Műfaja: jazz-story
Karády
Katalinról. Megint Karády? Hiszen film
készült az életéről, igaz, nem a
legművészibb kivitelben, de egészestés mozifilm
parádés kivitelben (Hamvadó
cigarettavég, 2001, rendezte:
Bacsó Péter). Hanglemez készült legjobb
dalait megörökítve már 1980-ban,
filmjeit heti rendszerességgel játszotta a
televízió. Napvilágot látott
1941-ben írt önéletrajza (Hogyan lettem
színésznő? Szépirodalmi, 1989).
De amit most a Pesti Magyar Színházban látunk,
arról eddig nem sokat tudtunk.
Az Ópiumkeringő szövegét Lengyel Ferenc írta, és ő is rendezte az
előadást. Közreműködik a Modern Art
Orchestra, főként fúvós hangszerekből
áll, ehhez jön még egy szintetizátor,
dobok, nagybőgő. A zenekar szerves része az előadásnak,
nem „kísérnek”, hanem
folyamatosan játszanak, a sláger számoknál
hangosabban, a prózai szövegnél
halkabban. A zenéket hangszerelte és az
összekötő zenét írta Subicz
Gábor.
Életéből
csak néhány évet töltött a
reflektorok közelében, alakja mégis
kitörölhetetlen a magyar film- és zenei
előadó-művészet történetéből.
Búgó alt hangjával uralta a háborús
évek akkor
még nem létező
„slágerlistáját”, és
atlétikus, az akkori átlagnál magasabb
termetével hódított a filmvásznon. A
vészkorszak idején gyerekeket mentett ki a
halál torkából, saját
lakására vitte őket, sok zsidó barátja
volt, akiken
segített. Nem gondolta, hogy mindez valakiknek szúrja a
szemét, és
elpusztítására törekednek. Ha
elpusztítani nem is tudták, de tönkretették
színészi karrierjét,
magánéletét, végül el kellett
menekülnie az országból,
hogy belső nyugalomra találjon az óceán
túlpartján. Csak holtában (1989) tért
haza, a Farkasréti temető
művészparcellájában nyugszik.
Lengyel Ferenc
saját színdarabját
rendezte meg a Pesti Magyar Színházban, amely
műfajteremtés egyben. A
jazz-story ötvözi a dzsesszesített
Karády-dalokat a színészi monológgal,
amelyek naplószerűen tárják fel a nézők
számára a vele történteket. Közben
állandóan megy a zene, ezt nevezi a színlap
„összekötő zenének”. De nemcsak a
Karádyt alakító színésznőre (Pataki
Szilvia) figyelünk, hanem a függönyre szerelt
kivetítőre, ahol kinagyítva
láthatjuk a színésznő fejét premier
plánban, a lélegzetelállító
szenvedéstörténetet, amelyet az
író-rendező az énekesnő
visszaemlékezéseiből
állított össze. Az 1944-es megszállás
idején egy rosszakarója [Kiss Ferenc, a
Színészkamara elnöke] feljelentette a
Gestapónál, miszerint zsidó barátai
vannak, embereket bújtat. És hiába volt
Újszászy István tábornok a
vőlegénye,
mindkettőjüket letartóztatták. Fogva tartása
alatt éheztették, megverték,
megerőszakolták, hogy információkat tudjanak meg
tőle, kémhálózat feltárására
számítottak, de eredménytelenül, hisz az
énekes színésznőnek nem volt mit
bevallani. A testileg-lelkileg meggyötört díva
épp, hogy túlélte a sokszori
gyalázatot. Kiszabadulása után is
többször került közvetlen
életveszélybe,
megmenekülését szerencsés véletlenek
sorozata tette lehetővé. Ötletes
hatáskeltő eszköznek tartom a láthatatlan
öregasszony által megjövendölt jövőt,
Karády további sorsát így
építi be a szerző a monológba.
Neki a
„felszabadulás” sem hozott
jobb életet, korábbi fényes karrierje nem
jött vissza, sőt, fel sem léphetett
Budapesten, csak vidéken, varieté- vagy cirkuszi
műsorokban, ami megalázó volt
számára. Újszászyval való kapcsolata
is megszakadt, a férfit az oroszok vitték
magukkal. A csalódott, megalázott színésznő
1951-ben elhagyta szülőhazáját.
A
segítőkészségének,
könyörületességének,
önzetlenségének vált
áldozatává Karády Katalin. Ha elbújt
volna a sztársága mögé, homokba dugja a
fejét, nem esik bántódása. De ő nem
ilyen volt. Erről szól az 1 óra 40 perces
monodráma, amit lélegzetvisszafojtva,
egy pisszenés nélkül néz végig az ott
ülő közönség. Pataki Szilvia
énekesként
és színészként is érett erre a
különleges feladatra, sötét, hullámos
haja,
enyhén szögletes arca, szép, kellemes hangja –
bár nem mély, és nem is búg –
illúziót keltő jelenség.
Állóképessége is
figyelemreméltó, amivel végigküzdi
számunkra ezt a kálváriát. Talán a
fekete térdig érő csipkeruha nem a megfelelő
öltözet ebben a szerepben, jobban illett volna egy bő
szabású estélyi az
énekszámokhoz, és egy puritán
zsákszerű rabruha a fogva tartás jeleneteihez. De
itt most nincs átöltözés. A mozgástere
is kicsi volt a színésznőnek, egy
helyben állva játszott, mögötte
vasfüggöny zárta le a színpadot, előtte a
zenekar, talán kétlépésnyi felülete
volt (látvány: Lengyel Ferenc, Kovács
Yvette Alida).
Említést
érdemel a Modern Art
Orchestra egész estés közreműködése,
vezényel: Fekete-Kovács Kornél.
12 dal hangzik el teljes terjedelemben, a
dalok azonosak a régi slágerekkel, de
másképp hangzik a kíséretük,
fúvós
zenekarra átírt minden szám, néhol
túl hangos a zene, de ezt időközben
megszokjuk, annyira letaglóz bennünket a monológ
és a zene együttes hatása.
Elhangzik a Szép vagy, gyönyörű vagy
Magyarország c. Vincze Zsigmond-féle
operett-betétszám (Hamburgi menyasszony),
ami nem a szokásos elragadtatás hangján
szólal meg, hanem haragos, vádló
tónusban, mintha azt sugallaná, hogy a „szép
ország” ezúttal nem védte meg
egyik honpolgárát, aki pedig megérdemelte volna.
Szcenikus: Balázs András, dramaturg: Deres
Péter, rendezőasszisztens: Juhász
Andrea, korrepetitor: Magony Enikő.
Az előadás a Bolan Production, a Csiky Gergely
Színház, a Zenthe Ferenc
Színház, a Váci Dunakanyar Színház
és a Pesti Magyar Színház közös
produkciója.
A színházi estét különleges
élményként éltük meg, hatása
mindenkit megérintett.
Bemutató
előadás: 2019. február 15.
Megtekintett
előadás: 2019. február
27.
Budapest, 2019. március 2.
Földesdy Gabriella
