Mindeddig
háromszor filmesítették
meg Scott Fitzgerald híres
kultuszregényét. Ahogy az lenni szokott, most a
színpadig is eljutott, és hogy
mindenképp sikerdarab legyen, zenés keretet kapott, benne
sok-sok musical
vonással, táncszámokkal, látvány
elemekkel. Ifj.
Vidnyánszky Attila rendezői, dalszöveg
írói közreműködése, valamint Vecsei
H. Miklósnak szövegkönyv és
dalszövegei,
Kovács Adrián
zenéje segítették színpadra a sokak
által ismert amerikai
történetet, amely az 1920-as évek elején
játszódik New Yorkban, az alkoholtilalom
idején.
Szerzőjének
– az irodalomtörténet
értékelése szerint – hibátlan
regényéről van szó. Fitzgerald itt ért
pályája
csúcsára, sikerét növeli, hogy a Gatsby-ben
mindenki talál neki tetsző
tartalmat. A Vígszínház hatalmas
apparátussal, exkluzív kiállítással
hozta
színre a regényt, ahol az átírók
lettek a szerzők, és a regény írója
már csak a
„műve alapján” beosztást kapta. Ez korrekt
eljárás, mert a musicallé tett
regény mindvégig kiemelkedő látványt tud
nyújtani a színházba becsalogatott
fiatal közönségnek. A lecsupaszított
cselekmény mögé nem fér be igazi
háttér,
érzelmes dalokat énekelnek ugyan a szereplők, és
ezek jó zenék valahol, de
énekelhetnék ezeket bárhol máshol is.
Ki ez a Gatsby
valójában? Csinos
fiatalember, aki megjárta a háborút (az I.
világháborúról van szó), és
fejébe
vette, hogy bevonulása előtt megismert szerelmét, Daisyt
mindenképp
visszaszerzi magának. Daisy nem bírt éveket
várni régi szerelmére, hanem
időközben férjhez ment Tom Buchananhoz
(tulajdonképpen Tom is megfelelt
Daisynek), és hamarosan kislányuk született. Vagyis
amikor Gatsby visszatér és
gyanús üzelmei révén vagyonos ember lesz, egy
megállapodott, gyerekkel bíró
asszonyt akar magához kötni örökre, mert Daisy
és az ő szerelme mindenek fölött
áll, kizárólagos, aminek nem lehet
ellenállni – gondolja. Gatsby mindezt
megalapozta, mikor két éve hatalmas házat
vásárolt a West Egg negyedben,
szemben Tom és Daisy házával, ahol
esténként százan isznak, táncolnak,
szórakoznak a vendéglátó
pénzén. És persze istenítik a tulajdonos
nagyszerűségét,
ezért is teszik „a nagy” jelzőt a neve elé.
Imádják, égbe emelik, mindenki a
barátja akar lenni. A múlt
szépségének illúziója tartja fogva,
amivel aztán
magára marad, mindenki elhagyja, megtagadja, kivéve
Nicket.
A
cselekmény akkor kezd igazán
izgalmassá válni, amikor Gatsby (Wunderlich
József) szembenéz Tommal (Ember
Márk),
és bejelenti, hogy Daisy (Waskovics
Andrea) elhagyja férjét, mert őt szereti. Mert ő a
tiszta helyzeteket
szereti, Daisytől is egyenes vallomást vár. Ekkor
kezdődnek a bajok, a lányt
ugyanis más fából faragták. Mindaz, ami
ezután történik, nem szokványos
folytatása az előzményeknek. A főhőst megölik itt
is, a regényben is, de
ugyanaz a halál másképp hat a show
business
által vezérelt színi előadáson,
és más a regényben.
A
Vígszínház sokat megélt
színpadán
ugyanis annyi statiszta, táncos, énekes, zenész
kap helyet, hogy díszlet mint
berendezés nem is érzékelhető elem (tervező: Pater Sparrow, jelmez: Pusztai
Judit). Vannak álfalak, ülőalkalmatosság is
talán, de nem lehet emlékezni
rá, hisz a maskarába öltözött
táncosok eltakarják. Fények villódznak,
több kiló
arany flitter szóródik szét, palackok, italos
dobozok röpködnek – no meg cápa
alakú műanyag lufik úszkálnak a levegőben –,
a statiszták a nézőtér folyosóin
is működnek. Túltelített a most szűknek
bizonyuló hatalmas színházterem. A
fiatalokból álló közönség
közben „örömujjong”, és lóg a
csilláron.
Gatsby
gyönyörűen hal meg a
színpadon, még haldokolva is énekel (mint az
operákban!), a befejezés pedig
megpróbál igazságot tenni és
mondanivalót közvetíteni a
közönségnek, ami így
semmiképp sem megy. A szeretetről (is) énekelnek a
végén, de a főhős halála nem
tud túlmutatni a cselekményen. Egyéni
történet egyéni befejezéssel, a
közbejött
véletlennel: a főhősnek pechje volt.
Wunderlich
József csinos
fiatalember, kicsit hasonlít Robert Redfordra, lehet,
ezért esett rá a
választás (Redford játszotta az egyik Gatsby-film
főhősét), jól játszik és
énekel, az öltöny is jól áll rajta. Nem
így Waskovics Andrea, aki darabosnak,
kevéssé daisysnek tűnik, legalább
is
illúziótlan erre a szerepre. Ember Márk kellően
durva, közönséges féltékeny
férjként, igazi ellentéte Gatsbynek. Ertl
Zsombor (e.h.) játssza Nick Carrawayt-t, az egyetlen igazi
barátot, itt
kisebb a jelentősége a kelleténél,
végül is mindent az ő szemén keresztül
látunk. Szilágyi Csenge volt Jordan
Baker, a barátnő, Nick partnere, furcsa overallos ruhái
rosszul állnak rajta,
nem találta a helyét ebben a történetben.
Meyer Wolfshiem (a szórólapon hibásan
szerepel a neve) az öreg tőzsdés, Gatsby
üzlettársa szerepét Hegedűs D.
Géza szobrozta végig, ami
fontos lett volna a figurában, kimaradt az
előadásból. További szereplők: Márkus
Luca (e.h.) (Myrtle), Gyöngyösi Zoltán
(Wilson), Gados Béla (rendőr), Tóth
András (McKee), Antóci Dorottya
(e.h.) (Catherine), Balázsovits Edit (Mme
Warhol – a műben
nem létező szereplő), továbbá Zoltán
Áron, Csapó Attila, Szántó Balázs,
Viszt Attila, Rudolf Szonja (e.h.), Dino Benjamin
(e.h.), Reider Péter (e.h.). Dramaturg: Vörös Róbert, koreográfus: Bakó Gábor, hangszerelés: Kovács Adrián, Mester Dávid,
Terjék Gábor,
a rendező munkatársa: Patkós Gergő,
Szládek Kata. Vezényel: Kovács
Adrián/Mester Dávid.
A
színpadon és a zenekari árokban
felváltva tizennyolc zenész játszik, harmincegy
további közreműködő vesz részt
az előadásban. A műfaji meghatározás
ezúttal: zenés party két részben, az ifj.
Vidnyánszky által rendezett előadás
ősbemutatónak számít. Létrejötte
nagyrészt
a fiatal korosztály meghódítása,
megnyerése a Vígszínház
számára. Ez a jövő
színháza, amelyet azért avatott kezek,
mérsékelten jó ízlés,
mértéktartás,
irodalomismeret hozott létre. Nincs nagy baj.
Bemutató:
2019. szeptember 7.
Megtekintett
előadás: 2019. október 13.
Budapest,
2019. október 17.
Földesdy Gabriella