Bulgakov e
műve meglehetősen ritkán látható hazai
színpadokon, a drámát Mihail Bulgakov: Három
dráma c. kötetben Európa K., Bp.,
1989) (is) megtaláljuk Bíbor sziget
címmel, Elbert János és Enyedy György fordításában. Itt
ezt
olvashatjuk (csupa nagybetűvel, amit most elhagyunk):
„Főpróba egy Jules Verse
polgártárs nyomán írott,
előjátékkal és utójátékkal
ellátott, négy felvonásos
darabból, sok zenével,
vulkánkitöréssel és angol
tengerészekkel, a Gennagyij
Panfilovics igazgatása alatt működő
színházban.” Az igazgató neve most Ganyadij
Szenyovics (Kern András), a többi
szereplő nevét is általában
megváltoztatták, kifejezőbb, illetve humorosabb
neveket választottak. A szövegkönyvet Elbert
János fordítása alapján írta Vecsei
H. Miklós és a társulat.
Dramaturg: Balassa Eszter.
A darab eleve
is tömény
szatíra, az előadás hasonlóképpen. Bugyuta
történet – legalábbis annak látszik.
Sok furcsa szereplő sok iróniával, derűvel,
kiszólással. Fiatalok és idősebbek
egyvelege, ami külön kellemes látvány,
színes, pergő, színház a színházban
–
mégis nagy komolysággal.
Azt persze
tudjuk, hogy
nagyhatalmú „urat” – bocsánat, cenzor
elvtársat – várnak, de hogy éppen – no
persze! – itt Sztálinra nagyon hajazóként
jelenítik meg, arra azért nem igazán
gondolhattunk. A cenzor elvtárs (Szavva Lukics – Fesztbaum Béla) nem is engedélyezné
a darabot, amit egyébként
néhány órával azelőtt fejezett be a
„nagyon tehetséges” drámaíró
(Vaszil
Demagogol – Orosz Ákos, ő egyben
Luka-Kuki,
a ki-tudja-hova-tartozó, de időközben az új
király a Szigeten), a társulatnak pedig
45 perce volt arra, hogy egyáltalában megismerve a
darabot, máris felkészüljön
a főpróbára, és a harmadik felvonást
már láthassa Szavva Lukics, még elutazása
előtt – mellesleg Szibériába. Hiába, hogy ő
maga is beáll a színpadra
kvázi-statisztának – melyik politikus nem
színész is egyben? – miután nincs a
darabban világforradalom, nem engedélyezi. Két
percen belül befejezésként lesz Internacionálé
világforradalommal
egybekötve, a darab mehet (a valóságban talán
egy évig sem, betiltották
1929-ben) – szinte már túl komikus is,
fájdalommal keveredve…
Sziget,
király,
bennszülöttek, gyöngy, üzletelés, piros
és fehér sapkában
testőrség-bennszülöttek-(akárkik),
egymás ellen, aztán mégsem, néhányan
megjelennek Angliában – bár a két
részben előadott „nagy művet” nehéz
követni,
az azonban biztos, hogy a piros és fehér
„sapkások” között megegyezés
szóba nem
jöhet, a fehér sapkásokat végül –
vehetjük olybá, hogy Sztálin parancsára
– a
színházbeli darabban lelövik.
Mindeközben
nincs elég
díszlet, nincs kellék, a ruhákat más
darabokból szabják-hozzák – hiszen a
pénztelenség az úr, ha ezt a darabot nem
játszhatják nyáron, a színház
tönkremegy.
Látunk
szigetet, ezt nevezik
el később Bíborszigetnek, hajót a tengeren,
üzletkötést gyöngyökkel, angol
„társaséletet”,
de mindez valahogyan mégsem annyira fontos. Annál
inkább a részletek: a beszólások,
az angol hölgy (Lady Lowfeat – Hegyi
Barbara, ő egyben Ligyija Djumálna színésznő
is) játéka, flörtölése, a
színházi megoldások keresése
(színház a színházban), a
légkör, a szereposztás esetlegessége.
A találó mondatok miatt nem is tudunk mindig
szívből derülni. Kevés orosz
szöveget is hallhatunk beleszőve, a „Világ
proletárjai, egyesüljetek!”-lózung –
pláne oroszul! – magyar fülnek végképp
komikus, nem is mindenkinek ismerős ma
már. (Szerencsére) változnak az idők…
Rengeteg
szereplő adja elő
mindezt, néhány színész több szerepet
is játszik. Emlékezetes többek között Hali-Gali testőrparancsnok (és egyben Bucov) is Varju Kálmán alakításában.
Különböző,
fontosabb-kifejező szerepekben láthatjuk még
a következő színészeket: Csapó Attila, Dengyel Iván,
Borbiczki Ferenc, Puzsa
Patrícia, Tóth András, Csiby Gergelyí,
Szántó Balázs, Kertész Endre/Márkos
Albert, Darvasi Áron e.h., Dino Benjamin e.h. és Rábaközi Gergő eh.
Sok
a közreműködő is: Aranyi András Csaba,
Asztalos Dóra, Ágoston Krisztina, Biczó Anna,
Birta Márton, Gáll Norbert, Fehér
Laura, Knoch Norbert, Magyar Ilka, Miskolczi Renátó,
Nánási Attila, Kovács
Tamás, Perjési Patrik, Stohl Luca, Szelle Marcell,
Virág Péter.
Zenészek:
Kiss Árpád, Meggyes Ádám,
Miklós
Szilveszter, Móser Ádám, Mózes
Zoltán, Porteleki Áron, Réti Benedek
Díszlet-jelmez:
Gadus Erika – játékos, kifejező
jelmez valamennyi. Zene: Márkos Albert,
koreográfus: Berecz István.
Külön „verekedés
koreográfia”: Balázs
László.
Rendezte:
Hegedűs D. Géza.
Bemutató:
2018. október 12.
Megtekintett
előadás: 2018. október 20.
Budapest, 2018.
október 23.
Györgypál
Katalin