Egy férfi
eltemette a
feleségét, és egy nő elvált. Mind a ketten
nagyon elhasználódtak a történtek
során, biztosak abban, hogy soha többet nem kell nekik
társ. Nem is lehet,
hiszen a tökéletes feleséget nem lehet
pótolni, és egy borzalmas férj után
lehetetlennek tűnik, hogy még lehet valaki fontos az
életben. A férfi író, a nő
színész. Munkájuk van, úgy tervezik, persze
külön-külön, hogy ez fogja
kitölteni az életüket.
Neil Simon saját
életének a történetét írta bele
a darabba – ez
látszik, hiszen nagyon profi és egyedi a férfi
személyisége, nem szokványos
figura. Eddig a feleség irányította a
mindennapjaikat, és most nemcsak egy
feleséget veszített el, hanem valakit, aki helyette
mindent elintézett, neki
csak írni kellett. Neil Simon mását a darabban
George Schneidernek hívják, most
a Spirit Színházban Perjés
János
játssza ezt a szerepet. George-nak van egy öccse is, aki a
tragédia után úgy
gondolja, hogy mindenben segíteni kell a
bátyjának, nehogy mély depresszióba
essen, ő Leo Schneider, a színpadon Mészáros
Tamás. Az elvált és férfit még
látni sem kívánó színésznő
Jenni Malone,
vagyis Hegyi Barbara, a barátnője,
Faye Medwick, vagyis Nagy Enikő, aki
szintén jótékonykodni szeretne, mint Leo, mert
félti Jennit ugyanattól, amitől
Leo a bátyját. Tehát időnként négyen
vannak a színen. Feltétlenül kell a
díszletről (díszlettervező: Czeizel
Gábor)
most beszélni, ugyanis pici, játszásra
szánt színt két részre osztották,
és
mind a két oldalon szekrény, fotelok, asztalka stb. van,
az egyik rész
George-é, a másik Jennié.
A darab gyors
változtatásokat igényel, és ezzel a
díszlettel ezt el lehet érni. A történet
hol George szobájában, hol Jenninél
játszódik, többször mind a kettőben
egyszerre. Mi, nézők látjuk mind a két
részt, számunkra könnyen követhetők a
váltások. A színészeknek azonban ez nem
olyan egyszerű, úgy kell tenniük,
mintha nem vennék észre (nem vehetik észre), hogy
a másik, aki egy másik
utcában lakik, karnyújtásira van tőlük.
Látjuk például, amikor egymással
beszélnek telefonon.
A történet
lényege,
hogy először telefonon, majd élőben is megtetszenek
egymásnak, George és Jenni
is kezdi azt hinni, hogy talán jöhet egy második
fejezet (ez a darab eredeti
címe, itthon kapta ezt a – szerintem – sokkal
kifejezőbb, sőt kedvesebb címet: Ölelj
át!). Kétségek között, amiket a
testvér Leo és a barátnő Faye is igyekeznek
megerősíteni bennük, mégis
elhatározzák, hogy összeházasodnak. A
kételkedés, a jövőtől való félelem
egészen addig rágja Leót és általa
George-ot is, hogy Leo el is megy Jennihez,
hogy elmondja, milyen boldog volt George házassága,
és ezt sohasem fogja
elfelejteni. A barátok, a család lelkes
sürgő-forgó tagjai nagyon fontosak az
ember életében, velük jó megbeszélni a
problémákat, de javaslataikról tudni kell
– és ez természetes is –, hogy magukra van
szabva, nem is tudják arra szabni,
akin segíteni szeretnének, ugyanis ők nem a másik,
ők saját maguk. Tehát George
és Jenni összeházasodnak, az esküvőn ott van
Leo és Faye is.
Itt nem fejeződik be a
történet, és nagyon igaza van Neil Simonnak, hogy
kibontakoztat egy
veszekedést, ami időszakos szakításhoz vezet.
George elrepül Los Angelesbe. Min
lehet összeveszni ilyenkor? Mindenen, hiszen mind a két
ember már megszokott
valamit, nem is rövid idő alatt, már nem fiatalok,
szokásaik, sőt életük van. Nem
lett volna hiteles a darab, ha a happy end csak úgy becsurog a
színre, mindenki
kissé csalódottan ment volna haza. Egy darabot nemcsak
elkezdeni nehéz, hanem
befejezni is, sőt hitelesen befejezni még nehezebb. Az
élet nem ilyen egyszerű
happy endeket szokott produkálni: élt két mogorva
középkorú, majd egymásba
szerettek és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Neil Simon tudja és velünk is
tudatja, hogy ő tudja és legyünk őszinték, mi is
tudjuk, hogy a neheze most
jön. Nem könnyű rögtön alkalmazkodni. Nem hagyja,
hogy elszomorodjunk, hogy –
na tessék, nekik sem jött össze –, hanem
előhúzza a szerelmet a háttérből – és
ezzel minket nézőket is figyelmeztet: csak ez húzhat ki a
bajból, csak ez vehet
rá mindenkit az alkalmazkodásra. A szerelemre hivatkozva
visszatériti George-ot
Jennihez és elkezdik a „második fejezetet”,
mindkettőjük számára az új élet.
Nemcsak a darab
jól
szerkesztett, hiteles és őszinte, hanem a két
főszereplőnek is hittük, amit
mondtak, megvolt bennük az a plusz, aminek alapján a
végén azt mondhatjuk, hogy
ez a szerep nekik való volt. A két
„al-főszeplő” (hiszen a szerepük és
játékuk
alapján jár nekik ez a jelző) szintén illettek a
darab stílusához, bár korban,
mint kiderült, nem különböztek a darab
főszereplőitől, de viselkedésükben,
életfelfogásukban, stílusukban mások
– így remek barátok voltak.
Nagyon sok életből
vett mondat, önirónia, szellemes, őszinte
megfogalmazás hangzik el. Ez a darab,
amelyben mindenki magára ismerhet, a maga már kimondott
mondatait hallhatta,
ilyenkor lehet érezni, hogy ezek a mindennapi arany mondatok,
amiket
érzelmektől túlfűtött szituációban
kimondtunk, milyen humorosak, ha más a
helyzet és mások a szereplők. A közönség
végignevette ezt a komoly, az élet
nagyon fontos döntéséről szóló
darabot, közben egyik színész sem
bohóckodott,
ők a helyzetnek megfelelő komolysággal játszották
végig.
A rendező Czeizel
Gábor saját díszletei
segítségével pergősre alakította a darabot,
megkövetelve a tiszta beszédet, és
lehetőséget adott a nézőknek is, hogy bár
nevetnek, de megértsék az
összetartozás kellemes, de nehéz oldalát is.
2020 ősz –
járvány időszak, videó
Budapest, 2020. december
1.
Megjelent a Kláris 21/3. számában
Tóth Attiláné