Zenés
bolyongás két részben – ez a műfaji
megjelölése a Jonathan Swift
(1667–1745), elsősorban felnőtteknek írt
meséjének,
amit most színpadon láthatunk. Két
társszerző is szerepel, úgymint Szabó
K. István, aki egyben a darab
rendezője, és Horváth János Antal.
A
fordító neve lemaradt a szórólapról
[eddigi leghíresebb fordítója a műnek
Karinthy Frigyes volt]. A színház úgy
általában a gyerektársadalmat célozta meg
közönségként, ám Swift korszakos műve
annyira mély tartalmakkal telített, hogy
inkább csak középiskolától
ajánlott, persze a törpék és
óriások világát a
kicsik is felhőtlenül élvezhetik.
A főhős egy
tisztes angol polgár,
konkrétan orvos, aki hajóra száll időnként,
ebből adódnak utazásai, és amikor
hajótörést szenved, mindig valamely
különleges szigeten köt ki, amit később
regényes formában megír, és könyvben
kiad. Swift zsenialitása, hogy Gullivert (Takács
Géza) nem a korban ismert
országokba viszi, hanem a képzelet
világába. Ezek a képzelt országok azonban
nagyon is hasonlítanak a 18. század
Európájára, nevezetesen Angliára, amely
elképesztő módon igázza le az általa
meghódított országokat, miközben magát
a
leghaladóbb, legfejlettebb társadalomnak véli.
Mindez elterelő tartalmakkal,
áttételesen jelenik meg a négyrészes
regényben (Gulliver’s travels, 1726).
Látszólag Gulliver értelmetlen kalandok
részese, amikor törpék, óriások,
elvakult tudósok és nemes lovak fogságába
kerül, ám mindenünnen szabadulni
próbál, hogy hazajusson családjához.
De maradjunk a
rendezésnél, amelyben
Szabó K. István emberfeletti feladatot vállalt
magára. Lilliput és Óriásország
méreteinek színre hozatalát csak filmes
trükkökkel lehetett volna megoldani, ám
mást kellett kitalálni, és a „filmet”
mellőzni. Lilliputban Gulliver lassú,
lomha mozgása révén lesz nagyobb a
többieknél, az óriásoknál két
trükk is van.
Az egyik a nagyító tükör, amelyben egy-egy
normál termet óriássá megnövekszik,
másik a lukkal ellátott doboz, amelyben látszatra
Gullivert tartják és
körbehordozzák az országban, közben ő maga a
doboz előtt ücsörög.
Horesnyi
Balázs
díszletének központi eleme egy hatalmas
kerék, amely számos funkciót
lát el, legtöbbször hajó, időnként
légtornászok mutatványainak ad keretet, de
lehet tudós szobája, vagy börtön is. Minden
más kellék, bútor ennek a dupla
talpú keréknek a kiegészítője. Nagy gonddal
állította össze a jelmezeket Rátkai
Erzsébet, mind a négy részben meg
tudta találni a fejezet szereplőire jellemző
öltözetet. A törpéket
kicsinyítette komikus cilinderrel, virágkehely
szoknyával, az óriásokat
luftballonokkal aggatta tele, a tudósokat fekete
hivatalnokruhába, a nyihahákat
fehér lovaglóruhába bújtatta, a yehukon
fekete mez volt. Gulliver és családja
halvány-drapp, egyszerű vonalú gyapjú, korsemleges
ruhát hord, ellensúlyozva
így a négy különböző utazásban
talált ruhakölteményeket.
