Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

JÁNOS VITÉZ

Budapesti Operettszínház

A János vitéz műfaját legtöbbször „daljáték” címmel ruházzák fel, vagy kihagyják a műfaj megnevezését, mert az, hogy operett, valahogy nem illik Petőfi verses elbeszélő költeményének még a zenés változatára sem. Operett és daljáték ugyanaz, mondják a hozzáértők, vagyis lényegi különbség nincs. Igaz, Petőfi műve sok változáson ment át, amíg daljáték lett belőle, de még így sem tudták elrontani az átdolgozók. A 19-20. század fordulójának ünnepségei, hazafias felbuzdulásai keltették életre a zenés változat megvalósulását, leginkább a színpadra átíró Bakonyi Károly hitt benne, a többiek nem (Heltai Jenő sem lelkesedett, kényszeredetten vállalta el a versek átírását, majd dalszövegeit örökáron adta el a kiadónak egy csekély összegért), s a zeneszerzőként műkedvelő Kacsóh Pongrác maga sem gondolta, hogy zenéjével remekművet hoz létre.

1904 novembere, az akkor nemrég megnyílt Király Színház János vitéz bemutatója színháztörténeti pillanattá vált: Fedák Sári címszereplésével a síró közönség az egekbe emelte a daljátékot. Hosszú ideig le sem lehetett venni műsorról, a színház fennállásának 30 éve alatt több mint 600-szor játszották. Népszerűsége a mai napig töretlen, Az Operaház, az Erkel Színház, és a Nemzeti Színház (sőt még a Katona is!) több alkalommal tűzte műsorára az elmúlt 100 évben.

Az Operett Színház negyven év után (1979. nov.) hozta színre a jelenlegi évadban. Dénes István zeneileg dolgozta át a művet, adaptálta kisebb zenekarra a művet. Az előadást Bozsik Yvette fémjelzi mind rendezőként, mind koreográfusként. Az ő tánchoz kötődő egyénisége határozta meg a jelenlegi előadást, mind a három felvonásban, táncolnak az angyalszárnyas huszárok, a fehér ruhás parasztlányok a faluban, a francia királyi udvar minden tagja, és Tündérország fehér muszlinruhás tündérei. Szebbnél szebb ugrásokat, emeléseket, népi ihletésű körtáncot, balett mozdulatokat nézhetünk némi szünettel, amikor nincs tánc, csak próza vagy szóló ének. Mindehhez gyönyörű ruhákat tervezett Berzsenyi Krisztina.

Nem tudom, jelmez- vagy díszlettervező ötlete volt a huszárok hátára felszerelni aranyborítású angyalszárnyakat, de nem volt szerencsés. Komikus hatást kelt, és felesleges is, nincs funkciója. Ahogy nemcsak felesleges, de morbid gondolatnak tartom, hogy a huszárok lovainak feje fehér csontváz, többször megjelenik koponya a színpadon (p. levágott fejként), ráadásul egy guillotine is a díszlet részét képezi minden funkció nélkül (díszlet: Cziegler Balázs). A díszlet ettől a fura „memento mori” vonástól eltekintve ötletes, praktikus, és gyakran emelkedő-süllyedő középső forgószínpada csodákra képes. Egy oszlopos körcsarnok emelkedik és süllyed többször az előadás alatt, aminek tetején is folyik játék, pl. a 2. felvonásban egy olyan hatalmas zongora helyezkedik el rajta, ami kvázi-hangszerként is funkcionál, de heverő is egyben, billentyűzete lépcsőnek is jó. Több hasonló csodának vagyunk részesei, egyik legszebb jelenet, amikor Iluska feljön az élet vizéből ebben az oszlopos körcsarnokban. Szakrálishoz közeli fehér ruhája és koronája Szűz Máriát idézi fel a nézőkben. Hangulatos a kukoricagóré díszletelem, és a háttérben megjelenő poszter, amely napraforgó földtáblát ábrázol.

Az előadás híven követi az eredeti Bakonyi-féle színpadi átirat cselekményét: Jancsi beáll a huszárok közé, elbúcsúzik Iluskától, a huszársereggel együtt legyőzi a török hadakat, visszautasítja a francia trónt és a királylány kezét, Tündérországban életre kelti meghalt Iluskáját, majd mindketten hazajönnek a falujukba. És a cselekményen túl híven közvetíti a mű szellemiségét, amely a hazaszeretetet sugallja. A honvágy áll középpontban, amely elfogja az idegenbe szakadt magyart, s tűzön-vízen át, és előbb-utóbb hazahozza. A János vitéz egészében szól erről az érzelmi kötődésről, de leginkább az Egy rózsaszál c. betétdal, amit Bagó énekel a 2. felvonásban. Ez a dal ríkatta meg a közönséget és a színészt is az 1904-es ősbemutatón, és azóta is ez a legnépszerűbb, legérzelmesebb része a daljátéknak.

Az Operettszínház igazgatója Kiss B. Attila az őszi olvasópróba környékén nyilatkozta, hogy a mű egy magyar hősről szól, aki nemcsak Petőfi versében él, hanem valós személy volt, ráckevei lakos [Horváth Nepomuki János], és évtizedekig szolgálta huszárként a császárt. Hősökre manapság is szükség van, de még inkább arra, hogy gyermekeink, unokáink megismerjék a régi magyar hősöket. A megcélzott közönség a 8-16 év közötti tanulók sokasága, egyrészt kötelező olvasmány, másrészt a hazafias nevelés részeként tekinthetik meg ezt a produkciót.

Ez az előadás is hármas szereposztással megy. A címszerepet a megtekintés napján Sándor Péter alakította. Látszott fiatalos igyekezete, kellemes hangja és jó megjelenése révén az alakítás később éretté fog válni, egyelőre kicsit harmatos. Lévai Enikő (Iluska) kedvesen hozta a kiszolgáltatott árva lány figuráját, Erdős Attila (Bagó) a szentimentális hangú honvággyal teli barátot. Földes Tamás (francia király) mind küllemével, hangjával, mind mozgásával kiváló komikus alakítást produkál, esetlen, gyáva, nevetséges figura. Zábrádi Annamária (királykisasszony) harcos amazon, hiteles alakítás az övé. Sajnos csalódást okozott Oszvald Marika a gonosz mostoha szerepében. Mintha félreértette volna a feladatot, olyan utálatos, magamutogató némbert formált meg, aki affektál, minden mondata modoros, illeg-billeg a színpadon, mindezt agyonhímzett népviseleti jelmezben. Jól teljesített Langer Soma (strázsamester) és Faragó András (csősz). Közreműködtek a Budapesti Operettszínház Énekkara, Balettkara és Zenekara, valamint a Bozsik Yvette Társulat táncosai. Vezényelt: Pfeiffer Gyula, karigazgató: Szabó Mónika, játékmester: Angyal Márta, koreográfus-asszisztens: Krizsán Dániel, Németh Zsuzsanna, világítástervező: Dreiszker József, rendezőasszisztens: Lenchés Márton.

Bemutató előadás: 2019. november 22.

Megtekintett előadás: 2020. január 28.

Budapest, 2020. január 31.

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©