Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

APÁD ELŐTT NE VETKŐZZ

Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház – Kamaraterem

Péterfy-Novák Éva könyvét (Apád előtt ne vetkőzz! Regény, Libri K., 2019 és 2020, 214 p.) nem olvastam, de bizonyára igen hatásos is (fontos tudni, hogy nem önéletrajzi regény, interjúk alapján íródott), a családon belüli erőszak pedig nagyon sok, túl sok embert érint. Egyes adatok szerint legalább a nők 20 %-át, már ami ki is derül. Naponta hallunk „rémtörténeteket”, elsősorban persze a kislányok, nevelt lányaik erőszakolásáról. Hiába ítélik el a bántalmazókat jogilag-erkölcsileg és ítéli el a közvélemény – alig van foganatja. A bántalmazó, az elkövető általában tudatában van, mit tesz, mégis teszi, de gondolhatja, ő kivétel. Vagy nem képes ellenállni, mint aki pedofil. Mégis beszélni kell róla, valamennyit ez is segít.

Másfél órában két szereplővel (Péterfy Bori és Pataki Ferenc) látunk-hallunk egy történetet, pontosabban egymáshoz kötődő történeteket, még pontosabban talán inkább mozaikokat, emléktöredékeket. Nekünk Eszter kislányként meséli el jobbára higgadtan vagy gyermekien lelkesülve gyerek- és kislánykorát (már amire emlékszik, fontosnak tart.). Anyja Dóra, annak testvére Erzsi. Szó van Eszter apjáról, de elsősorban Dóráék apjáról, Eszter nagyapjáról, ő Tatus. Tatusnak van felesége, Sára; megismerjük az elbeszélésekből-játékból Klára asszonyt, a férfi nevelőanyját, létezik férje is, de őróla alig hallunk. A férfi magáról valamivel kevesebbet mesél...

Ennyi ember között is lehet mélységes gabalyodás, főleg szeretetlenség. Azt hihetjük, mindent megtudunk róluk, holott igazából tény szerint nagyon keveset. Tatus gyerekkorában húgával árvaházba került, az apácák – 1920-as évek – a kamaszodó fiúkkal szemben főleg éjszaka feltehetően azért is közömbösek, mert tehetetlenek... így a nagyobb fiúk könnyedén kihasználják a kisebbeket. A nevelőszülőknél sem jobb a helyzete, ott Klára asszony „csinál” férfit a 14 éves fiúból – ő pedig azt hiszi, hogy szereti. Annyira, hogy a Sárával nem jól sikerült házasságában is vissza-visszatér hozzá, még azt a zavaros érzelmét is vele beszéli meg, hogy a megszületett kislánnyal, Erzsivel szemben (vagy iránt) kifejezett vágyat érez. Ez a szeretet pedig csak mélyül, Erzsi húga féltékeny, hogy apjuk a másik lányt jobban szereti, feltehetően arról nem tud, mi történik a „kamrában” – ahova Erzsi magától tér be hetente többször is. Kislányként. Anyjuk nem látja, nem érdekli, nem veszi észre? – Sára, már nagymamaként, leginkább sört iszik, sokat. Erzsi aztán hirtelen otthagyja őket, férjhez megy, elköltöznek más városba, apját megutálta.

Dóra is férjhez ment, megszületett Eszter, aki imádja apját és a kocsmát egészen addig, amíg anyja el nem hiteti vele, hogy minden férfi gonosz. Ám addigra Eszternek már saját kis titkai vannak Tatussal, akire mindig számíthat – túlságosan is. Az nem derül ki, Tatustól miért nem félti a kislányt Dóra – talán valóban nem tudott Erzsi és apja (azaz Tatus) igazi kapcsolatáról. Bár figyelmeztetéséből – „Apád előtt ne vetkőzz!” – másképp is gondolhatjuk. Vagy a nővérével történteket csak később tudta meg… a kislányát azonban csak apjától  tiltja, nagyapjától nem.

Mert mindig minden titok… lányát pedig amúgy sem szereti túlságosan, férjét meg pláne nem.

Ha jól emlékszem, Eszter az iskolában, másoktól hallott családon belüli erőszak-történetből ébred rá, mi történik vele. Később egyetemre megy, eközben hal meg a nagyapja… hazamegy a temetésre, itt ismeri csak meg Erzsit, a nagynénjét. Talán akkor tudja meg Erzsi történetét? – mert a családban nem említették még a nevét sem.

Meglehetősen részletesen megtudjuk, hogyan „szerzi” meg magának Tatus a kislányát, majd jóval később Esztert. Mert a férfi eközben szenved, tétova, talán még vívódik is? És vajon tényleg az árvaházbeli bántalmazása miatt ébred benne a vágy a pici lánya iránt…? Őszintén szólva, ez így nehezen hihető, de a tény attól persze tény marad: a pedofília.

Nem olvastam a könyvet, feltehetően nem a mély és összes lélektani okot tárja fel – írója nem pszichológus –, de feltehetően utal ezekre is. Az előadásból talán az jön át a leginkább, hogy Eszter kislányként mennyire „imádja” Tatust – amihez főleg az kell, hogy szeretetlen légkörben neveljék otthon.

Minderről kell beszélni, muszáj beszélni, úgy, ahogyan lehet. Az előadás számos mély problémát felvet, nem feladata válaszolni is rá. Bizonyos, hogy nem a kislányok feladata, hogy „ne vetkőzzenek az apjuk előtt”, de talán időben tudniuk kell, mi a szerelem és mi a „kihasználás”, és miért nem „titkos szerelem” és „különleges kapcsolat” az, ami igazából bűncselekmény. [Azt felderíteni pedig, hogy a nők, anyák egy része miért hagyja, miért „csendestárs” ezekben a bűntényekben, még nehezebb, ép ésszel szinte fel sem fogható. De akár még az is (nehezen megválaszolható) kérdés lehet: egy apa „olyan” tekintete mikor súrolja már vajon a „jó erkölcs” határát…? Attól persze mi már messze kerültünk, hogy az apa dönthesse el, életben maradhat-e az újszülött… ám ez véletlenül sem mentség semmire.]

Színpadra alkalmazta és rendezte: Tasnádi István. Látvány – a pici színpadon kanapé, dohányzóasztal, kifejező festmény a háttérben – Antal-Fógel Adrienn, plakát: Csáfordi László.

Érdekes a rendezés: Eszter gyakorlatilag végig a kanapén ül, a férfi áll, járkál, szenved, „panaszolkodik” (nagyon sokszor éppen a bántalmazó véli magát áldozatnak), az előadás egészét bizonyos diszharmónia jellemzi, és joggal. Hiszen a férfi sincs tisztában azzal, szereti-e a lányát-unokáját, sőt, azt sem érti-tudja, hogy egyáltalában mit is érez, érez-e valamit a nyers vágyon kívül. Talán.

Producer: Orlai Tibor.


Az előadás az Óbudai Kulturális Központ, a FÜGE és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre 16 éven felülieknek .

Sajtóbemutató és  megtekintett előadás: 2020. november 3.

Budapest, 2020. november 4.

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©