Deborah Zoe Laufer amerikai
drámaíró művét Szabó
Máté állította színpadra.
(Fordító: Zöldi Gergely.)
Vígjáték…
mert
nem hal meg senki. Vígjáték, de a
kevésbé vidám
„fajtából”, ha belegondolunk.
A Schwarz
család a papa halálának
évfordulóján gyűlik össze egy vasárnap
az egyébként
elhagyott és elárvult szülői házban. Csak a
legidősebb gyerek, az egyetlen lány
(Norma – Szamosi Zsófia) utazott ide
és látogatta meg a sírt néhányszor,
a többiek egyáltalán nem. A nővér az, aki
mereven tartani igyekszik a zsidó családi
hagyományokat. Erkölcs mindenek
felett, a 15 éves fiánál megtalált
marihuana miatt „ráhívta” a rendőröket,
így
most egyedül van: fia az apjánál lakik. Itt
látjuk a hallgatag, kicsit különös
autista asztronómust (Simon -- Dékány
Barnabás), aki megjárta Ausztráliát
is.
Mint kiderül, hiába bámulja folytonosan a
messzelátót, alig lát, már csak a
gyermekkorában
megfigyelt és megjegyzett csillagképeket fejti meg
most…
Rögtön
megismerjük a házaspárt is: a legidősebb fiút
(Herbert – Pataki Ferenc)
feleségével (Bonnie – Péter Kata),
gyerek nélkül. Az elején sejtjük csak a
feszültséget,
aztán egyre inkább előtérbe kerül: a nő
többször volt terhes, nagyon szeretne
gyereket, talán hatodszorra sikerült is kihordania, de a
gyerek meghalt szülés
előtt-alatt, és a nő nem képes ezen
túllépni…
Megérkezik
a filmes szakmában lezser fiú is (Gene – Nagy
Dániel Viktor) egy fiatal nővel (Kia – László
Lili) – ekkor tűnik fel, mennyire
fekete-gyászoló a másik két nő, amikor
piros-sárga
sort-overálban berobban a barátnő. Érezzük
rögtön, hogy nem idevaló, de a
szerelem… meg a már megkapott és a még
várható filmszerep…
A feszültség
egyébként is percről percre fokozódik,
felszínre hozza a fájdalmakat --
különösen,
amikor egy elszólás miatt kiderül, a barátnő
másnap megy abortuszra, elveteti öccsük, Gene
gyerekét. És lassan fény
derül a „titok”-ra: a papa nagy pénzt
ígért a feleségnek, Bonnie-nak, ha otthagyja a
fiát – inkább válás, mint a
család megszakadása? – hogy fiának
más nőtől gyereke, bizonyára persze fiú
születhessen. Bonnie azonban nem hagyta el a férjét.
Erről a pénz-ígérésől
pedig tudott a nővér is, de nem szólt. A többiek,
köztük a férj azonban most
tudta meg…
A családtagok
egyre távolabbra kerülnek egymástól,
miközben „vicces” – valóban humoros --
jelenetek
tarkítják-szakítják meg ezt a keserű
folyamatot. Ebben természetesen a barátnő
viszi a prímet, aki nem zsidó, nem is családban
nőtt el, olyannyira, hogy nem is
tudja, igazából kik a szülei, és a
műveltsége is némi kivetnivalót hagy maga
után. Minden esetre egy kívülálló
szemével látja a zsidó családot, és
persze
sok mindent nem is ért a hagyományokból,
váratlan dolgokat kérdez meg, nem is
érti, miért fontos például a kehely.
Ugyanakkor ő kerül közel emberileg is a mindig
félrevonuló Simonhoz.
A családot
a gyönyörű héber imák (Norma
jóvoltából), zsidó szokások
betartása sem
tarthatják már össze. Igazából
már korábban szétesett a család, csak nem
akartak erről tudomást venni. Külön szál a
feleség szenvedése, aki szerelmes
lett a filmes sógorba, rimánkodik neki, hogy
legalább még egyszer legyen vele –
a fiú erre nem hajlandó, Bonnie pedig -- miután
mindenki számára kiderült a
titok a papa pénz-ígéretéről -- Bonnie maga
meséli el persze, kiborulva, némi
marihuana (!) hatására is – mégis
férje mellett marad. A csillagász fiú
nővéréhez
költözhetne, de nem akar… Norma így
egyedül marad.
És ami még
kevésbé humoros és vidám: Bonnie minden
pénzt megfizetne Kiának, ha mégis
megtartaná a gyereket, és ő nevelhetné fel…
ez azonban nem így működik, a
barátnő bármennyire is felszínesnek mutatkozik,
erre nem hajlandó.
A temetőben
azért mind ott vannak ünneplőben, de beszédet nem
mond senki.
A házat pedig
mégiscsak el fogják adni, nincs, aki
örökölje – nincs gyerek, Norma fia sem vehető
számba. Kedden jön az ingatlanos –
szerencsére, mert persze az autista fiúról
végül elfelejtkeznek, ő ottmarad, igaz, nem is akart
elmenni. Űrhajós ruhába
öltözve indul a csillagok felé, az ablakok
függönyeit mind elhúzta, hogy beragyogjanak.
Őt az imádott-vágyott másik világ
várja, hiszen az emberek nem tudnak majd a
Földön maradni, elpusztítják a Földet, de
csak a kiválasztottak, a felkészültek
jutnak el a Holdra vagy valamely más bázisra…
A történet
folyamatosan zajlik, nincsenek kitérők, gyakran nevetünk
is, bár érezzük, hogy
nem, ez nem olyan felhőtlenül humoros történet, sőt!
– elgondolkodni azonban
csak később tudunk, ám akkor érdemes.
Az első
pillanattól
rajtafelejtjük szemünket a különleges, egyedi,
magas térelválasztó polcon,
amelyen minden van: nem hivalkodón, de elöl a
hétágú gyertyatartó, nippek, egy kehely,
könyvek, miegymás. Régimódi bútorok,
csipketerítők. Egyik oldalon kanapé,
dohányzóasztal,
egy földgömb, a másik oldalon az ebédlő. A
falakon pedig rengeteg családi fotó.
(Díszlet: Ondraschek Péter.)
A két nő
feketében, a férfiak is viszonylag temetői
szertartáshoz illő ruházatban, kivéve
a barátnőt. És az autista fiút – ő
kissé elhanyagolt ingben-nadrágban-papucsban
él saját világában. (Jelmez: Kiss
Julcsi.)
Producer: Orlai
Tibor.
Játékidő
100
perc szünet nélkül.
Bemutató: 2019.
október 9.
Megtekintett
előadás: 2019. október
8.
Budapest, 2019.
október 10.
Györgypál
Katalin
