Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

BERNARDA ALBA HÁZA

Nemzeti Színház – Gobbi Hilda Színpad – MITEM

A Gobbi Hilda Színpad ad otthont mindössze másfél órára Garcia Lorca leghíresebb színpadi művének előadására, amit egy portugál társulat (COMPANHIA  JOAO  MIGUEL LISSZABON) hozott el a MITEM-re. Mindössze négy színész adja elő az eredetileg tizenhét szereplős tragédiát gyakorlatilag üres színpadon, mezítláb. Az „asszonyok drámáját Spanyolország falvaiban” [Lorca műfaji meghatározása] Joao Garcia Miguel rendezte, feltehetően ő írta át a szöveget négy szereplőre, mivel nincs dramaturg megjelölve.

Több meglepetés éri a nézőket, mindjárt a játék elején. Sean O’Callaghan előjön a sötét háttérből, a reflektor megvilágítja, és magyarul köszönti a közönséget. Majd angolul folytatja, valamiféle bevezetőt, világképet próbál adni, amiben szó esik a Lorcát megölető Franco tábornokról, de benne van Donald Trump kulturálatlansága, és Hitler neve is elhangzik. Aztán a színész legyint, és elárulja, hogy ezeknek vajmi köze sincs a ma esti előadáshoz, ami többnyire azt szokta jelenteni, hogy nagyon is sok köze van hozzá. Kiszalad a színről, és ekkor kezdődik az előadás.

Nos, ekkor derül ki, hogy a bevezetőt tartó Sean O’Callaghan férfiszínész, minden átalakulás, smink, paróka nélkül, egy vászon ingben és térdnadrágban játssza Bernarda szerepét. Szintén férfi játssza Bernarda szolgálóját (Duarte Melo), aki extrém vékony testalkatú, szűk, testhezálló, lábszár középig érő nadrágot visel, és vonagló mozgásával hívja fel magára a figyelmet. Az öt lánytestvér közül kettőt hagytak meg, Angustiast (Annette Naiman), a legidősebb lányt és Adelát (Beatriz Godinho), a legfiatalabbat. Előbbi sötét barnásszürke spanyolos ruhát visel, míg a fiatal Adela piros, kivágott ruhát (jelmez: Rute Osório de Castro).

A négyszereplős változat hűen követi a lorcai szerkezetet és szöveget, vagyis, ha kissé rövidített változatban is, de az alaptörténet csorbítatlanul került színpadra ebben a változatban. A négy szereplő fizikailag is közel van hozzánk, nézőkhöz, mozdulataik, érzelmileg túlfűtött hangjuk, mozgásuk egy leszűkített térben, 3-4 méterre zajlik tőlünk, nagyobb hatással van ránk, mint egy nagyszínpadi változatban. A rendezés a gonosz és maradi spanyol anyát hangsúlyozza, aki saját gyermekeinek ellensége, bezárja lányait házának fehér falai mögé, bimbózó szerelmi érzéseiket pedig megfojtja. Közben a két lány is ellenséggé válik, mert mindkettő birtokolni szeretné az egyetlen férfit, aki a család látóterében van, és partiképes, fiatal, vonzó, a vele való házasság által ki lehetne kerülni a zsarnok anya karmai közül. Pepe el Romano, az udvarló meg sem jelenik a drámában, mégis érte folyik a harc. Adelát szereti, a szépet és fiatalt, akivel szerelmeskednek is az éj leple alatt, de elvenni csak a legidősebbet veheti el feleségül, mert a sorrendet be kell tartani. Hozományt is csak így kaphat. A 39 éves Angustias egyéni szerencséjének tartja, hogy ő kapja meg a csinos Pepét férjnek, és ragaszkodik jussához. Adela viszont tudja, hogy egyedül neki, a legvonzóbbnak, legszebbnek van joga Pepéhez, a várt és remélt szerelem kölcsönös közöttük. Ez magabiztosságot ad neki. A Bernardát jellemző zsarnoki gonoszság megjelenítése mellett az Adela szenvedélyes női érzékisége áll a pólus ellentétes oldalán.

A rendezés ezt az ellentétet hozza premier plánba, fokozza az őrületig zenében, mozgásban, hangerőben adva meg a katarzist. Adela szerelmi beteljesülése után kiderül a tiltott légyott, a lány az öngyilkosságba menekül, szerelmét puskalövés futamítja meg a faluból, valószínűleg örökre. Adela az utolsó képben hanyatt fekve égővörös ruhájában fekszik egy négyzetes platón, ahol a reflektor erős fénye világítja meg. Lorca drámájának egyik központi mondandója az a megállapítás, hogy ebből a világból csak a halál vezet ki, más, emberi megoldás lehetetlen. Ehhez képest a portugál rendezés tovább mélyíti a tragikus helyzetet azzal, hogy a címszereplő gonoszságát látványosan fokozza, az asszonyt egy idős férfival, annak darabos lényével és mély hangjával játszatja. Mindenki gonosz, aljas és sötét lelkű [értsd: fasiszta és/vagy náci], aki útját állja az egyén akaratának, bármilyen érzelmi kibontakozásának.

Zene: Ricardo Martins, látvány: Joao Garcia Miguel, rendezőasszisztens: Rita Costa, Eurico D’Orca, műszaki vezető: Roger Madureira. A színészek közül a Bernardát játszó Sean O’Callaghan angolul beszél, a másik három színész portugálul. A háttérben magyar és angol nyelvű felirat segíti a szöveg megértését.

Előadás: 2019. április 30.

Budapest, 2019. május 2.


Földesdy Gabriella
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©