Kúnos
László
értő fordításában láthatjuk Ibsen
„kíméletlen” színdarabját
(1896), melyben
rögeszmésként láthatjuk Borkmant is (John
Gabriel – Hegedűs D. Géza),
feleségét is (Hegyi
Barbara) – de nagyon eltérően. A házra
semmiképpen sem mondható, hogy a
szeretet otthona lenne, a – papíron – férj az
emeleti szobában évek óta fel- s
alá járkál, ki sem lépve a
házból, a földszinti, meglehetősen sivár
nappaliban
pedig a – papíron – felesége,
gyűlölettel telve, hidegen és szinte félelmesen
hallgatja
a lépteket, az utóbbi időben olykor a
zongorajátékot. A történet látszatra
– mint
oly sokszor – egyszerű: a feleség meggyűlölte a
férjet, még okot is találhatunk
rá – a férj több éves
börtönbüntetése –, a férjet nem
érdekli a felesége,
sohasem érdekelte, de azért van egy fiuk, Erhart (Vecsei H. Miklós), akit anyja
magáénak akar tudni, felhasználni
férje ellen. Tisztára mosatni vele, úgymond,
férje börtönbüntetéstől
bemocskolódott
nevét, ami miatt gyűlöli. A nagynéni, akié ez
a ház és aki évekig nevelte a
fiút (Ella Rentheim – Börcsök Enikő)
sejti,
hogy nem ez a fiú életcélja, ami persze
bebizonyosodik: az élettel teli,
tisztelettudó fiatal ember a gyűlölt ellenféllel, a
nála idősebb, de még
ragyogó fiatal nővel (Fanny Wilton – Balázsovits
Edit) még aznap este külföldre utaznak, magukkal
viszik a férj egyetlen,
barátjának nehezen mondható régi kollega
fiatal lányát, Fridát (Márkus
Luca e.h.). Fanny okos és
tapasztalt: ha a fiú őt megunja, ott lesz neki Frida…
Az anya
befolyása megszűnt,
nincs már a fia fölött hatalma. De már nincs
Ellának sem.
Borkman
még ennyi év után is
– 5 év börtönben, 8 éve szabadult –
váltig hiszi, hogy térden állva-csúszva
fogják felkérni az újjáalakított
bank vezetésére, mert ők nem képesek
rá…
Mondjuk, valamelyest talán már megfáradt e
hitében, de a sokszor kedélyes Vilhelm
Foldal (Lukács Sándor) egyetlen sanda
pillantására – mert mégsem hisz benne
eléggé – „örökre
kirúgja” barátságukból
és a házból. Pedig Foldal az egyetlen ember, aki
meglátogatja, leszámítva
olykor Foldal lányát, aki zongorázik neki.
Merthogy Borkman úr szereti a zenét…
ha szereti. Embereket nem tud szeretni…
És nem
tud már szeretni Ella
sem, Gunhild, a feleség testvére, akit valamikor
régen John Gabriel elhagyott
Gunhild miatt. Ella végre megtudja, miért hagyta ott
igazából szerelme: eladta őt
a bankigazgatói állásért. Miután
azonban Ella évekig kikosarazta a reménybeli
vőlegényt, az ügyvéd bosszút állt
Borkmanon, feljelentve az igazgatót, ismerve
piszkos ügyeit, a „nagy terveket” – Ella pedig,
ennyi év után végre megtudva a
szakítás okát, csaknem összeomlik…
Most, hogy csak pár hónapja van hátra, Ella
eljött, hogy az imádott nevelt fiút, Erhartot
„visszaszerezze”, nekiadja
vagyonát és – nevét. A Borkman név
helyett. Ebbe John Gabriel belemenne – talán
azért is, mert lelke mélyén kénytelen
elismerni: valóban eladta szerelmüket,
eladta boldogságukat, szerelmét, Ellát –,
Gunhild Borkman azonban nem egyezik
bele egyetlen pillanatra sem: a fiúnak tisztára kell
mosnia a Borkman nevet! Férjét
már nem is tekinti élő embernek.
