Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

HATÁRÁTLÉPÉSEK

Hatszín Teátrum


Nyár közepi előbemutatóról van szó, az előbemutatók (több is lesz) közül is a legelsőről. Az ötszereplős játékot koronavírusos életünk termelte ki magából, ha ez nincs, a Határátlépések nem született volna meg. Szerzői: Dömötör András, Deés Enikő, Benedek Albert és a társulat. Dramaturg: Deés Enikő, rendezte: Dömötör András. S hogy nem holmi fiktív és fantáziadús történetsorozatról van szó, azt olvashatjuk a tájékoztatóban, e szerint „az előadás a színészek személyes történeteiből építkezik.”

A színpad üres, mindössze egy fénykeret veszi körül, akár egy óriás tv-készülék, vagy szabadtéri vetítő esetében. Bejön Ötvös András, és filmszerephez előírt fogyásról, fekvőtámaszokról beszél, miközben csinálja is a támaszokat, állítólag 110-et tud produkálni egy nekifutásra. Aztán sorban megjelenik a többi szereplő (Schruff Milán, Mészáros Máté, Járó Zsuzsa, Péter Kata), ők fogják több variációban, számos jelenetben bemutatni, milyen határokat és hogyan lépünk, vagy nem lépünk át.

Mint értesülünk róla, mindenki átlépi saját határait, kicsit vagy nagyon, könnyen vagy megrázó módon, akarattal vagy muszájból. Mindenki másképp csinálja. Ezen bevezető után látunk legalább húszféle határátlépést (fizikai, morális, társkapcsolati, szellemi, családi stb.), amelyek között otthonosan érezzük magunkat, mert saját élethelyzeteinkre emlékeztetnek. Rögtön egy visszás helyzetben találjuk magunkat, két ifjú hölgy rámolja össze Máté volt barátnőjének otthagyott holmijait, hogy a férfi új kapcsolatot tudjon kezdeni, rendet teremtsenek eddigi zilált életében. A folyamat elmérgesedik, Máté frusztráltnak érzi magát, közel kerül az öngyilkossághoz, amikor a két nő leállítja a pakolást. A jelenetek szünet nélkül folynak közel 105 percig, végignézzük a meztelenség határátlépő fázisait, a filmgyári félreértés, az online oktatás vicces fázisait, a szülő-gyerek, valamint az elvált szülő-volt házastárs-gyerek adta konfliktusokat, férfi-nő közti barátság vagy szerelem lehetséges variációit. De van politikai petíció is, jobb- és baloldal ellentétének csak itt és most, kivételesen konszolidált kezelése.

Az egymás után jövő jelenetek nem tartoznak össze cselekmény szempontjából, csak tematikailag, szinte mindegyik komikus hatású, nevetésre késztet. Ám, ami az átlagnéző számára jóízű nevetést vált ki, esetleg felelőtlen kacagást, azon az előttem, mögöttem ülők harsányan nevetnek, vinnyognak a látottak humorbombáin, talán azért, mert nagymértékben találják életszerűnek, mélységéig leképezettnek átélt valóságunkat.

Az előadáson érződik a személyesség, az, hogy a játszó színészek saját, megélt élethelyzeteiket viszik színpadra, persze írói, dramaturgi segítséggel. A helyzetek – néhánytól eltekintve – saját határátlépéseinket is tükrözik, vagyis közel állnak hozzánk, ismerős problémáknak számítanak. Ez kevésbé vonatkozik a „meddig vetkőzzünk le” és a „színinövendék vegzálása a tűzoltó-gyakorlaton” c. helyzetekre extrém valóságtartalmuk miatt. A férfi „sztriptíz” el is maradhatott volna, szegényebbek nem lettünk volna, ha ez nincs benne.

Jó-e vagy rossz az, ha átlépjük a határainkat, ez olyan kérdés, amelyre egyértelmű választ nem lehet adni. Lehet jó is, meg rossz is, helyzete, szereplője válogatja. Egyszer pozitív, másszor negatív hatással jár egyik vagy másik. Az élet egyik talánya, amely létünk változatosságát, egyediségét szolgálja. Vagyis nem megválaszolandó kérdés. Különösen ebben az előadásban, ahol a jelenség kizárólag a hatáskeltés, sőt, időnként a kabaré szintjén jelenik meg.

Díszletek gyakorlatilag nincsenek, legfeljebb érzékeltetik, hol vagyunk és milyen eszközöket használnak a szereplők. Az illúzió felkeltésére mindez elegendő (látványtervező: Horváth Jenny). Az öt színész számára határozott kibontakozási lehetőséget ad, kreatív megoldások születnek főként az okos telefonok használata terén. Fizikai tekintetben Ötvös Andrásra jutott a legnehezebb feladat, aki fekvőtámaszaival, és egyéb mozgásával egy konditeremben érezheti magát a játékidő alatt. Mészáros Máté ismét jól gazdálkodik piknikus alkatával, a túlsúlyhoz igazán illik a negédes hang, amit mindig is annyira élvezünk az általa játszott szerepekben. A legkevésbé karakteres Schruff Milán játéka, talán legjobb jelenete az, amikor apát játszik és csicskáztatja két gyerekét.

Járó Zsuzsa és Péter Kata játssza az összes női szerepet, mondhatom nagy erőbedobással, hisz állandóan színen vannak, és kifulladásig lótnak-futnak hol anya, hol gyerek, hol feleség, hol reményteli szerető, dolgozó nő stb. alakban.

Zeneszerző: Bakk-Dávid László, világítástervező: Szondi György, producer: Orlai Tibor.

Előbemutató (szakmai bemutató) és megtekintett előadás: 2020. július 30.

Budapest, 2020. augusztus 7. 
 

 

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©