Molnár
Ferencnek
eme ritkábban játszott
vígjátékát 1926 januárjában
játszotta a rövid
életű Renaissance Színház a Nagymező
utcában. A bemutató Bécsben volt, onnét
jött Pestre. Somlay Artúr játszotta Misch-t, Makay
Margit Lujzát, Táray Ferenc
Casellát. Szerepelt még benne Forgács Anna,
Sugár Károly és Makláry Zoltán.
A Riviéra
helyszíne egy világvárosi áruház
ruházati osztálya. A
vígjáték alapvető problémája, hogy
alig van cselekménye, inkább hangzatos
szólamai vannak a gazdagok gazdagságáról
és a szegények szegénységéről. A
címadó „Riviéra” nem
helyszínként van jelen, hanem szimbolikusan, a
vágyálmok
szintjén, ahová minden csóró
áruházi eladó, raktáros, tűzoltó
és egyéb
beosztott dolgozó éjjel-nappal vágyik, hisz a
nagybetűs élet csakis ott
lehetséges. Magától értetődik, hogy ez a
vágy egy nő iránti szerelemben
kulminál. Lujza (Kovács Patrícia)
alulról jött szép és szegény
lány, apja az utcasarkon újságot árul. Ez a
lány a
színdarab utolsó előtti pillanatáig a
szintén szegény fiúba, Misch-be (Schruff
Milán) szerelmes, vele él és
hal, együtt nélkülöznek, papírból
eszik a hideg vacsorát, álmodoznak magasabb
beosztásról, szép ruhákról.
Aztán közbejön valami, illetve valaki. Misch
gyerekkori barátja, az akkor még csóró
Casella (Szabó Kimmel Tamás), aki egykor
nagyot dobbantott, és Amerikában
próbált szerencsét, gazdag lett, most
visszatért fiatalsága színhelyére. A sors
kifürkészhetetlen útjainak köszönhetően
éppen annak az áruháznak is
tulajdonosa, ahol hőseink sopánkodnak munkaidő után,
esténként.
Casella, aki
bank- és
áruház-tulajdonos, felelőtlen és
jóképű aranyifjú, most boldogan ölelné
magához
régi barátját, Mischt, és venné
át tőle Lujzát, aki nagyon tetszik neki. Óvatos
is meg rámenős is egyszerre, várja, hogy Lujza
belészeressen – vagy legalább a
pénzébe –, kivár egy egész
éjszakát, és látszólag lemond
Lujzáról. A két
szegény szerelmes elkezd búcsúzni
egymástól, mert mindketten érzik, hogy a
szakítás a megoldás. Mindezt évődve,
szerelmes vallomásokkal fűszerezve teszik
meg, a gazdagság álmát játszva el a
riviérai díszlet segítségével. De
Molnár
ügyesen gondoskodik arról, hogy az egyensúly
érvényesüljön színdarabjaiban. Ne
sajnáljuk annyira az eddig sikertelen fiatalembert, Mischt, hisz
minden csinos
beosztottja őbelé szerelmes. Lujza helyébe belép
Elvira (Ullmann Mónika), aki már
évek óta vár erre a pillanatra, most
boldogan veszi át Lujzától a stafétabotot,
aki átadja a férfit szokásaival,
ápolási tanácsokkal együtt. Még azt is
megtudjuk, hogy Lujza és új párja,
Casella vezérigazgató ügyelni fognak arra a
távolból, hogy az elhagyott
fiatalember karrierjét egyengessék. Hát
így, kecske és káposzta esete Molnár
Ferenc módra.
Benedek
Miklós
rendezéséből az derül ki, hogy egyrészt
rajong Molnár Ferencért, másrészt azt
sugallja felénk, hogy szegény és gazdag sorsa ma
is olyanformán alakul, mint a
kapitalizmus fénykorában. A nyelvezet igazán nem
sokat változott az eltelt száz
évben. Casella fényes példákkal
szolgál azokról, akik a szegénységből
kapaszkodtak fel a nagyon gazdagok közé [a
példák nem szerepelnek az eredeti
szövegben]. A dramaturgia (Benedek Albert)
lecsökkentette a szereplők számát, négy
epizódszereplőt hagytak ki az eredeti
szereposztásból, meg néhány
jelentéktelen párbeszédet. A színpad
szokatlanul
zsúfoltnak tűnik, próbababák –
köztük Casella arcmása, a mellény négy
lövést
kap a második felvonásban –, valamint
álszekrények és álfogasok sorakoznak a
színpad két oldalán, hátul
középen láthatjuk a riviérai kirakatot
fehér
kerítéssel és égszínkék
selymekkel (látvány: Dévényi
Rita).
Különös
hangsúlyt kap a négy
epizódszereplő közül a mindenes szolgát
játszó Ács Márton (Kardos
Róbert) figurája. A joviális
öregúr olyan, mint egy gondos
apa, mindenre odafigyel, tolja a fiatalok szekerét,
szerény és megértő,
beszélget a próbababákkal, feltétlenül
megbízható. Nélküle szegényes lenne ez
a
szerelmi háromszög történet.
Kovács
Patrícia még képes elhitetni
velünk, hogy ő egy hamvas fiatal lány, aki bárkit
meg tud hódítani. Számos
alakítását láttam itt a Belvárosi
Színházban, és mindegyikben egy ponton
könnyek kezdtek hullani a szeméből. Mély
átélés vagy technika a színpadi
sírás
képessége? Nem tudom, de ő jól csinálja.
Schruff Milánnal kiváló párost alkotnak,
a még fiatalnak számító
színész alkatához jól illenek az
érzékeny lelkű, ideges
természetű férfi szerepek. Szabó Kimmel
Tamás immár sokadszor játssza a
fölényes, magabiztos és öntelt vagányt,
aki szemrebbenés nélkül hódítja meg a
neki tetsző nőt, és biztos lehet, hogy előbb-utóbb
mindegyik igent fog mondani.
Kardos Róbert a mindenes szolga szerepben felmutatja e figura
tragikus
mélységeit, és pozitív emberi
vonásait. egyaránt. Ullmann Mónika és László Lili (Cibulka) versengenek Misch
szerelméért, hálás epizódszerep
mindkettő. Balla úr jelzésszerű figuráját Vadász Gábor próbálta
megformálni, nem
volt igazán lehetősége a kibontakozásra.
Mozgás: Szabó Andrea, a rendező munkatársa:
Skrabán Judit, plakát: Csáfordi
László, producer: Orlai Tibor.
Megtekintett
előadás: 2019. április 17.
Bemutató:
2019. április 18.
Budapest,
2019. április 19.
Földesdy Gabriella
