Egy közismert
színész, elérkezve
életének egy pontjára, kiáll egyedül a
kamaraszínpadra, és mi másról, mint
magáról beszél. Szarvas József
most
ezt próbálta meg, mondjuk, volt előzménye a
dolognak, az elmúlt évben megjelent
könyv alakban is az önéletírása. Mind a
könyvet, mind az előadóestet Bérczes
Lászlóval közösen alkották,
utóbbi társszerző, illetve rendező minőségben. Az
előadóest munkatársai: Kiss Mónika és Sütő Anikó.
A
színész vallomása a nehéz
gyerekkorra épül föl, de ez a kifejezés (nehéz
gyerekkor) csak a produkció végén hangzik el,
akkor is idézetként. Szarvas
főiskolai csoporttársa vágja a fejéhez ezt a
mondatot: könnyű neki, mert nehéz
gyerekkora volt. Mire ez a mondat elhangzik, már
jócskán megismertük a színész
tanyasi gyerekéveit, szülei
küszködését, az iskolába
járás nehézségeit, a
vágóhídi munkafolyamatokat, a
színésszé válás küzdelmes
útját. Szarvas Józsi
tényleg messziről került a
színészpálya csúcsára, a Nemzeti
Színház vezető
színészei közé.
Úgy
hallgatjuk a színész saját maga
által összeállított önéletrajzi
vallomását, mintha egy barátunk mesélne
nekünk
életgyónásként, megtisztelve ezzel
mindazokat, akik beavatást nyernek a mesélő
életébe. A beszámoló „blokkjai”
legtöbbször a mélypontról indulnak,
onnét, hogy
valamit lehetetlen, vagy képtelenség elérni,
megkapni, elintézni, aztán
kiderül, hogy mégis elérhető, megkapható
minden. Végül is mindaz, amit hallunk
tőle, ami kikerekedik a hosszú monológból,
tulajdonképpen egy sikertörténet.
Egy törekvő, ambiciózus fiú elindul a
tanyáról, a mélyszegénységből,
és óriási
küzdés, akarás, szereplési vágy
után megérkezik vágyai
netovábbjához: az ország
első színházának tagja lesz. Közben
arról van még szó, hogy neki még ez is
kevés volt. Vissza kellett térnie valahogy a
földhöz, a paraszti életmódhoz, a
faluhoz, a hagyományokhoz, csak egy magasabb szinten. És
ezt is elérte. Mindent
megtudunk a viszáki birtokról, amit megvett,
lekaszált, majd felújította a
lerobbant parasztházat. És elmeséli azt a
fantasztikus eredményt, amit a
faluban elért, gyümölcsfák százait
és ezreit őrzi ez az őrségi település, mert
az ott született gyermekek mindegyike kap egy fát,
miután megszületett. Így
őrzi meg a vidék az őshonos magyar
gyümölcsfákat az utókornak.
Szó esik
még sok mindenről, mint az
iskolai ellenőrző könyv „notórius
képzelgő” beírásáról,
Kovács Katiról és a
táncdalfesztiválokról, a felvételi vizsga
versének kihagyott versszakáról,
Kaszás Attila pajtaszínházi
kezdeményezéséről és Attila korai
haláláról. A János vitéz
Bagójának elmaradt
szerepéről, majd a súlyos
szívritmuszavarról, amellyel kórházba
került. Minden
bajt le lehet győzni, minden feladatot meg lehet oldani,
igazából erről mesél
Szarvas József, azt mondja mindvégig, ő hogyan oldotta
meg eddigi feladatait.
Amikor slágereket énekelt gyerekkorában, akkor is
sírtak a nézőtéren a
gyönyörűségtől, és amikor beszédet
mondott a végzős főiskolások nevében, az is
könnyesre sikerült, pedig úgy ment ki a mikrofon
elé, hogy nem tudta beszédének
még az első mondatát sem.
A pici
színpad a Nemzeti tornyában
teljesen üres, amikor elkezdődik az előadó est. A
színész belép, és ekkor
kerülnek fel a kinagyított fotók a
körfüggönyre. Ezek a fotók alkotják a
díszletet, a legtöbbet szereplő fotó az, amelyik a
sivár hortobágyi síkságot
mutatja, távolban egy fiú bandukol a tanya
irányába. Van még egy hokedli, egy
asztalféleség, egy karosszék és egy kapa,
ami többfunkciós, lehet mikrofon is,
meg bot is, puska is.
A
játékidő majdnem két teljes óra
szünet nélkül. Ülünk és hallgatjuk
Szarvas Józsi életét, amit nem kronológiai
rendben vezet elénk, hanem óriás
időugrásokkal ad elő, oda-vissza röpköd egyik
életszakaszból a másikba anélkül, hogy
bejelentené, éppen hol jár az
életében.
Azért tudjuk követni, de főként érezzük
az őserőt, amit hord magában, a
fáradhatatlanságot, az életigenlést, azt,
amiért lehet szeretni őt és az általa
alakított szerepeket.
A
színész elmúlt 60 éves, idén
már
61 lesz. Szeretnénk még sokáig látni a
színpadon, az Őrségben a gyümölcsfák
közt, és szívesen hallgatjuk tőle, ha arról
mesél, hogy ami lehetetlennek
tűnik, az mégis lehetséges. De hát könnyű
Szarvas Józsinak, mert nehéz gyerekkora
volt…
Bemutató
és megtekintett előadás: 2019. január 27.
Budapest,
2019. január 29.
Földesdy Gabriella
♣
♣
♣
