Móricz azonos
című regényének műfaja „nemes” ponyva,
legalább is a Nemzeti Színház magazinja
így nevezi. Az 1929-ben megjelent regény az
író egyetlen krimije, kétségtelen,
hogy annak rendhagyó. A műfaj klasszikusainál a
zseniális nyomozó ügyessége
révén jutunk el a gyilkoshoz, aki leleplez és
helyreállítja a felborult
világrendet. Móricznál szinte mindenki nyomoz, a
nyomozati lépéseket viszont
maga az író irányítja.
Regényt
színpadra adaptálni lehet
jól és rosszul is. Móricz regényét
kifejezetten nehéz átültetni, mivel
elbeszélő jellegű, sok helyszínen
játszódó történet, a helyszínek
állandóan
változnak, szinte cikáznak a műben. A film eszközei
kiválóak ebben a
helyzetben, két film is készült a regényből
(1948; 1979), de a mostani rendezés
mindkettőn túl akar lépni.
Ezúttal
a Nemzeti fiatal színésze, Berettyán
Nándor állította színpadra és
rendezte Móricz regényét. A kiváló
adaptáció
párosul a remekül átgondolt, koncepciózus
színpadképpel, amelyben a díszlet
felölel minden helyszínt. A díszlet- és
jelmeztervező Ondraschek Péter
díszletének középpontja egy falusi nagygazda
portájának hatalmas kapuja, ennek
ki-, és behajtogatásával, egy-két
bútor elhelyezésével kapjuk meg az aktuális
helyszíneket.
A rendező
viszont nem elégszik meg
ennyivel, korhű ruhákba (1920-as évek)
öltözteti a szereplőket, gondot fordítva
az egyéb részletekre is, mint hajviselet, lábbeli,
kalap, táska. Nagy szerepe
van a homoknak, amely belep mindent, a szereplők ruháiról
folyvást hullik le a
homokszemek sokasága, sőt a
söröskorsókból nem „folyékony
kenyeret” kortyolnak
a szereplők, hanem abból is homok zúdul ki a bajuszokra,
ruhákra, de főként a
padlóra.
A
Nyírség egyik ősmagyar birtokosát,
a gyönyörű szőke Vilma férjét, Avary
Lászlót meggyilkolták saját háza
előtt. A
házban bent volt felesége és Baltazár
Pista, beszélgettek. Először Avary lőtt a
férfira, a következő pillanatban viszont valaki
közelről homlokon lőtte Avaryt.
Ezt a valakit keresik, mert csak rebesgetik, hogy a vadász
megszökött a
birtokról, s elbujdosott. Az öngyilkosság is
szóba kerül. Mindenki nyomozni
kezd, és mindenki gyanús. A feleség
kétségbe esik, mert hiába érzi magát
vétlennek, valahol mégiscsak miatta
történhetett a gyilkosság. Megmozdul a
rokonság, a személyzet, kutakodik a jegyző, a
szolgabíró, a főkapitány, a
kórház boncoló orvosa, a cselédséget
rettegésben tartják a „hivatalos urak”,
akik hol ezt, hol azt parancsolják vallani. Kinek éppen
mi az érdeke.
A szűkebb
és tágabb rokonság is
bekapcsolódik a hajszába, testvér, sógor,
Zizy rokon hölgy, aki nemrég ment
csődbe, s most pereskedik. Tőle kerül elő egy zöldköves
gyűrű, amely
mindenkinek csak bajt, bánatot hozott eddig, Avaryé volt,
lám, őt megölték,
Vilma azonban mindent feledve, áhítattal húzza az
ujjára. A gyűrű neki is a
végzetet hozza.
Lassan a
gyilkos is megmutatkozik, ő
is megbűnhődik, s eltűnik a mindent elnyelő süllyesztőben, de itt
érezni, hogy
sokkal, sokkal többről van szó. Egy olyan embert
próbáló tájnak, a homokfútta,
fülledt nyári hőségtől elviselhetetlen
szatmári, nyírségi országrésznek
megkövesedett, pletykáktól, babonáktól
elöntött évezredes
életformájáról, ami a
20. századra már tönkreteszi az ott élők
mindennapjait. Elég egy szép szőke
asszony, aki megbolondítja a környék
férfinépességét, és ölni is
képesek érte.
Bár ez az asszony nem bolondítja a férfiakat,
inkább lelki gondjaival küzd, és
megcsalni sem akarja férjét. Mégis.
Móricz
még akkor is a dolgok mögé
néz, amikor krimit ír. Így lesz egy őrült
szerelmi szenvedélyből magyar
sorstragédia, amiben mindenki gyanús, de aki tud valamit,
az jobb, ha hallgat,
mert a falu, város elöljárói
felnyársalják a tényekkel előálló
tanúkat. Nem
szabad kiderülnie, valójában mi történt,
ám végül mindenki megperzselődik.
A szép
Vilmát Katona Kinga
játssza, a figura súlya ott van a fiatal
színésznő ideges mozdulataiban, jól
oldja meg a nekivaló szerepet. Schnell Ádám
főkapitányként ezúttal
főszerepet kapott, élni is tud vele, indulatban, hangerőben,
hangsúlyozásban
hozza az összetett személyiséget. A többi
szereplő kettő-négy (egy esetben öt!)
figurát alakít, a megkülönböztetést
átöltözéssel oldják meg a
színfalak mögött. Berettyán Sándor
(Lekszi, Jegyző), Bordás Roland (Makkos, Imre,
Baltazár), Söptei Andrea (Bátkayné,
Pincér, Zizy), Mészáros Martin
(Vétek Pali, Fábján), Varga József
(Bátky, Ábris, Karanka), Mátyássy
Bence (Avary, Bíró, Damján, Fetter, Kocsis), Ács
Eszter (Karankáné,
Jegyzőné, Falábúné), Szép
Domán (Vadász, Sofőr, Rokkant, Pap), Szász
Júlia (Böske, Mariska, Lenke, Maris) remekül
összhangban tartják az
előadást, érthetően beszélnek, a kisebb
színpad és nézőtér jót tett a
pörgős
játéknak.
Rendezőasszisztens:
Kernács Péter .
Bemutató
előadás: 2020. október 4.
Megtekintett
előadás: 2020. október 3.
Budapest,
2020. október 6.
Földesdy Gabriella
