Kíváncsian
vártuk az inkubátorház
színháztermében (a volt középiskola
tornaterme?), vajon hogyan szórakozik Mr.
Sloane. Két óra leforgása alatt (szünet
nélkül megy) választ kaptunk, ám a
látottakon nézőként nem igazán
szórakoztunk. Mr. Sloane ugyanis egy húszéves
„állami gondozásban” felnőtt fiú,
figurája erősen hasonlít Spiró György Csirkefej c. drámájának
„Fiú”
szereplőjéhez. Persze fura ezt így leírni, mivel Joe Orton angol író
színdarabját [Entertaining Mr. Sloane]
1964-ben mutatták be, míg Spiró híres
drámája 1987-es keletkezésű.
Parti
Nagy Lajos
fordította frissiben az angol szöveget, színpadra Guelmino Sándor rendezte. A nem magasított
színpad zsúfolt
berendezéssel várja a nézőket. Egy
összetákolt nappali szobát látunk
ócska
bútorokkal, középen egy színes
gyapjúszőnyeg, falépcső a magasleshez hasonló
bejárathoz fogad bennünket, körben pedig nejlon
zsákok, megtöltve valamivel
(hungarocell?). A feltehetően üveges felületeket nejlon
anyaggal pótolták
(látvány: Juhász Nóra).
Megjelenik a
női főszereplő, Kath, a
negyvenes éveiben jár, egy húszéves
fiúval bájolog, akit albérlőként vesz fel a
lakásba (ő a címszereplő), de több gyanús
dolog is mutatkozik számunkra. Kath
agyában a férfifogás jár
állandóan, szexpartnert keres, nem albérlőt.
Régi
élete zavaros tartalmakkal teli, fiatalon fiúgyermeke
született házasságon
kívül, de a gyereket nevelőszülőkhöz
adták. Kath azóta magánnyal küszködik,
társkeresése kudarcos, viselkedése minimum furcsa:
kényszeres mosollyal kísér
minden közlést, túlzottan bizalmaskodó, a
sarki boltban felszedett fiút
következetesen „a Mr. Sloane” névvel illeti,
egyes szám 3. személyben beszél
róla, neki, hozzá. Kath apja hamarosan megérkezik,
aki szeret konzervet
ebédelni, pechére Sloane-ban felismeri volt főnöke
gyilkosát. Ekkor már
egyértelmű számunkra, hogy a címszereplő
személyiségzavaros bűnöző, bujkál a
rendőrség elől, és előbb-utóbb sok
problémát fog okozni. Bekapcsolódik a
történetbe Kath bátyja, Ed is, aki pesszimista
életszemléletű, nőgyűlölő,
feltehetően meleg férfi. A szereplők magukban hordják a
leendő konfliktusokat.
Kath teherbe esik, Sloane összejön Eddel, és
hozzá akar költözni, viszont
amikor az apa leleplezéssel fenyegeti meg Sloane-t, a fiú
agyonveri az idős
férfit. Azt hinnénk, itt belép a
történetbe a tragédia, ám a dolgok más
irányt
vesznek. A halott apa holtteste mellett megkezdődik a zsarolás:
kivel maradjon
Sloane, Kathtel vagy Eddel? Végül kompromisszumot
kötnek.
Joe Orton az
1950/60-as évek
Londonjának külvárosi lumpen
életmódját vitte színpadra, nem titkoltan
beleszerkesztve saját zavaros élethelyzetét,
kicsit megelőlegezve saját leendő
sorsát. Gyors egymásutánban írt
színdarabjainak sikerét megirigyelte vele
együtt élő barátja, s likvidálta az
írót. Orton 34 évet élt. Rövidre
szabott
élete hozzájárult posztumusz
felértékeléséhez. Az 55 évvel
ezelőtti színpadi
események a hazai környezetben a 80-as évekre
értek be (ld. Csirkefej), mostanság
már nem
csodálkozunk a káromkodó, obszcén szavakat
ordibáló, földön fetrengő szereplők
brutalitásán.
Funkciója
van a színpad közepén
elhelyezett színes szőnyegnek. A szereplők időnként
elbújnak alá, belecsavarodnak,
nem is akarnak kijönni onnan. Ez az elbújás
szimbolizálja a szereplők
menekülését önmaguk elől. Amiről nem akarnak
tudni, negligálják, elhallgatják.
Ez a szőnyeg titka. Egyéb furcsaság, hogy a
tükör előtti kis dobozból
cukorkának látszó golyókkal tömi
magát egyik-másik szereplő. Fontos szerep jut
egy felfújt delfinnek és egy szöges végű
botnak.
A jelmezek
tovább mélyítik a
színdarab amúgy is lepusztult, lumpen
környezetét. Ízléstelenül
összeválogatott
holmik, álságos női ruhadarabok, amibe Bíró
Kriszta (Kath) beleizzad a darab végére. De izzad Dékány Barnabás (Sloane) és Gazsó
György (Kemp, az Apa) is. Mindhármuk
számára nehéz fizikai erőfeszítést
jelent a szerep megformálása.
Bíró
Kriszta alakítása sajátos
képességeket igényel.
Alakításában keveredik a naiv, magányos nő
vágyakozása a
szexmániában szenvedő frusztrált
hisztérikával. Beszéde fejezi ki legjobban ezt
a keveredést, a hanghordozás és a tónus
változásait alig tudjuk követni. A
klinikai eset határán mozog. Dékány
Barnabást a szó szoros értelmében
megizzasztja
negatív szerepének kivitelezése. Ő csak
megúszni akar mindent, két
gyilkossággal a háta mögött mindent
elkövet, hogy a két testvért átverje,
és
egymás ellen kijátssza. A figura hiteles
megformálása fiatal színészt
próbáló
feladat. Nem kisebb feladatot oldott meg Gazsó György, aki
testességéhez képest
komoly fizikai erőkifejtést nyújt. Már az első
megjelenésétől fogva érezhető,
hogy áldozattá fog válni. Hálás
szerep jutott Király Attilának (Ed, Kath
bátyja), ő
próbál lavírozni a három másik
szereplő között,
hol ügyész, bíró, hol ügyvéd
„szerepben” tündököl. A hangos,
trágár beszédet
már megszoktuk, lassan már szexepilnek tartjuk.
A rendező
munkatársa: Kovács Henrietta,
mozgás: Király Attila. Az előadás
a FÜGE és az
Orlai Produkciós Iroda együttműködésében
jött létre. Producer: Orlai Tibor.
Bemutató
és megtekintett előadás: 2019. január 10.
Budapest,
2019. január 12.
Földesdy Gabriella
♣
♣
♣
