A Gobbi Hilda
Színpad ad otthont
mindössze másfél órára Garcia
Lorca leghíresebb színpadi
művének
előadására, amit egy portugál társulat (COMPANHIA
JOAO MIGUEL – LISSZABON) hozott el a MITEM-re.
Mindössze négy
színész adja elő az eredetileg tizenhét szereplős
tragédiát gyakorlatilag üres
színpadon, mezítláb. Az „asszonyok
drámáját Spanyolország falvaiban” [Lorca műfaji meghatározása] Joao
Garcia Miguel rendezte, feltehetően
ő írta át a szöveget négy szereplőre, mivel
nincs dramaturg megjelölve.
Több
meglepetés éri a nézőket,
mindjárt a játék elején. Sean
O’Callaghan
előjön a sötét háttérből, a reflektor
megvilágítja, és magyarul köszönti a
közönséget. Majd angolul folytatja, valamiféle
bevezetőt, világképet próbál
adni, amiben szó esik a Lorcát megölető Franco
tábornokról, de benne van Donald
Trump kulturálatlansága, és Hitler neve is
elhangzik. Aztán a színész legyint,
és elárulja, hogy ezeknek vajmi köze sincs a ma esti
előadáshoz, ami többnyire
azt szokta jelenteni, hogy nagyon is sok köze van hozzá.
Kiszalad a színről, és
ekkor kezdődik az előadás.
Nos, ekkor
derül ki, hogy a
bevezetőt tartó Sean O’Callaghan
férfiszínész, minden átalakulás,
smink, paróka
nélkül, egy vászon ingben és
térdnadrágban játssza Bernarda szerepét.
Szintén
férfi játssza Bernarda szolgálóját (Duarte
Melo), aki extrém vékony testalkatú, szűk,
testhezálló, lábszár középig
érő
nadrágot visel, és vonagló
mozgásával hívja fel magára a figyelmet. Az
öt
lánytestvér közül kettőt hagytak meg,
Angustiast (Annette Naiman), a legidősebb lányt
és Adelát (Beatriz Godinho),
a
legfiatalabbat. Előbbi sötét barnásszürke
spanyolos ruhát visel, míg a fiatal
Adela piros, kivágott ruhát (jelmez: Rute
Osório de Castro).
A
négyszereplős változat hűen követi
a lorcai szerkezetet és szöveget, vagyis, ha kissé
rövidített változatban is,
de az alaptörténet csorbítatlanul került
színpadra ebben a változatban. A négy
szereplő fizikailag is közel van hozzánk,
nézőkhöz, mozdulataik, érzelmileg
túlfűtött hangjuk, mozgásuk egy leszűkített
térben, 3-4 méterre zajlik tőlünk,
nagyobb hatással van ránk, mint egy nagyszínpadi
változatban. A rendezés a
gonosz és maradi spanyol anyát hangsúlyozza, aki
saját gyermekeinek ellensége,
bezárja lányait házának fehér falai
mögé, bimbózó szerelmi
érzéseiket pedig
megfojtja. Közben a két lány is
ellenséggé válik, mert mindkettő birtokolni
szeretné az egyetlen férfit, aki a család
látóterében van, és partiképes,
fiatal, vonzó, a vele való házasság
által ki lehetne kerülni a zsarnok anya
karmai közül. Pepe el Romano, az udvarló meg sem
jelenik a drámában, mégis érte
folyik a harc. Adelát szereti, a szépet és
fiatalt, akivel szerelmeskednek is
az éj leple alatt, de elvenni csak a legidősebbet veheti el
feleségül, mert a
sorrendet be kell tartani. Hozományt is csak így kaphat.
A 39 éves Angustias
egyéni szerencséjének tartja, hogy ő kapja meg a
csinos Pepét férjnek, és
ragaszkodik jussához. Adela viszont tudja, hogy egyedül
neki, a legvonzóbbnak,
legszebbnek van joga Pepéhez, a várt és
remélt szerelem kölcsönös
közöttük. Ez
magabiztosságot ad neki. A Bernardát jellemző zsarnoki
gonoszság megjelenítése
mellett az Adela szenvedélyes női
érzékisége áll a pólus
ellentétes oldalán.
A
rendezés ezt az ellentétet hozza
premier plánba, fokozza az őrületig zenében,
mozgásban, hangerőben adva meg a
katarzist. Adela szerelmi beteljesülése után
kiderül a tiltott légyott, a lány
az öngyilkosságba menekül, szerelmét
puskalövés futamítja meg a faluból,
valószínűleg örökre. Adela az utolsó
képben hanyatt fekve égővörös
ruhájában
fekszik egy négyzetes platón, ahol a reflektor erős
fénye világítja meg. Lorca
drámájának egyik központi mondandója
az a megállapítás, hogy ebből a
világból
csak a halál vezet ki, más, emberi megoldás
lehetetlen. Ehhez képest a portugál
rendezés tovább mélyíti a tragikus
helyzetet azzal, hogy a címszereplő
gonoszságát látványosan fokozza, az
asszonyt egy idős férfival, annak darabos
lényével és mély hangjával
játszatja. Mindenki gonosz, aljas és sötét
lelkű
[értsd: fasiszta és/vagy náci], aki
útját állja az egyén akaratának,
bármilyen
érzelmi kibontakozásának.
Zene: Ricardo Martins, látvány: Joao
Garcia Miguel, rendezőasszisztens: Rita
Costa, Eurico D’Orca,
műszaki vezető: Roger Madureira. A
színészek közül a
Bernardát játszó Sean O’Callaghan angolul
beszél, a másik három színész
portugálul. A háttérben magyar és angol
nyelvű felirat segíti a szöveg
megértését.
Előadás:
2019. április 30.
Budapest,
2019. május 2.
Földesdy Gabriella
