A Szentendrei
Teátrum és az Orlai Produkcós Iroda előadása
Larry
McMurtry
regénye és a Paramount
Pictures Corporation filmprodukciójának
James L. Brooks által írt forgatókönyve
alapján.
Dan Gordon színművét
gondolhatnánk akár vígjátéknak is,
ha nem a lány
halálával végződne…
Nagyjából
tíz évet
követhetünk végig, a lány (Emma -- Péter
Kata) esküvője előtti estétől egészen a
temetéséről szóló
beszámolóval
végződően. Mindkét szálat: az anya (Aurora –
Hernádi Judit) kibontakozó
szerelmét a szomszédban lakó, a Holdat
megjárt űrhajóssal (Garrett -- Gyabronka
József) és lányáét, előbb az
első, majd mindhárom gyerek születése után,
megcsalatását,
súlyos betegségét
végigkísérjük.
Mindezt főleg
telefonbeszélgetéseikből tudhatjuk meg anya és
lánya között, de számos eseményt
valóban eljátszanak, mégpedig ragyogóan.
Így az anya és az űrhajós balul
sikerült találkozásait, későbbi
randevújukat, a lány és férje
szerelmét egymás
iránt, majd ennek lassú hanyatlását.
Csaknem komikus, hogy az
anya mennyire megijed a ténytől, hogy nagymama lesz, és
megható, mennyire
beleszeret az űrhajósba. Ám bármennyire is sokat
beszélnek lányával –
gyakorlatilag naponta! –, a beszélgetések jó
része felszínes marad. Az anya
kevesli vejét, hiszen „csak” tanár egy nem
túl neves egyetemen, miközben saját
korán elhunyt férjéről, a lány
apjáról csak annyit tud elmondani, hogy
„magas”
volt. Ez talán nem is annyira vicces…
A festmény nagy
becsben tartott az anya részéről, azt gondolja a
lány aranytartalékának, aminek
eladásával Emma egyszer új életet kezdhet,
ha otthagyja mostani férjét, akit ő nem
tud elfogadni. A nevezetes festményt ki nem adná a
kezéből – de elérkezik a
pillanat, amikor belátja, nincs új élet,
lánya súlyos beteg, és elviszi neki a
kórházba. A lány el sem akarja hinni először.
Az anya akkor
igazán őszinte,
amikor a már halott lányának meséli el a
temetést a telefonban, lányának
számát
tárcsázva… és kiderül: nem volt mit
mondania unokáinak azon kívül, hogy
„gyertek még közelebb”… Nekik sem volt
képes elmondani az érzéseit.
Szerelmes
érzéseiről
talán beszélne Emmának, de lánya akkorra
már nagyon beteg, nem képes anyjára
figyelni, ezt már Aurora is kénytelen belátni.
Jelentős pillanatok
azok is, amikor az űrhajós fizikai fenyegetésekkel, a
CIA-re hivatkozva veszi
rá az orvosnőt arra, hogy vegye be kísérleti
programjába a lányt. Egyrészt
visszaél befolyásával, másrészt
azonban ezzel mutatkozik meg az ő szerelme,
szeretete az anya iránt, bár elköteleződni nem akar
senkivel sem.
A férjet,
becenevén
Flapet, aki – kissé sztereotip módon – a
lány tanítványai után jár, Horváth Illés
alakítja. Amikor végérvényesen
kiderül, hogy felesége halálán
van, nem adja oda a három gyereket nagyanyjuknak, ragaszkodik
felnevelésükhöz.
Cseh Judit több kisebb
szerepet játszik: ő az Űrhajós alkalmi
barátnője, Emma barátnője, de ő az orvosnő is annyira
más-másféle játékkal,
megjelenéssel, hogy alig ismerni fel (Doctor Maise / Doris /
Patsy).
A díszlet
kifejező,
nincs szükség átalakításokra,
tudhatjuk, éppen hol játszódik egy-egy jelenet.
Ugyancsak kifejezőek a jelmezek is, hol vagány, hol komolyabb
például az
űrhajósé, Emmáé leginkább lezser,
férjéé amolyan „csélcsaphoz
illő”, valóban. Aurora
pedig őrzi eleganciáját, ezért
különösen komikus, amikor el kellene engednie
magát, de ez sehogyan sem sikerül számára,
még ruhája is akadályozza.
Az pedig
teljességgel
átélhető, hogy a Holdat megjárt űrhajós
mennyire nem tud, de nem is akar
elfeledkezni korábbi űrbéli
élményéről. Ám a behozott két
régi nagy plakáton
mégis derülünk…
Díszlet: Kálmán
Eszter
Jelmez:
Kiss Julcsi
Dramaturg,
fordító: Zöldi
Gergely
Rendező:
Kocsis
Gergely
Producer:
Orlai
Tibor.
Megtekintett
előadás: 2019. szeptember 11.
Bemutató
Budapesten: 2019. szeptember 12.
Budapest,
2019. szeptember 14.
Györgypál
Katalin
