Megmosolyogtató
utópia is lehetne az
Örkény Színház új zanzája, de
azért annál kicsit komolyabb. Adva volt Lev
Birinszkij „Bolondok tánca” c.
tragikomédiája, aminek
átírásával jött létre
az új darab. Az átírók: Bánki
Gergely, Gábor Sára, Polgár Csaba,
utóbbi rendezőként is fémjelzi a bemutatót.
Maszkban beülünk a nézőtérre,
kicsit várunk, amíg elkezdik, és szünet
nélkül nézzük két órán
át. 9-kor vége.
Sokan nevetgélnek előadás közben, én nem
tudok, valahogy számomra nem vicces.
Biztosan az én hibám.
Ismét az
orwelli jövőkép az, aminek
egy sajátos változatával találkozunk itt
és most. Orwell három személyesre
redukált ’84-e az Asbóth utcai
stúdióban, mostantól itt a nagyszínpadon
egy 2045-re vizionált jövőkép, amely időpont
már nincs is olyan messze.
Magyarországot
„Venger” néven
emlegetik, vagyis orosz protektorátus lettünk, mindenben az
orosz elvárásoknak
kell megfelelni. Putyin az államfő (kormányfő), és
már tíz éve átesett egy
műtéten, miszerint örökéletet (?) nyert,
így továbbra is uralkodni fog. Venger
vezetői csak reklám- és propaganda-anyagot nyomatnak a
tv-csatornákon, most
éppen az orosz-magyar barátság
százéves évfordulójának
(1945–2045)
megünneplésére készülnek. Kapkodnak,
nincs kész a műsor, újabb és újabb
problémák merülnek fel. Az izgalom a tetőpontra
hág, főként Orkány Eliz (Kerekes
Éva), a kormányzó asszony –
hatalommániás hisztérika – közelgő
közszereplése kapcsán.
Elég
szörnyűnek tűnik ez a 2045-ös
jövőkép. Sivár, diktatórikus, a
Rákosi-korszakra emlékeztet messziről.
Véleményterror jellemzi és az
állandó ellenségkép fenntartása, az
állandó
készültség, harc igenlése, hazudozás
minden szinten, hogy megfeleljünk Putyin
elvárásainak, másrészt, hogy
magánéleti disznóságaink ne derüljenek
ki a
nyilvánosság előtt. Olga, Eliz lánya (Zsigmond
Emőke) külföldi egyetemen
tanult, s hazatérve jön rá, hogy az itthoniak
hazugságban élnek, de Eliz
szembesül azzal, hogy férje, Baráth Vendel (Znamenák
István) egy fiatal
fiúval, Gyinkével csalja meg (Jéger Zsombor).
Málna, Eliz húga (Takács
Nóra Diána) az új rendszer
legkövetkezetesebb híve, mindent lát, és
árulkodik, sőt leleplez, hogy „rend legyen”.
Nagy
problémát jelent a kaotisták
(terroristák, anarchisták?) elleni küzdelem, ők
úgy léteznek, hogy valójában
nem léteznek, de bevállalnak egy Orkány elleni
merényletet, amiről majd
kiderül, hogy egy Selmeczi nevű panaszos (Csuja Imre)
követte el. Ez a
Selmeczi eladta a saját személyiségét egy
holland főmuzsiknak (a hivatalnokokat
hívják muzsiknak), aki polgárjogot nyert s a
kormány embere lett, bár kicsit
rosszul beszél magyarul [büszkeseggel (büszkeséggel);
szaros (szoros)
barátság]. Számos mai politikai megoldatlan
helyzetre ismerhetünk rá,
amelyeket a szerzők a jövőbe vetítettek. Mégsem
mondanám, hogy a történet
logikailag összeáll. Elég félelmetes a
szórólapon feltüntetett, 16 pontból
álló
venger-orosz barátsági összefoglaló, amelyben
a képtelen feltételezések
keverednek a Nyugatista Szövetség [mai nevén
Európai Unió] 2038-as
felbomlásának vizionálásával, ami
nem is tűnik irreálisnak.
Figyelemreméltó
„csavarok” is
átszövik a darabot. A leendő
Orkány-kormány(!) székháza 2045-ben a
Madách-házakban fog székelni, az
Örkény Színház jelenlegi helyén,
valamint
alatti, fölötti és melletti helyiségekben. A
színház pedig leköltözik az épület
pincéjébe, illegalitásba, Mácsai
Pál öregre maszkírozott arca
néhányszor
videón jelenik meg és értelmezi a kialakult
helyzetet, persze intellektuális
humorral, képes beszéddel, rettentő szimpatikus. A
videó-bejátszások másik
csúcsa Békés Itala őszinte
visszaemlékezése 1956-ra: miért nem tudott
részt venni október 23-án, az akkor szerveződő
forradalmi készültségekben. Ez a
jelenet bizonyíték az 56-os forradalom
megtörtént voltára, mert hogy
hivatalosan ez is titkos információnak
számít, a szerzők titka, hogy miért.
A
befejezés is méltó az
előzményekhez. Megjelenik Putyin, és megoldja a
nehéz helyzetet. Méltó
megoldása az eddigi sok összedobált rettenet
után. 2045-ben meglátjuk, mi vált
be mindebből.
Az egyetlen
díszletet Izsák Lili tervezte (ő a
jelmeztervező
is), molinók uralják a színpadot, valamint egy
elektromos tolószék, amiben a
kormányzó közlekedik. A ruhák erős
színűek, mintás ruhát csak Vendel, Elíz
férje hord, aki az ENSZ csapatok keki mintás
formaruháját viseli.
Rossz
nézni Kerekes Éva vergődését
ebben az ellenszenves, hisztérikus szerepben, a hangja
néha elcsúszik a visítás
irányába. Viszont a Gyinke szerepét
játszó Jéger Zsombor szinte fürdik a kapott
lehetőség dicsőségében, ahogy Takács
Nóra Diána is remekül felhasználja a
kapott negatív szerep előnyeit, pedig meglévő idomait
még növelték is kitömött
jelmezével. Terhes Sándor (m.v.) holland
migránsa új szín az Örkényben,
jól adta a flegmát, Zsigmond Emőke a naiv, tisztalelkű
lázadó utódot, Znamenák
István pedig hozta megszokott önmagát. A
további szereplők pedig alájátszanak
az ún. főszereplőknek: Bánki Gergely (m.v.), Máthé Zsolt, Csákányi
Eszter, Csuja Imre, Nagy Zsolt, Kókai
Tünde, Novkov Máté, Bíró Kriszta,
Pogány Judit, Ficza István.
Dramaturg:
Gábor Sára, Zene:
Matkó Tamás, médiadesign:
Juhász András, Táborosi András, a
rendező munkatársa: Érdi
Ariadne, rendezőasszisztens-gyakornok: Vereckei Kata.
Bemutató
és megtekintett előadás: 2020. október 9.
Budapest,
2020. október 12.
Földesdy Gabriella