Miután
a fiatalok – a két
leány és a fiú – elmentek, csaknem
elütve közben Foldalt, észre sem veszik –
itt maradnak hárman. Borkman annyi év után
először, igaz, Ellával együtt –
lejön az emeletről. Nem sokra mennek, ahogy mondani
szokták, a feleséggel, Gunhild
olyan kőkeményen viselkedik, ami csaknem hihetetlen. De igaz
lehet, annyira
hiteles.
A volt
bankigazgató végre
cselekvésre szánja el magát, mindenképpen
el akarja hagyni ezt a házat, de nem
jut messze – hóvihar van, természetesen –,
Ella pedig vele megy. A férfi talán
valóban szerette annyira, amennyire egyáltalán
erre képes – de az aranyat még
jobban szerette? Most magával hívja Ellát…A
vég sejthető, Borkman meghal egy
padon. Ella mellette kuporog, Gunhild mégiscsak
keresésükre indul, meg is találja
őket a hidegben…
Valló
Péter
mértékkel állítja elénk Borkmant
és gonoszságát, vétségét. A
rögeszme az ő
szemszögéből jótett – lett volna – az
emberiségnek, ha hagyják. Valami
problémát azért érzékelt annak
idején, mert Ella vagyonához nem nyúlt, Ella
talán ezért is tudta megvenni az árverésen
a házat és tudta nevelni évekig
Erhartot is. Úgy tűnik, Gunhildnek fogalma sincs arról,
miért őt vette el John
Gabriel, pontosabban képes azt hinni, hogy őt szerette? Ma
már, sőt évek óta ez
teljesen lényegtelen számára, csak most, Ella
váratlan látogatásakor merül fel
– győzelemként Ella fölött. Ekkor még
Ella sem tudja az igazat, Gunhild meg
talán sohasem tudja már meg. (Hacsak – most
már egymással kibékülve – el nem
meséli neki testvére. De ezt nem tudhatjuk.)
A banki
tranzakciókhoz
(Ibsen egyik kedves témája) nem kell értenünk
ahhoz, hogy megértsük a darabot
és elgondolkodjunk az előadás – sőt, a
derültségek – közben is, utána is.
Borkman itt
nem annyira
gonosz, mint – furcsa, de – naiv, fantasztikus
álmokat kerget, és csak a fantasztikus
célt látva gázol át mindenkin és
mindenen, beleértve saját boldogságát is.
Talán addig fel sem fogta, amíg Ella meg nem
próbálta tudatosítani benne, talán
életükben először lelke mélyéből
ellenszegülve neki. Kívülről nézve az ilyen
rögeszméket, fantazmagóriákat, csaknem
mulatságos is lehetne, mennyire hisz
bennük valaki, feláldozva mindent és mindenkit,
beleértve saját magát is. Oka
magyarázható
Ibsen szavai alapján: gyerekkori ábránd, az arany,
az érc szeretete (John apja
foglalkozása) – a tény tény marad.
A házba
csak látszólag illő,
bár csendes szobalány: Tar Renáta.
Sok-sok
tönkretett-tönkrement élet, azoké is, akiknek
elúszott a vagyona Borkman
áldásos-világmegváltó
tevékenysége nyomán. Ebből a házból
valóban csak
menekülni lehet, mint Erhart tette.
A
visszafogott, kifejező
díszlet Horváth Jenny. munkája.
Jelmezek: Benedek Mari. A jelmezek
szerint is Gunhild keménységét éppen
úgy érzékelhetjük, mint Fanny
játékosságát, vagy Erhart teljes
életszeretét, hiteles lobogását. Nem is
csodálkozunk, hogy anyja minden reménységét
benne látta…
Dramaturg: Morcsányi Géza és Balassa
Eszter.
A rendező
munkatársa: Fenyvesi Lili.
Az
előadást két részben
láthatjuk.
Bemutató:
2018. december 14.
Megtekintett
előadás: 2019. január 13.
Budapest,
2019. január 14.
Györgypál
Katalin
♣
♣
♣
