Nemzeti
Színház, nagyszínpad
– pontosabban a nagyszínpadon ülnek a nézők
is, tehát nem túl sokan.
Kamaradarabot várhatunk? Megnézve a kicsit több mint
két órában (szünet nélkül)
– nevezhetjük talán annak is, de nem egészen.
Álomgyár.
Amerika…? Nem feltétlenül. Nagyváros, ahol
kokaint lehet szívni meg marihuánát,
lazulni péntek és szombat esténként. Nagy
zaj, villódzó fények és magány.
Buddhizmus, annak egyik jól körülhatárolt
ága. A lazulóknak azonban csak lila
fogalmak, érthetetlen beszédek. Whiskyvel. Sok whiskyvel.
Gazdag értelmiségi
kör, ha úgy vesszük: főszerkesztő (David – Trill
Zsolt), nem is akármilyen lapé: a Tudomány
és társadalomé. Talán ezért is
nyitottabb igazából a buddhizmus felé is? –
Egy könyvkiadó. (Teddy – Rácz
József)
Női magazin főszerkesztő. (Sally, Frank felesége – Szűcs Nelli) De van üzletember (Frank – Kristán Attila) meg gazdag mecénás,
jelesül az amerikai buddhistáké
(Maximilian – Tóth László);
az, hogy
amerikai, itt sem túl fontos. Amerikai
származású láma túlvilági
mosollyal.
(John – Bordás Roland) Igazán
láma?
Tegyük fel, bár ez nem túl meggyőző. És van
Elizabeth. (Tarpai Viktória m.v.) Egy
lány, akit a jelek szerint nem jól
ismernek. Jól ismerte viszont a folyóirat főszerkesztő
David felesége. Meryl (Katona Kinga)
három hónapja halt meg,
tizenöt év boldog házasság után. David
őt és csak őt szerette, szereti, és nem
tudja elengedni. Nem is akarja.
Amikor
megismerjük a férfit,
fehér színű laza bő kezeslábasban
elárvultan üldögél lakásuk
padlóján, a
kezeslábason néhány óriási
aranycsillaggal. És Meryllel beszélget, aki
megjelenik nekünk is. David ugyan jól tudja, hogy
felesége halott, mégis képes vele
a folytonos párbeszédre, hogy megtalálja
önmagát. Meryl rábeszéli, hogy engedje
be életében régi barátaikat… Annyi
haszna van a furcsa találkozásnak, hogy a
férfi megismerkedik Elizabeth-tel. Minden barátja
eljön, mind valamilyen
jelmezben, a lány is feltűnő arany ruhában, magas
fejfedővel, magas talpú
arany cipővel – később már látjuk, mennyire
disszonáns ez éppen őnála. Feltehetően
valamennyien már felvidultak ettől-attól, alig
bírnak magukkal, a lányt kivéve.
David kidobja az egész társaságot, Elizabeth
marad, mert David szeretné
megérteni, mi történik vele. Elizabeth-et a
társaság bérelte fel és fizette ki
előre, hogy Daviddel legyen úgy, ahogy az a férfinek
megfelel, persze „bizonyos
korlátok között”. Amikor kiderül, hogy a
lányt – aki harmincéves, és
egyébként
még nem volt férfival, ezt is elmeséli már
a legelső percekben – Meryl is
ismerte, sőt beszélgettek halála előtt, és a
legbensőbb titok-mondatot is
megtanította Elizabethnek az álmokról, David
kiborul. Ezek szerint volt titka
Merylnek őelőtte, miközben neki sohasem!