Érdekes
az a rendezői elképzelés,
hogy Gullivert pusztán szemlélődő emberként
küldi el távoli utazásaira. Ő
pusztán elviseli sorsát, túlélni akar, nem
cselekszik, és nem is bírálja az
adott ország furcsa viszonyait. Ennek érdekében
egy kerettörténetet
illesztettek Gulliver utazásai közé, eszerint ő
minden utazást csak álmában él
át, felébredvén családja
körében találja magát, fia és
felesége szeretettel
veszik körül. Ez a meghitt családi idill teszi
vonzóvá és maximálisan
elfogadhatóvá az egész Gulliver
történetet, amely így nem egyetemes
bírálat az
emberiség végveszély felé
jutásáról, hanem csak egy vízió
különféle népekről és
azok szokásairól. Swift a maga Gulliverjét
kemény szatírának szánta kora
Angliájának bírálatára,
nevetségessé téve
kicsinyes, gőgös, fennhéjázó, másokat
lenéző magatartását, megbélyegezve
haszontalan tudósait, és gusztustalan majmoknak
ábrázolva az emberi fajt, amely
a legkártékonyabb az összes létező fajok
között. A tanulóifjúság
számára egy
szelídebb Gulliver áll előttünk, aki szereti szűkebb
családját, boldogan talál
rájuk rettenetes álmai után. A fiataloknak
szánt pozitív üzenet érdekében
kimaradt a történetből néhány
lehangoló közlés, mint a halhatatlan
filozófusok
kiábrándító öregsége, akik
szívesen meghalnának, de öregségükben
kell
vonszolniuk magukat évszázadokig. De kimaradt a
legvégső utalás is arról, hogy
a yehuk – Gulliver elutazását követően –
átvették az uralmat a nemes lovaktól,
és leigázták őket, így a szigeten a
fékezhetetlen, majomszerű yehuk tesznek
tönkre mindent.
A
rendezés a bírálat és
ítélkezés
helyett inkább kérdéseket tesz fel a főhős
sorsát bemutatva. Vajon helyes
döntéseket hoz-e Gulliver kalandozásai során
az idegen népeknél? Hogyan
viselkedjünk mi, amikor más országokban
járunk, és a mi szokásainktól eltérő
helyzeteket találunk? A választ több esetben
megkapjuk, néha nem. A
legfontosabb azonban ott van: kellő önismerettel, kialakult
világnézettel kell
rendelkeznünk hová-tartozásunkat illetően, és
megkapaszkodni kell tudni egy,
vagy több fontos dologban. A tapasztalat, az utazás,
élmények ezekre fognak
ráépülni. És ez jó így.
Az egyetlen
állandó szereplő a
címszerepet játszó Takács Géza, aki
intellektuálisan formálja meg a főhőst. Nem
beleéléssel dolgozik a szerepben, hanem
illusztrál, az éppen megfelelő
eszközeit vonultatja fel. Játéka a
szemlélődésre van felépítve. Fiát,
Thomast
felváltva játssza Epres Márton,
illetve Deák Demeter. A többiek
minden jelenetben ott vannak, jelmezük, sminkjük annyira
átalakítja őket, hogy
alig érezhető a színész azonossága.
Közülük is kiemelkedik Telekes Péter,
aki meghatározó figurákat hoz színre mind a
négy
részben, vagy Gáspár Kata
és Soltész Bözse, remek
karakterfigurákat
keltve életre. További szereplők: Szatmári
György, Szatmári Attila, Csiby Gergely, Horváth
Gyula Antal. Tevékenyen
vesznek részt az előadásban a Kaposvári Egyetem
színészhallgatói: Cseke Lilla Csenge,
Kovács Panka, Kocsis
Gábor, Szurcsik Ádám, Kovács S.
József, Bölkény Balázs. Szerepelnek
még az
előadásban a Pesti Magyar Színiakadémia
növendékei és a Magyar Légtornász
Egyesület tagjai. Utóbbiak akrobatikus mutatvánnyal
felérő háló-, karika- és
lélegzetelállító talajgyakorlatokkal
színesítik az előadást.
Bensőséges
zene szól minden részben Monori András
összeállításában,
koreográfia: Vincze Tünde,
világítás: Madarász
„Madár” János, korrepetitor: Magony
Enikő, rendezőasszisztens: Lévai Ágnes.
Bemutató
és megtekintett előadás: 2020. január 17.
Budapest,
2020. január 20.
Földesdy Gabriella