Még szinte alig
múlt el a premierláz a Madách
Színház Liliomfi bemutatója (az
előadás néhány számomra jelentős
erősségét
megemlítve: Nagy Sándor zseniális
színészi játéka, Serbán Attila
egyedülálló jódlija,
és a színházat bemutató jelenet –
amely a darabra amúgy is jellemző, régi és
új
összekapcsolásának pédáját
remekül mutatta - azzal a nagyszerű ötlettel, hogy
színész-óriásaink
portréfotóit és a Liliomfi című 1954-es
film werkfotóit
használták fel) után megérkezett egy
újabb premier, ezúttal a Játékszín
színpadára. Szigligeti Ede Liliomfi
vígjátéka alapján, a romantikus
zenés komédiát a Madách
Színház színpadára Szente Vajk
írta és rendezte, a főbb
szerepekben láthatjuk Nagy Sándort, Kovács Gyopárt és Szerednyey
Bélát. A Legénybúcsút
a Játékszín színpadára Szente
Vajk írta és rendezte, a főbb
szerepekben láthatjuk Nagy Sándort
(Simon, a vőlegény), Szente Vajkot
(Alex, a barátja), Kovács Gyopárt
(Daisy, a callgirl), és Szerednyey
Bélát
(Atya, aki mindjárt bíboros lesz).
Az időben (és
helyben is) közeli bemutatók véleményem
szerint, pozitívan
hatottak egymásra, a jól működő, egymást
támogató, összeszokott csapat olyan
energiát továbbított a nézőtérre,
amitől már az elején szerethető volt az,
amelyet érezhetően szeretettel és jókedvvel
mutattak meg. Energikusan követték
egymást a folyamatosan pergő, lendületes jelenetek.
A
félrecsúszott legénybúcsú
során nagy szerepet játszanak a különböző
hatást kiváltó színes
édességek („az előadás Rejtő Jenő Hercules
bonbon című
írása előtt is tiszteleg”), a piros harminchatos, a
zöld nulla, egy
hazugságháló, melyről azt hitték, hogy
tökéletesre szőtték, a lassan felszínre
kerülő titkok. Egyik fordulat jön a másik után,
már-már hihetetlen kapcsolódási
pontok, egy meginogni látszó barátság mind
része a legénybúcsú eseményeinek. A
jól eltalált, szórakoztató karaktereket
színre lépés után egy hang bemutatja,
miközben csak a megnevezett személy van
megvilágítva, és a színpad többi
része
sötét. Csak a név hangzik el, semmilyen plusz
információ, így tulajdonképpen
semmi értelme, ezért válik viccessé.
A hölgyek
előbb-utóbb hiányos öltözetben
flangálnak, a jelmezek igazodnak a
karakterekhez.
Az egyetlen
helyszín egy kaszinói hangulatot idéző
szállodai szoba, a
díszlet ötletes, látványos (díszlet-
és jelmeztervező: Kovács Yvetta Alida).
A fent említett
színészeken kívül, szükséges
felsorolni mindenkit, hiszen
fontos részei a legénybúcsúnak:
Candy, a
tündöklő fiatal sztár – Bálizs
Anett, Mona, a menyasszony – Lévay
Viktória, Mr. Watt, egy úriember – Csonka
András (akinek a táncos jelenete az előadás
egyik csúcspontja a nevetési
szint szempontjából), Rendőrnő, aki egy rendőrnő – Dobos Judit, Bob, a testőr – Barabás
Kiss Zoltán (aki szó szerint ért minden viccet
és szólást, ami miatt
szintén gyakran görbült mosolyra a száj),
Londiner – Oláh Béla, Olaf,
kisfiú – Neuhauser
Emil Béla.
Nagy Sándor
és Szente Vajk a világhálón
„jokemon” sorozatukban rendszeresen
vicceket adnak elő. Szinte már az utolsó szó
elhangzásakor, a csattanónál,
mindig kitör belőlük a nevegés. Ezért is
csodáltam, hogy a Legénybúcsú
közös jeleneteiben, amikor a közönség hangos
nevetéssel
reagált, akkor is fegyelmezetten, koncentráltan
játszottak végig.
Még egy
különlegesség: Színházi
előadásnál egyedüli módon, a
Játékszín
közösségi oldalán bemutatott 9 részes,
jelenetenként kb. félperces, külső
helyszínen forgatott videó szolgált
kedvcsinálónak, amelyekhez főcím dal is
dukált, így rögtön ismerősen csengett a
színházban felcsendülő zene.
Az előadás
hangulatát megalapozta, hogy kezdés előtt a
szokásos hang- és
videó felvétel tiltására
felhívó tájékoztatás, szokatlan
módon, humoros
formában a két főszereplő hangján szólalt
meg.
E darab önfeledt
szórakozást, nevetést, és gondűzést
jelentett egy fárasztó
munkahét után, üdítő
kikapcsolódás. Néha erre is szükség
van, jól esett.
Dramaturg:
Lökös Ildikó
Rendezőasszisztens: Petyi János
Bemutató: 2019.
május 4.
Elő bemutató
és megtekintett előadás:
2019. május 3.
Budapest, 2019.
május 7.
Szalay Hajnalka