Meryl, mindig
Meryl. Annyira,
hogy rábeszéli: férje menjen el másnap,
szombat este a biztosan együtt lazuló
társasághoz, kérjen elnézést, ő is
lazuljon kicsit… És David jobb meggyőződése
ellenére elmegy, a fehér overallon legalább egy
fekete zakóval. Valóban ott az
egész társaság, a láma „hinti az
igét”, kevéssé érteni, de a
szeretetről is szó
van, miközben már nagyon sok whiskyt megittak. David
ténfereg, Frank, az
üzletember szeretőjével van elfoglalva olykor (Betty
– Vas Judit Gigi m.v.), miközben
felesége is persze jelen van… De
megjelenik Elizabeth. Csak David miatt jött, 5 percet kér
tőle, David ha
nehezen is, de rááll. Az illuminált
társaság kimegy a kertbe, ők maradnak – és
Elizabeth elmondja kerek „öt perces”
monológját a férfiról. Az
idealizált, az
igazi férfiról, amilyennek lennie kell egy –
nyilván megfelelő – nő mellett és
nőért, családért, emberiségért. Ez
is a buddhizmus tanítása? Nem tudom, de
meglehet. Evilági, reális elvárások? Nem
tudom, de a lány egyetlen hittel
kimondott mondatára sem gondolhatjuk, hogy nem igaz, hogy nem
jó, hogy túlzó,
igaztalan… együtt, ez mind azonban nagyon-nagyon soknak
tűnik… David számára
is. De nem kell válaszolnia rá, Elizabeth nem is
vár reakciót sem, azonnal
elmegy…
Az élet
a társasággal folyik
tovább, Bettyről elterjed, hogy várandós Franktől,
az első ember köztük Frank,
akinek gyereke lesz, felesége, Sally pedig erre kiborul, David
hazakíséri,
nehogy Sally beváltsa fenyegetését, hogy
megmérgezi Franket, ha majd férje
megissza utolsó „kontrollwhiskyjét”
otthon… Hamar megtudjuk, hogy Frank bizony
mégiscsak meghalt, pedig a szeretője nem is terhes, csak
kitalálták, hogy
bosszantsák Sallyt. Úgy tűnik, kellő sikerrel.
Börtön, Rendőrnő (Ligeti-Kovács Judit
m.v.), Bettyvel nagy
összeveszés, a „táncuk”-ról
talán most ne beszéljünk. (Koreográfus: Szergej Medvegyev.)
David viszont
elmegy
Elizabeth-hez most már öltönyben. Szeretné
megérteni a lány tanait, ezen
keresztül Merylét, és így saját
magát. Hiszen ő nagyon szerette és szereti
Merylt, akkor mégis mi volt feleségének az igazi
problémája vele?
Ekkor halljuk
Elizabeth
második monológját, immár a szeretetről,
túl szerelmen, családon,
gyereknevelésen – az egyetemes, az emberiség
egészét, sőt a teljes Univerzumot
átfogó szeretetről, amelyben tulajdonképpen mi is
létezünk, de amit nem értünk,
nem tudunk, a folyton a buddhizmusról csevegő
társaság is csak kinevette volna a
lányt. Meryl ezt nem tudta megértetni Daviddel, akit
nagyon szeretett, ezért
küldte a lányt, aki hasonló nézeteket
vallott, hogy halála ő próbálja megértetni
Daviddel, amit neki nem sikerült.
Ennyi volt
Elizabeth
küldetése, ami ezzel véget is ért, most
már elmegy. David annyit megért: ha
igazán szerette feleségét, el kell engednie,
és élnie kell az életét nélküle.
Annyit
még megtudunk, hogy a
buddhizmus – talán – már megengedi a
homoszexualitást is, hiszen a láma is
egyikükkel – kivel mással, mint a
mecénással – áll ilyes viszonyban eddig
titokban, de most már…
Történt
valami is? Igen, Frank
kétségkívül meghalt, Teddy volt
felesége – merthogy tőle szerette el Frank
Sallyt – börtönben… Eltemetik Frankot, kellő
módon megemlékezve róla.
De mi marad a
marihuánán és
a whiskyn kívül…?
Fordította,
dramaturg: Kozma András.
Díszlet-
és jelmeztervező: Alekszej Tregubov, a
több fehér
kényelmes forgószék marad meg leginkább
emlékezetünkben, amelyek ide-oda
hurcolva betöltik a teret. A jelmezek sokfélék,
színesek, érdekesek, olykor
meghökkentőek, mégiscsak Amerika!
A
videónak külön fontos
szerepe van mind az oldalsó nagy plakáton, mind a
hátsó falon, tervezője Vlagyimir Guszev.
Sound
Designer: Jan Kuzmicsev. Olykor szinte
fülsiketítő, mindenképpen felrázó, nem
maradhatunk közömbösek!
Rendezőasszisztens:
Kolics Ágota.
Ivan
Viripajev (1974–)
darabját (angolul Dreamworks)
rendezte: Viktor Rizsakov. Egyedi, rá
jellemző munkát láthatunk, furcsa tánccal
és a színészek részéről kezdő
tapssal
– David fején hosszú percek óta egy vicces
fehér sapka-szerű fejfedővel –, lezárva
a végét. A táncot a legtovább a
„feltámadt” Meryl bírja, aki most már
a
nézőközönség közül érkezik a
színpadra, hiszen David a képzeletéből
valóban
elengedte őt.
Egyébként
16 éven
felülieknek ajánlott, és most már
értjük is, hogy miért.
Bemutató
előadás: 2018. október 2.
Megtekintett
előadás: 2018. október 3.
Budapest,
2018. október 4.
Györgypál
Katalin
♣
♣
♣
