A szerző, Donald
Margulies 65 éves amerikai, professzor, van gyermeke,
és ezért a
darabért 2000-ben Pulitzer díjat kapott. A cím
több helyen ilyen kettősen
jelenik meg, mint fent, máshol a Vacsora
négyesben a gyakoribb. Az eredeti cím is tartalmazza
a vacsora szót, de nem
négyesben, hanem csak a barátokkal. Mi indokolja a
változtatásokat? A mostani
végleges címnek talán a Mi kis
barátainkat tekinthetjük, de hogy mit jelent a
„kis” szó a címben, az nem
derült ki a darab során. Mindenki válasszon
magának címet az előadás után! Én
új címet adtam magamban: Nők és
férfiak,
barátok és elváltak.
Két
házaspár, Karen (Gubás Gabi)
és Gabe (Molnár Csaba), Beth (Juhász
Réka) és Tom (Szirtes Balázs)
rendszeresen együtt
vacsoráznak, a szabadidejüket, nyaralásaikat
együtt töltik, ezeken már a
gyermekeik is részt vesznek. Beth és Tom
Karenéknál találkoztak először úgy 12
évvel ezelőtt, Tom Gabe barátja volt, Beth pedig
Karené. Az életük két házaspár
rendezett, megszokott barátságában
folytatódott, egészen addig a vacsoráig, ami
már a színen zajlott.
Különleges ez a
vacsora, mert az évek hosszú sorát nézve,
először nincs jelen Tom. A vacsora
után hármasban beszélgetnek. Karen és Gabe
érzik, hogy valami nincs rendben,
érdeklődnek, és végül Beth elmondja, hogy
válnak, egy másik nő van Tom
életében. Nagyon csodálkoznak, nem is
értik, hogy hogyan lehet ez, hiszen úgy
vélték, ismerik egymást és persze magukat
is. Beth már saját lakásában van, Tom
hazajön, és durván kiabál Beth-szel, hogy nem
tartotta be a megállapodásukat, miszerint
együtt fogják elmondani a tervüket a
barátaiknak. Azzal vádolja Beth-t, azért
mondta el, hogy maga mellé állítsa a
barátaikat, hogy őt, Tomot, vádolják majd.
Szerinte viszont Beth is hibás, mert nem érezte azt, hogy
fontos lenne Bethnek
annyira, mint az új barátnőnek. Fontos dolgokat
említ, hogy nem ért hozzá, hogy
nem érintette meg, míg az új nő kedves,
ölelgeti, simogatja, és neki ez nagyon
jólesik, biztonságot ad, érzi, hogy
ráfigyelnek, hogy fontosnak tartják. A nagy
veszekedés után szexelnek is egy jót, majd Tom
elmegy Gabékhez. Csak ketten
beszélgetnek, mert Karen látni sem akarja Tomot. Tom
határozottan kijelenti,
hogy nem érdekli a barátja véleménye, ne is
mondja el, ő döntött, és ezt
alaposan megfontolta. A további életében
jól akarja érezni magát.
A több színen
keresztül erről beszélgetnek különböző
változatokban. Karen és Beth elmegy
kirándulni, és ott kiderül, hogy előkerült Beth
egy régi barátja, aki imádja
őt, becézi, gondoskodik róla, figyel rá és
Beth boldog, hozzá fog menni
feleségül. Karen és Gabe itt állnak
barátok nélkül úgy, hogy azok jól
érzik
magukat, boldogok. Felmerül, hogy ők hogyan vannak a
boldogsággal, vagy ők csak
teljesítik a kötelességeiket, és közben
elveszítik vágyaikat, életüket?
A darab nagyon fontos
problémákat boncolgat és nemcsak a
házassággal kapcsolatban, hanem a
barátságról is. Ha jóban voltunk egy
párral és azok válnak, ki mellé
álljunk?
Szabad nekünk eltávolodni tőlük, mert
változtatnak az életükön, vagy el kell
távolodnunk tőlük, mert csak olyanokkal barátkozunk,
akiknek az életről
ugyanolyan véleményük van, mint nekünk? Csak
tőlünk függ, hogy barátkozunk-e a
továbbiakban, vagy esetleg mind a két féltől,
esetleg az új kapcsolattól is?
