Netről
másolom az eredeti
film tartalmát (amit én, bevallom, nem láttam),
kihagyva a színészek neveit:
„Amikor
Jack és Sally
bejelenti, hogy szakítanak, kisebb sokkot okoznak ezzel
barátaiknak, Gabe-nek és
Judy-nak. Lehet, hogy a nagy megrázkódtatásnak az
az oka, hogy az ő viszonyuk
is megromlott már, de erre csak most kezdenek
rájönni. Így hát, miközben Jack
és Sally vidáman élik szabad életüket,
új embereket ismernek meg, Gabe és Judy
kapcsolata egyre siralmasabbá válik, és ők is
kezdenek új emberekhez vonzódni.
Gabe érdeklődését kis tanítványa
kelti fel, aki isteníti a férfit, Judy és
Sally pedig felváltva randevúzik a jóképű
szerkesztővel, Michael-lal.”
Nem, mi nem
ezt látjuk a Belvárosi
Színház színpadán, vagy inkább nem
egészen ezt.
És nem
is annyira vidám,
mint gondolhatnánk. A szakítás persze eleve
sohasem vidám, még ha annak tettetik
is. Sally (Járó Zsuzsa) amúgy sem
akar igazából szakítani… és nem is
igazán tud új kapcsolatot kialakítani. Mire
mégis kialakulna, visszatér hozzá – igaz,
meglehetősen részegen – a férj (Pataki
Ferenc) – és kiderül, ők valóban
összetartoznak, kivéve – az ágyat. A
férj ezt megoldja úgy, mint eddig: a
„prosti”-val
(Ullmann Mónika)…
Gabe (Ötvös András) „kis
tanítványa” (Gombó
Viola Lotti eh.) nem való hozzá, ők nem valók
egymáshoz. Gabe előtte sem
fogadta el az őt istenítő tanítványai
közeledését – és Gabe végül
egyedül
marad. Legalább megírja második
könyvét is… Korábbi vitáik Judyval (Radnay Csilla) a gyerekprojekt-témában
talán már valóban csak ürügy volt.
Judy
végül – mivel Sally
visszafogadja férjét, Michael (Nagy
Dániel Viktor) tehát szabad – megszerzi a
jóképű szerkesztőt… de meddig? –
hát, ezt sem tudni. Azt viszont már jól tudjuk,
hogy ez a férfi mennyire
romantikus, és főleg mennyire szereti és élvezi az
operákat… és türelmes,
amikor hallja, mennyire kiborul Sally a telefonban,
férjével beszélve, sőt
ordítozva annak új, fiatal szerelme miatt…
Mindenesetre
ragyogó
jelenet, amikor Judy végre ráébred: neki is kell
Michael, feleslegesen
jótékonykodott a férfi bemutatásával
Sallynek – ami kívülről nézve már eleve
sejthető is volt.
Ugyanígy
sejthető, hogy túl
sokáig aligha maradnak együtt, ehhez Judy túl
erőszakos (passzív-agresszív,
ahogy volt férje, Ficzere Béla igen
hangsúlyosan jellemzi).
Mindezzel is
már érzékeltethető
volt talán, mennyire nem igazán komédia, vagy ha
lenne ilyen műfaj: kissé szomorkás
vígjáték ez. És talán ezért
még inkább elgondolkodtató. Kinek, mikor, mi a
jó…?
Az
előadás helyenként
valóban filmszerű: vannak benne igen rövid jelenetek, az
egyik jelenet fél perc
sincs. Pontosabban: egyetlen (ütős) mondat. Olykor
átsuhanunk történéseken – hiszen
ez nem egy nap története, hanem éveké. 100
perc alatt, sűrítve, rendezésében is
jól megoldva. (Rendezte: Szabó
Máté.)
A
díszlet ragyogóan működik
a tolóajtókkal, amelyek mögött lehet
fürdőszoba, előszoba, másik szoba, bármi
más, amit odaképzelünk a pergő cselekmény
során. Fehér opálüveg, fehér
ajtókeretek, fehér lámpák, az egész
nagyon dekoratív – és a szétszedhető
óriás
kanapé, pillanatok alatt lehet ágy is, vagy bármi
más, a lehajtható-kinyitható
fiókokból elővehető az ágynemű is. Díszlet:
Ondraschek
Péter.
Jó a
diáklány látszat-rajongása
az író-tanár iránt – akibe szerelmes,
megszerezné magának, a végén már a
tanár
is ráállna. De a lány csaknem elveszíti a
körülrajongott írójától
kikönyörgött
egyetlen kéziratot… amit Gabe a feleségének
nem is adott oda elolvasni. Az író-tanárnak,
mint megtudjuk, korábban már annyi zűrös kapcsolata
volt, és ez a lány is már
annyira „zűrös”, hogy a végén csak
kijózanodik a férfi.
Nehezen
igazodunk ki Jacken:
mit akar és mit nem, mit kezd a másképpen, de
szintén zűrös – kissé „bolondos”
– új szerelmével (szintén Ullmann
Mónika), végül otthagyja, és mi
felsóhajthatunk.
„Túl sok” volt már belőle, bár a
férfi addig sok mindent elnézett neki. Ekkor tér
vissza Sallyhez… és a régi prostihoz. Nem tudjuk,
a feleség tud-e róla – van olyan,
amikor valaki nem akar tudni
valamiről. Gyerekeik már felnőttek, Sallynek már nem kell
az ágybéli közeledés,
ők így tartoznak össze mégis.
Kinek mi a
jobb? Nézőként szeretnénk
vajon megmondani? Talán nem. Íróként?
– nem tudjuk.
Zöldi
Gergely, aki
színpadra alkalmazta, úgy tűnik, szintén nem
kívánt állást
foglalni.
Jó
megoldás, hogy a
háttérben gyakran ott látjuk-érezzük a
pszichológus alakját (Hunyadi
Máté), neki mesélnek el bizonyos
szereplők bizonyos történéseket,
érzéseket.
A jelmezekre
kevés
figyelmünk fordul, annyira beleillenek az előadásba.
Köntös is, fiatal lány
ruhája is, az író lezserebb inge-nadrágja
is. Mondjunk, a fitnesz-edzőnő (?),
Jack új szerelmének öltözéke
hátulról – na igen. De hát olyannak kell
lennie. A
jelmezeket is Ondraschek Péter
tervezte.
Plakát:
Csáfordi László.
A rendező
munkatársa: Skrabán Judit.
Producer: Orlai Tibor (akinek ismét csak
gratulálhatunk!)
Bemutató:
2018. november 15.
Megtekintett
előadás: 2018. november 14.
Budapest,
2018. november 16.
Györgypál
Katalin
