nemzetihez tartozó Várszínházban.
Maga a szerző rendezte, és az egyetlen férfiszerepet Dörner
György
játszotta. Most, az Újszínházban Dörner György rendezi,
talán a nosztalgia
feltámadó érzése vezette, amikor ezt a
darabot választotta.
A szerző annak
idején nem adott
műfaji megjelölést, a cím alá
műfajként azt írta: Férfi és nő(k) 2
felvonásban.
Való igaz, az általam csak kis abszurdoidnak tartott
vígjáték legjellemzőbb
vonása a szokatlan férfi-nő arány. Az egyetlen
férfihoz itt hét (7!) nő
kapcsolódik, és mindannyian más-más
viszonyban, ám egyetlen lakásban
kapcsolódnak a főhőshöz.
Tomi (Jánosi
Dávid)
negyvenes, átlagosnak mondható férfi, már
közönyös és kiábrándult szinte
mindenből, legfőképp Katiból (Nemes Wanda), a
feleségéből. Kati viszont
még mindig szerelmes Tomiba, minduntalan ki akar csikarni
férjéből egy újabb
szerelmi vallomást, de ez majd csak a második
felvonás végére fog összejönni.
És addig? Addig el kell viselnie Tomi
kiábrándultságát, és
legfőképp a lakásba
sorban beköltöző nők társaságát.
Először Ági (Timkó Eszter)
toppan be,
aki valamiféle felmérést készít, ami
feltehetően csak ürügy, mert valójában ő
egy elhagyott, szerelemre vágyó nő, aki minden kis
szeretetmorzsát (!)
felcsipeget, amit talál, ahol épp megfordul. Őt
követi Mária (Esztergályos
Cecília), a kissé közönséges
házmester, özvegy, és persze magányos, ő is
Tomit nézte ki magának. Befekszik a
házaspár nászágyába, ahol
rögtön elalszik.
Váratlanul betoppan Csilla (Koncz Andrea) és Anna (Orosz
Csenge),
őket egy nővérszállásról tették ki
az utcára, most itt húzzák meg magukat,
közben Tomi rájuk is felfigyel, sőt a szándék
kölcsönös, így belépnek a
szeretők sorába. Végül Nóra (Szabó
Zsuzsa) és Zsuzsa (Tordai Teri) érkeznek
vidékről, testvérek, mintha Kati rokonai lennének,
Nóra vénkisasszony maradt,
ezért sárga irigység vezeti a magának
jó férjet szerző Kati iránt, Zsuzsa
viszont olyan idős nő, aki demenciája miatt semmire sem
emlékszik, s Tomit
összekeveri egy valamikori udvarlójával.
A
cselekmény nem sokkal több, mint a
felsorolt szereplőket jellemző egy-egy mondat. Kialakul egyfajta
életközösség
az egyszobás bérlakásban, minden nő abban
reménykedik, csak őt szereti Tomi,
ezért kezdetben nem akarja észrevenni, hogy gyakorlatilag
minden nő Tomi
ágyában köt ki. A terhelést Tomi unja meg egy
idő után, és szökésre készül.
Csilla, Anna, Mária, Ági azonban a leleplezés
és számonkérés címén gyilkos
indulatokat mutat iránta. Megkötözik,
ostorozzák, majd Csilla hátba szúrja, ám
– mint a csodálatos mandarin – nem hal meg.
Egyedül Kati, a feleség türelmes,
mindent megbocsát, felemeli férjét, és az
ölébe ül. Az ellenséges indulatú nők
eltűnnek a lakásból, és marad a
házaspár, boldogan, kibékülve,
kölcsönös
szeretetben.
Az eredeti
befejezésben az
összeesküvő nők megölik Tomit, és Kati a halott
testet veszi ölébe, pieta alakzatban,
ám az újszínházi rendezés
(dramaturg: Bártfay Rita) szelíd
békévé
oldotta a haragot és a féltékenységet. A
színpadkép egy szobabelsőt mutat
szerény berendezéssel, duplaheverővel. A falak
szürkék, és omlik a vakolat
néhol, az ajtókról pereg le a festék
(díszlet- és jelmeztervező: Berg Glória),
szekrény, komód, és ebédlőasztal kb.
ötven évvel ezelőtti szegényes lakás
kinézetét mutatja. Mindkét felvonás
játékideje karácsony ünnepe előtt, illetve
alatt játszódik, vagyis a szeretet ünnepe is
beleszól a pozitív befejezés
létrejöttébe.
Miért Császármorzsa
a címe?
Szerepel az étel elkészítése a darabban,
főhősünk édesanyja főtt krumplit tett
bele, Kati szerint azonban az édes csemegébe nem illik a
krumpli. Igen ám, de
mire ők kibékülnek, és Tomi is szerelmet vall
Katinak, a császármorzsa
mégiscsak krumplival készül. Ez a kulcs. Ha
igazán szeretünk valakit, sok
mindent megteszünk, és elviselünk a
kedvéért. Kati ezt értette meg, és
ezért
győzött, végérvényesen övé lett a
férfi.
Gyurkovics
Tibor egy Antoine de
Saint-Exupéry idézetet választott abszurdoidja
elé: „Szeretni nem annyit
tesz, mint egymás szemébe nézni, hanem ketten
nézni ugyanabba az irányba”.
Az idézet persze igen frappáns, de nem biztos, hogy
általános érvényű igazság,
sőt! Ha ketten ugyanabba az irányba néznek, nagy
valószínűséggel mindketten
mást látnak. Modern korunk társkapcsolatainak
sokkal többet kellene kibírnia,
mint a régi korok jól bevált férfi-nő
együttélési módjának.
Jánosi
Dávid egyetlen férfiként a
leggyengébb láncszemet képviselte a
szereposztásban. A hét nő, akik mind a
szerelmére pályáztak, erősebbek,
határozottabbak voltak nála. A hölgykoszorú
majdnem teljesen egységes játékot
produkált. Mindahányan egy színfoltot
alkottak ebben a furcsa összeállításban.
Koncz Andrea volt a legrámenősebb és
elszántabb. Dögös csajként nagyon akart nyerni,
ám kudarcot vallott.
Esztergályos Cecília korát meghazudtoló
energiával küzdött, ő inkább a
többieket akarta legyőzni, és nem a férfit
magához kötni. Timkó Eszter cicás
ragaszkodással akart tért nyerni, de
küzdőképessége csekélynek bizonyult. Nemes
Wanda helyzete volt a legkönnyebb, ő végig megtartotta
nyerő pozícióját. Szabó
Zsuzsának és Orosz Csengének kisebb
szereplehetőség jutott, beleolvadtak sorstársaik
küzdelmébe.
A jó
hangulatú, feszültségoldó
vígjátékot Dörner György rendezte, a
rendező munkatársa Ullman Krisztina volt.
Bemutató: 2021.
június 4.
Megtekintett előadás: 2021.
június
2.
Budapest, 2021. június.
Megjelent
a Kláris
21/5. számában.
Földesdy Gabriella