Azt szokták mondani, hogy a barátság a legerősebb
kapcsolat, az mindenen felül
van. Nyilván nem minden esetben. Az életből minden
változatra tudunk példát, ha
elég öregek vagyunk, sokat olvastunk és sok filmet
láttunk. De most a darab
kapcsán érdemes elgondolkozni ezeken a kapcsolatokon,
esetleg a saját életünkön
és felfogásunkon. Most lehetőségünk van
rá, mert sok oldalról hallottuk
ugyanazt a történetet. Mi hogyan viselkednénk, ha a
barátaink elválnának?
Elfogadnánk az új társukat, vagy csak az
egyikét, talán mindannyian együtt
baráti társaságot alkotnánk?
Felmerül persze a
gyerekek élete is. Ővelük mi lesz? Ki hogyan
vélekedik erről? Tom
nyilatkozatainak ez a gyenge pontja. Minden nő elgondolkozik azon, hogy
milyen
könnyedén veszi a gyerekek jövőjét, ő minden
esetre kivonul ebből a
házasságból, ő most tudta meg, hogy neki az eddigi
élete csak kellemetlen volt,
nem akarja tovább élni. Csakhogy a gyerekei eddig az
élete részét képezték, nem
lehet őket semmisnek tekinteni, sőt tévedésnek. Tom azzal
érvel, hogy azért
hagyja el a családját, hogy a gyermekei ne tartsák
őt döntésképtelen pipogya
fráternek. Nem biztos, hogy minden gyerek imádja az
apját azért, mert volt
benne annyi erő, hogy elhagyja őt és az anyját.
Karen és Gabe az
utolsó képben rádöbbennek, hogy az ő
házasságuk is laposodott, megszokások
uralják. Régi játékukkal szeretné
Gabe visszahozni a régi hangulatot, de ez már
nem sikerül, ő sem a régi, és Karen sem vevő
már a régiségekre. Talán más
eszköz,
módszer kellene az újraépítkezéshez,
de erről már csak hazafelé, az úton
gondolkozhatunk.
A legfontosabb
talán,
hogy a darab nem oszt igazságokat, kétségeket,
véleményeket hallunk, amiket mi
már elmondtunk valakinek, vagy nekünk elmondták.
Ahogy minden ember más, minden
házasság is más, ebből következik, hogy a
válás is más, és az erről
kialakított
vélemények is.
Milyen jó lenne,
ha a
jövőben hatan alkotnának egy remek
társaságot, a gyerekekkel együtt! Ez
elképzelhetetlen? Szerintem nem. Ehhez persze a
társadalomnak is elfogadónak
kell lenni. Karen az első pillanatban láthatóan az
elterjedt társadalmi
sztereotípiáknak megfelelően ítéli meg a
helyzetet, nem is érdekli Tom
elmondásában a történetük. Meg kellene
engedni, hogy az emberek egyik percről a
másikra nem válnak jóból rosszá,
és minden változásnak oka van. Ha erről már
nem is szólt a darab, de mivel nem zárt le végleg
minden kapcsolatot (Tom
dicséri Beth új férjét!), gondolataink ebbe
az irányba is elkalandozhatnak.
Persze, az
író
kihasználta, hogy mivel sokat tudunk egymásról,
viselkedési szokásainkról, így
jókat is mulatunk, kuncogunk egy ismerős helyzeten. A
rendezés is
alkalmazkodott ehhez a vonalhoz, és a szereplők is megtettek
mindent, hogy a
drámai helyzetnek megőrizzék a humorát is. Mind a
négyük kellemes játéka a mai
kor felfogásának, hangvételének megfelel.
A díszletet
könnyen
alakítható, hol ülőalkalmatossággá,
szekrénnyé vagy ággyá
változtatható bútor
jelenti. A színek gyakori változása indokolja ezt
az egyszerűséget és praktikusságot.
(Díszlettervező: Csajághy Réka.)
Főpróbát
láttam, és
így reménykedem, hogy a rendező, Kovács
Gábor Attila még azon fog dolgozni, hogy a
későbbiekben dinamikusabbá
váljanak a párbeszédek, és a darab menete
felgyorsuljon. Ez a változás nagyon
jót tenne abból a szempontból, hogy a nézők
ne tudjanak megpihenni egy
véleménynél, hanem gyorsan kelljen figyelniük
a másik szereplő mondanivalójára.
Bemutató: 2019.
december 14.
Budapest, 2019. december
18.
Tóth
Attiláné