Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

VESZÉLYES FORDULÓ

Karinthy Színház

J. B. Priestley (1894—1984) angol regényíró, drámaíró, forgatókönyvíró, műsorszolgáltató és társadalmi kommentátor volt. A Veszélyes forduló (eredetileg: „Veszélyes sarok”, 1932) c. drámája  az első színműve, melyet azóta kevés hazai színház tűzött műsorára, bár a második világháborút megelőző időszakban a Nemzeti Színház és a Vígszínház több művét is bemutatta. A 60-as évektől azonban gyakrabban adaptálták műveit vidéken, mint Budapesten.

Priestley Veszélyes forduló c. művét most Karinthy Márton igazgató-rendező kezdte színpadra állítani, akinek sajnálatos betegsége miatt munkáját Földes Eszter fejezte be. Mint az előadás után elmondta, közös munkával.

Karinthy Márton rendező a bemutató előtt néhány nappal hunyt el, ami nagy vesztesége színházi világunknak. A bemutató előtt méltó módon emlékezett meg Róla a Színház nevében Balázs Andrea színművésznő. (A színház bejárata előtt Karinthy Márton fényképe alatt számos mécses égett, virágokkal körítve…)

Az előadásban természetesen a játékra koncentráltunk. Mivel nincs leeresztett függöny, alaposan megszemlélhettük a nagyon elegáns, ízléses nappalit: a bézs-sötétbarna, feltűnő óriási kanapét és a fotelt, a kandallót, vele szemben ízléses telefonasztalkát régi telefonnal, széket és puffot, sőt, még egy pici bárpult is befért ebbe a nem túl nagy nappaliba két bárszékkel. A falon polcokon virág, fénykép. Hátul pedig óriási üveg tolóajtók, kilátunk a zöld növénnyel felfuttatott kerítésre, fehér falikúttal. (Díszlet: Juhász Kata.)

A játék kezdete után még néhány percig figyelhetünk a díszletre is, amíg a szintén elegáns hölgyek elegánsan beszélgetnek… talán még egy pillanatig akkor is, amikor oly furcsán viselkedve-beszélve csatlakozik hozzájuk Gordon (Szatory Dávid). De utána minden megbolydul, az elegáns nappali lépésről lépésre válik „érzelmi” csatatérré, sőt rommá.

Igaz, a hölgyek a régi rádión egy rádiójátékot hallgatnak, melynek végén revolverlövés dördül, ijesztően, vésztjóslón…

Gordon furcsa fölényeskedése lassan teljes hisztivé változik. A „babá”-ból (felesége, Betty – Döbrösi Laura) számító nő lesz, másvalaki szeretője, akit amúgy nem szeret. A férfi sem őt, hiszen mást szeret, de akit ő szeret, az nem akar vele lenni. Persze, hogy nem, hiszen megtudta azt, amit nem kellett volna, sőt annál többet is.

A lavina egy pici hógolyóval kezdődik: ismerhette-e az egyik vendéghölgy (Olwen – Bozó Andrea) a zenélő dobozt, ami most a vendéglátó hölgy (Frida, Robert felesége – Földes Eszter) kezében van. De még egy szál van: ki lopta el a nagy összegű csekket úgy egy évvel azelőtt hármójuk közül: a már meghalt – főbe lőtte magát!? – Martin, vagy testvére, a házigazda Robert (Fehér Tibor), vagy esetleg – ezt senki nem hiszi – Charles Tervor Stanton (Marton Róbert), aki szintén a cégnél dolgozik.

Ennél sokkal mélyebb érzelmi konfliktusok tárulnak fel előttünk. Felfejthetnénk, de ezzel elveszne a varázs, az izgalom, a kíváncsiság… Annyit azonban el kell mondanunk, hogy olyan „keresztérzelmeket” tudunk meg, amiket még csak nem is feltételeztünk volna. Van, akiről kiderül, hogy talán férfit szeret, bár nős, más férfiről csak sejteni lehet, hogy igen, de már meghalt… Ketten ugyanazt a férfit szerették, de csak egyikük „nőnemű”, és férje van… Akik egymás szeretői, azok nem is szeretik egymást, ráadásul a férfi az egyik jelenlévő nőbe szerelmes, de nem tud közel kerülni hozzá. És a férj, aki húgát erkölcsi tisztaságáért imádta, benne van minden reménye, illúziója, álma – azt talán tudja, hogy felesége nem szereti, de egy tiszta erkölcsű nő kárpótolja ezért! – aztán kiderül, hogy ez a nő sem „angyal”. Az már csak részletkérdéssé válik, ki lopta el a csekket és mire kellett a pénz (visszafizethette volna, ha Martin nem hal meg), lényegtelen már az is, hogy éppen tönkrement a cég, és azt is megtudjuk – és főleg Robert megtudja –, milyen ember is volt és pontosan hogyan is halt meg az öccse, Martin, aminek még egy éve sincs. Ez már túl sok neki, teljesen összeomlik. És ahogy az elején, most is pisztolylövés dördül, a sejtelmes fényben összeesik Robert. Egyetlen este alatt foszlott szét minden álma.

Alig akarjuk elhinni, mennyire másképpen van „mindig minden”! – ami most mesterien, fokról fokra tárul fel előttünk. Üresjárat nincs, az érzelmek hullámzanak, a figyelem (és persze a fény) egyik szereplőről szinte folytonosan kerül át a másikra, a játék  dinamizmusát még éppen követni tudjuk.

A rendezés kiváló, a jelmezek elegánsak. Különösen Fridáé, Földes Eszter szinte „földöntúli” karcsúságát kiemeli fekete ruhája, a többi hölgy öltözete is elegáns, színes, a „baba” (Betty) valóban kicsit kislányos, Maud öltözete (Maud Mockridke – Rátonyi Hajni) pedig „dámás”, ahogyan kell. A férfiaké sem unalmas egyforma, természetesen. (Tordai Hajnal munkája.)

Dramaturg: Perczel Enikő.

Az előadás hossza végül kb. 90 perc lett, szünet nélkül.

Nagy szerepe van a fénynek: Menüett Produkció Kft.

Díszletkivitelezés: Major Attila.

Hang: Voronkó Miklós.

Fordította: Váradi Tibor.

Az előadás befejezéseként a színművészek ismét megemlékeztek Karinthy Mártonról; ekkor derült ki, hogy a polcon a fénykép az ő régi fényképe volt… A siker pedig megérdemelt.

Bemutató és megtekintett előadás: 2019. november 8.

Budapest, 2019. november 10.

Györgypál Katalin

 


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©