Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

GULLIVER UTAZÁSA

Pesti Magyar Színház

Zenés bolyongás két részben – ez a műfaji megjelölése a Jonathan Swift (1667–1745), elsősorban felnőtteknek írt meséjének, amit most színpadon láthatunk. Két társszerző is szerepel, úgymint Szabó K. István, aki egyben a darab rendezője, és Horváth János Antal. A fordító neve lemaradt a szórólapról [eddigi leghíresebb fordítója a műnek Karinthy Frigyes volt]. A színház úgy általában a gyerektársadalmat célozta meg közönségként, ám Swift korszakos műve annyira mély tartalmakkal telített, hogy inkább csak középiskolától ajánlott, persze a törpék és óriások világát a kicsik is felhőtlenül élvezhetik.

A főhős egy tisztes angol polgár, konkrétan orvos, aki hajóra száll időnként, ebből adódnak utazásai, és amikor hajótörést szenved, mindig valamely különleges szigeten köt ki, amit később regényes formában megír, és könyvben kiad. Swift zsenialitása, hogy Gullivert (Takács Géza) nem a korban ismert országokba viszi, hanem a képzelet világába. Ezek a képzelt országok azonban nagyon is hasonlítanak a 18. század Európájára, nevezetesen Angliára, amely elképesztő módon igázza le az általa meghódított országokat, miközben magát a leghaladóbb, legfejlettebb társadalomnak véli. Mindez elterelő tartalmakkal, áttételesen jelenik meg a négyrészes regényben (Gulliver’s travels, 1726). Látszólag Gulliver értelmetlen kalandok részese, amikor törpék, óriások, elvakult tudósok és nemes lovak fogságába kerül, ám mindenünnen szabadulni próbál, hogy hazajusson családjához.

De maradjunk a rendezésnél, amelyben Szabó K. István emberfeletti feladatot vállalt magára. Lilliput és Óriásország méreteinek színre hozatalát csak filmes trükkökkel lehetett volna megoldani, ám mást kellett kitalálni, és a „filmet” mellőzni. Lilliputban Gulliver lassú, lomha mozgása révén lesz nagyobb a többieknél, az óriásoknál két trükk is van. Az egyik a nagyító tükör, amelyben egy-egy normál termet óriássá megnövekszik, másik a lukkal ellátott doboz, amelyben látszatra Gullivert tartják és körbehordozzák az országban, közben ő maga a doboz előtt ücsörög.

Horesnyi Balázs díszletének központi eleme egy hatalmas kerék, amely számos funkciót lát el, legtöbbször hajó, időnként légtornászok mutatványainak ad keretet, de lehet tudós szobája, vagy börtön is. Minden más kellék, bútor ennek a dupla talpú keréknek a kiegészítője. Nagy gonddal állította össze a jelmezeket Rátkai Erzsébet, mind a négy részben meg tudta találni a fejezet szereplőire jellemző öltözetet. A törpéket kicsinyítette komikus cilinderrel, virágkehely szoknyával, az óriásokat luftballonokkal aggatta tele, a tudósokat fekete hivatalnokruhába, a nyihahákat fehér lovaglóruhába bújtatta, a yehukon fekete mez volt. Gulliver és családja halvány-drapp, egyszerű vonalú gyapjú, korsemleges ruhát hord, ellensúlyozva így a négy különböző utazásban talált ruhakölteményeket.

Érdekes az a rendezői elképzelés, hogy Gullivert pusztán szemlélődő emberként küldi el távoli utazásaira. Ő pusztán elviseli sorsát, túlélni akar, nem cselekszik, és nem is bírálja az adott ország furcsa viszonyait. Ennek érdekében egy kerettörténetet illesztettek Gulliver utazásai közé, eszerint ő minden utazást csak álmában él át, felébredvén családja körében találja magát, fia és felesége szeretettel veszik körül. Ez a meghitt családi idill teszi vonzóvá és maximálisan elfogadhatóvá az egész Gulliver történetet, amely így nem egyetemes bírálat az emberiség végveszély felé jutásáról, hanem csak egy vízió különféle népekről és azok szokásairól. Swift a maga Gulliverjét kemény szatírának szánta kora Angliájának bírálatára, nevetségessé téve kicsinyes, gőgös, fennhéjázó, másokat lenéző magatartását, megbélyegezve haszontalan tudósait, és gusztustalan majmoknak ábrázolva az emberi fajt, amely a legkártékonyabb az összes létező fajok között. A tanulóifjúság számára egy szelídebb Gulliver áll előttünk, aki szereti szűkebb családját, boldogan talál rájuk rettenetes álmai után. A fiataloknak szánt pozitív üzenet érdekében kimaradt a történetből néhány lehangoló közlés, mint a halhatatlan filozófusok kiábrándító öregsége, akik szívesen meghalnának, de öregségükben kell vonszolniuk magukat évszázadokig. De kimaradt a legvégső utalás is arról, hogy a yehuk – Gulliver elutazását követően – átvették az uralmat a nemes lovaktól, és leigázták őket, így a szigeten a fékezhetetlen, majomszerű yehuk tesznek tönkre mindent.

A rendezés a bírálat és ítélkezés helyett inkább kérdéseket tesz fel a főhős sorsát bemutatva. Vajon helyes döntéseket hoz-e Gulliver kalandozásai során az idegen népeknél? Hogyan viselkedjünk mi, amikor más országokban járunk, és a mi szokásainktól eltérő helyzeteket találunk? A választ több esetben megkapjuk, néha nem. A legfontosabb azonban ott van: kellő önismerettel, kialakult világnézettel kell rendelkeznünk hová-tartozásunkat illetően, és megkapaszkodni kell tudni egy, vagy több fontos dologban. A tapasztalat, az utazás, élmények ezekre fognak ráépülni. És ez jó így.

Az egyetlen állandó szereplő a címszerepet játszó Takács Géza, aki intellektuálisan formálja meg a főhőst. Nem beleéléssel dolgozik a szerepben, hanem illusztrál, az éppen megfelelő eszközeit vonultatja fel. Játéka a szemlélődésre van felépítve. Fiát, Thomast felváltva játssza Epres Márton, illetve Deák Demeter. A többiek minden jelenetben ott vannak, jelmezük, sminkjük annyira átalakítja őket, hogy alig érezhető a színész azonossága. Közülük is kiemelkedik Telekes Péter, aki meghatározó figurákat hoz színre mind a négy részben, vagy Gáspár Kata és Soltész Bözse, remek karakterfigurákat keltve életre. További szereplők: Szatmári György, Szatmári Attila, Csiby Gergely, Horváth Gyula Antal. Tevékenyen vesznek részt az előadásban a Kaposvári Egyetem színészhallgatói: Cseke Lilla Csenge, Kovács Panka, Kocsis Gábor, Szurcsik Ádám, Kovács S. József, Bölkény Balázs. Szerepelnek még az előadásban a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei és a Magyar Légtornász Egyesület tagjai. Utóbbiak akrobatikus mutatvánnyal felérő háló-, karika- és lélegzetelállító talajgyakorlatokkal színesítik az előadást.

Bensőséges zene szól minden részben Monori András összeállításában, koreográfia: Vincze Tünde, világítás: Madarász „Madár” János, korrepetitor: Magony Enikő, rendezőasszisztens: Lévai Ágnes.

Bemutató és megtekintett előadás: 2020. január 17.

Budapest, 2020. január 20.     

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©