A románok nemzeti
drámaírója, Ion Luca Caragiale Farsang
c. vígjátékát
ezúttal Karnebál címmel
fordította és
írta át Parti Nagy Lajos Réz
Pál
korábbi fordításából. Parti Nagy
társszerzőként van feltüntetve a színlapon,
nem fordítóként. Az irodalomtörténet a
kevésbé sikerült színdarabjai
közé
sorolja a szerzőnek ezt a művét. 1885-ben a bukaresti
ősbemutatón a darabot
óriási botrány közepette
kifütyülték. A fütty nem is ennek a
vígjátéknak szólt,
hanem a korábbi szatírák
társadalombírálatának.
A Karnebált
Berzsenyi Bellaagh
Ádám rendezte, amellyel az
újrafordításnak és a kifordított
címadásnak
akart megfelelni. A vígjáték második
felvonásában egy farsangi bálon
bonyolódnak az események, ami jó alkalom a
helyzetkomikumok sorozatos
felvonultatására, átöltözésekkel
jószerével mindenki összetéveszti a
szereplőket. De a farsangi bálnak ezen kívül nincs
funkciója, épp csak ürügy,
hogy az amúgy is torz és elviselhetetlen figurákat
még szörnyűbbekké tegye.
Caragiale, aki
a társadalombírálatot
tartotta a legfontosabbnak, szívesen leplezte le a korrupt
hivatalnokokat és a
haszonleső parvenüket szatíráiban. A Karnebálban
inkább csak a szövevényes cselekmény
bonyolítására fordít energiát, a
bírálat
háttérbe szorul. A történet kissé
szegényes, a cselekmény 24 óra alatt zajlik
le, és úgymond szerencsés véget ér.
Két
hűtlen asszonyról és egy
„nagytermészetű” borbélyról
szól a három felvonásos
vígjáték. Nae, a borbély és
felcser (Bregyán Péter) két
szeretőt
is tart, egyik Mita [ejtsd: Mica] (Spolarics
Andrea), másik Didina (Bohoczki Sára),
mindkettőt csalja a másikkal, s mindezt tagadja. Az asszonyoknak
férjük is van,
Mita férje, Cracanel (Márton András)
igazi balfácán, minden cselekedetével pórul
jár, míg Didina férje Pompon (Ilyés
Róbert) harciasabb természetű,
nagy dérrel-dúrral akarja megtorolni a
hiúságán esett sérelmet. A
legvérmesebb
szereplő a szerelmi csalódást őrjöngve megélő
Mita, aki mindent bevet – még a vitriolt is –, hogy
szeretőjét visszaszerezze. Erre a második
felvonásban
játszódó bálon kiváló alkalom
adódik, a jelmezek megteszik a magukét, a
szereplők lerészegednek, és önmaguk
karikatúrájává válnak.
Kijózanodva pedig a
két csélcsap asszony kioktatja tutyimutyi
férjét, miként viselkedjen ezek után.
Az asszonyfaló Nae pedig továbbra is beosztja a
két hölgyet, egyikkel délelőtt,
másikkal késő délután randevúzik.
Az I. és
a III. felvonás egy
berendezett borbélyüzletben játszódik. A 19.
század második felében még a
foghúzás is e foglalkozás körébe
tartozott. Ezt a gyakorlatot itt is
tapasztalhatjuk, amikor az adóhivatali gyakornoknak (Hajdú
László m.v.) a fájós zápfoga
helyett az épet húzza ki Nae,
felcser minőségében. A borbélyműhely
kiváló alkalmat ad, hogy a mellékszereplők
érvényre juttassák a fontoskodásból
eredő mókázásaikat. Ebben legjobban
teljesít a borbélysegéd, Iordache (Böröndi
Bence), aki már-már
főszereplőként
vesz részt a mások játékában. A
rendezés naturalistára vette a díszletet, amit
a színpadon látunk, egy lepusztult
üzlethelyiség szedett-vedett bútorokkal, egy
borbély-fogorvosi szék ötvözetével,
polcok, faliszekrény, pipereszerek tömkelege,
fogas, sky műbőrrel bevont ülőalkalmatosságok, a II.
felvonásban pedig egy
italpult is szerepet játszik (látvány:
Virág Vivien, Sokorai Attila). A
szegényes berendezéseket a kirívó
színezetű öltözékek egészítik ki,
ráadásul a farsangi jelmezek abszurdsága
növeli a kavalkádot. A pincér jelmeze egy
pezsgősüveg, ebben szolgálja fel az
italokat, alig tud mozogni a ránehezedő henger miatt
(jelmeztervező: Zöldy Z. Gergely).
Caragiale
szerelmi komédiája
mondhatni egy alpári közegben játszódik,
figurái szerencsétlen flótások,
elviselhetetlen, hárpia-szerű nők vagy duhaj dúvadak,
akik csak ágálni képesek,
hogy vélt (vagy valós) sérelmeiket
orvosolják. Még azt sem veszik észre, hogy
az illető probléma nem hogy megoldódott volna,
talán éppen most kezdődik számukra.
Mindehhez járul a Parti Nagy által produkált
„rontott franciás” külvárosi
zsargon nyelvezet, amely fordítói bravúr egyben.
A
legszínesebb szerep Spolarics Andreának
jutott, aki
sziporkázik a „hülye tyúk”
hálás alakját megteremtve. A másik
hálás „lipótmezei”
figurát Márton András (m.v.)
hozza
Cracanel, Mita férjének
megformálásával. Hangulatosan adja elő a
segédet
Böröndi Bence, a fogfájós
adóhivatalnokot Hajdú László m.v.
Bregyán Péternek
kevesebb jó szereplehetősége volt, el kell hinnünk
róla, hogy a két asszony
döglik utána. Ilyés Róbert, Bohoczki
Sára kihozta magából azt, amit a szerep
megkívánt. További szereplők voltak: Chován
Gábor, Fáncsik Roland (e.h.), Páder
Petra, Szappanos Emese, Bakos Lilla, Bliszkó Zsófia, Vigh
János Márk.
Dramaturg: Kovács Kristóf,
világítás:
Kehi Richárd, a rendező munkatársa: Barnet Mónika, zene: Márkos
Albert. A színpad fölött játszó
zenészek: Rózsa István, Móser
Ádám, Réti
Benedek, Tijana Stankovic.
Az
előadás a Budaörsi Latinovits
Színház és a Gózon Gyula
Kamaraszínház közös produkciója.
Bemutató
előadás: 2018. december 1.
Megtekintett
előadás: 2019. január 23.
Budapest,
2019. január 25.
Földesdy Gabriella
♣
♣
♣
