Színházi
próbával kezdődik Hanif Kureishi kamara
vígjátéka. A
szerző pakisztáni és angol szülők gyermeke,
több regény, jelenet, forgatókönyv
szerzője. Venus c. színdarabja
2007-ben jelent meg. Színpadra alkalmazta [és feltehetően
magyarra fordította,
bár a színlap ezt nem jelzi]: Török
Tamara, rendezte: Deák Krisztina.
Egy londoni színház Goldoni egyik
vígjátékát próbálja. A
háttérben a velencei Dózse palota. Maurice (Bálint András), aki maga is
színész,
most rendezőként ad utasításokat. A
próbán Maurice elvált felesége (Takács
Kati) és színésztársa (Gyakronka
József) olvassák a szöveget
papírról, próbálják
élővé varázsolni a párbeszédeket. De
ez csak a bevezetés,
hogy a két idős színészt jobban
megismerhessük. Barátok jóban, rosszban, sok
időt töltenek együtt. Ian agglegény, neki saját
kényelme áll első helyen, míg
Maurice elvált, válása óta
hajkurássza a nőket, ebben még előrehaladt kora és
egyre nagyobbodó prosztatája sem fékezi, nem
akadályozza.
A szürke
mindennapok akkor
színesednek meg, amikor Ian unokahúga (László
Lili) beköltözik a nagybácsihoz, mert
állást keres, viszonzásként kisebb
munkákkal segíti rokonát (legalább is ez a
megállapodás kettejük között). Az
agglegény nagybácsi nehezen viseli
unokahúgának ügyetlenségeit, dacos és
szemtelen válaszait, hidegen hagyja a lány
szépsége, csinossága, legszívesebben
kidobná a lakásból. Tanúi vagyunk
kettejük ádáz veszekedésének, amikor
eltűnik
Ian három találatos lottószelvénye, amit
talán a kislány lopott el, viszont a
lány meggyanúsítja Iant, hogy megölte a
macskáját. A köztük lévő ellentét
egyre
inkább elmérgesedik, Ian Srí Lankára
küldené a lányt gyöngyhalásznak, de ez
csak a képzelet és vágy szintjén jelenik
meg.
Egész
más a helyzet Maurice-szal.
Maurice azonnal beleszeret Vénuszba (ő nevezi el
Vénusznak), egy híres festmény
akt figurája után nevezi el így a nála kb.
ötven évvel fiatalabb lányt. A
kapcsolat sajátosan alakul, mert az idős férfi
udvarlását Vénusz rosszul
fogadja, visszautasítja, sőt megérinteni sem hagyja
magát. Szűzies
magatartásának valódi okát jó
darabig nem sejtjük, később elmeséli, hogy
csalódott, régi udvarlója elhagyta, amikor terhes
lett. Anyja tanácsára
elvetette a gyereket. A férfiak közeledését
ezért kiábrándulva fogadja, Maurice
öregsége is taszítja. A férfi ruhákat
akar venni Vénusznak ajándékba, de nincs
elég pénze, hogy kifizesse a számlát.
Rosszul végződik modellként való
elhelyezkedése, később megismerkedik egy fiatal
férfival (Brasch Bence), akivel
Maurice lakását szemelték ki
pásztoróra céljára.
Pásztoróra helyett azonban
Maurice-t leüti a rivális férfi, a
féltékeny öreg színész
kórházba kerül.
A feltehetően
utolsó szerelmi
kalandját megélő Maurice történetét
árnyalja kellemetlen betegsége, amelyet
hősiesen visel. Prosztatájának megnagyobbodása,
majd az operáció, a
következmények, katéter, impotencia
megélése szerves része a játéknak.
Mindez
nem lohasztja le Vénusz iránti szerelmét,
és elérkezik az a pillanat, amikor a
lány felhagy fölényességével,
és felfedezi magának az érte rajongó
szerelmes
„öreg mókust”, aki kitart mellette akkor is,
amikor Vénusz mástól vár
gyermeket.
A
történet sok tekintetben bizarr,
de közben felettébb szórakoztató, a
nézőt folyamatosan új impulzusok érik,
amelyek vagy meghökkentik, vagy mosolygásra, esetleg
„dézsávü” (déjá vue)
érzésre késztetik. Unatkozni egy percig sem lehet,
az Iksz Ypszilon (XY)(?)
által tervezett díszlet a maga
egyszerűségében tökéletes: egy kanapé
(esetleg
ágy) létezik a színpadon egyidejűleg, néha
egy óriási ajtó, amely rejthet
kórházat, üzletet, a háttérben
vetítő vászon, amire nem mindig vetítenek, hanem
ablakként szolgál, néhány jelenet
részére játszóhely, de lehet múzeum
belső
fala festménnyel.
Deák
Krisztina gyors váltásokkal
tette érdekfeszítővé az előadást,
újszerű megoldásként hatott, amikor a
főszereplők lejönnek a színpadról a
nézőtér első sorába, és onnan nézik
a
kosztümös Goldoni előadás egyik jelenetét, azt,
amit a darab kezdetén próbáltak
a színészek. A rendezés a két öreg
színész figuráját valóban fanyar
humorral,
iróniával szövi át, ez az irónia teszi
őket a valósághoz közelivé.
Mindez keveset
érne színészi
bravúrok nélkül. Bálint András
kíméletlen tükörbenézéssel,
önérzetet és gőgöt
sutba dobva hozza elénk a minden testi-lelki pontján
sebezhető öreg színészt.
Ugyanez vonatkozik Gyabronka József
játékára, bár kisebb a szerepe, amit tiszta
szívből sajnálunk, mert a színész egyre
jobban, hitelesebben, magával
ragadóbban játssza a rá osztott feladatokat.
Takács Kati az elvált feleség és
az idős színésznő ezúttal hálás
szerepeiben tündököl, László Lili
Vénusza még
nem eléggé Vénusz, több benne a kamaszkori
dac, az elsietett gesztus, mint a
kacér erotikus viselkedés. Brasch Bence játssza az
összes fiatal férfi
szerepet, a dzsigoló Goldoni figurától az
urológuson át a verekedő csábítóig.
Neki a legnehezebb, hisz 6-8 különböző szerepben kell
megfelelnie, és mindehhez
át is öltözik.
Dramaturg: Török Tamara, jelmez: Szakács
Györgyi, producer: Orlai Tibor.
Bemutató
előadás: 2019. március 6.
Megtekintett
előadás: 2019. március 5.
Budapest,
2019. március 7.
Földesdy Gabriella
